26. Wish you never met me.

 Hey!

Megpróbáltam karácsonyias hangulatot teremteni, de nem igazán érzik. A történetben jelenleg December tizenhatodika van, valamint... Van akinek úgy telik el a karácsony, hogy veszekedés kell hallgatnia

akkor is, vagy ő maga veszekszik. Nos megpróbálom majd pozitívabban is felfogni az

életet, de ez most ilyen lesz. Nem sokáig, mert jönni fog egy fordulópont:D

Jó olvasást, és a zene(:

               Emma szemszöge
Lehet kicsit erős volt amit a fejéhez vágtam, tekintettel arra amin átment mostanában. Ahogy hazaértem ledobtam a kabátom, és Niall-t kerestem. Az összes fiú ott volt a nappaliban, és valamit rólam meg Sienna-ról beszéltek. Az már eleve nem jelent jót, hogy ott ülnek mint az éhes cinkék amikor a magot várják, de az még rosszabb amikor civakodnak.
     -Fiúk minden okés, itt vagyok.-léptem be.
     -Minden rendben?-ölelt meg Niall.
     -Persze.-bólogattam.
     -Hol voltál?-vágott a közepébe Louis.
     -Sétálni mentünk Sienna-val, de csúnyán összevesztünk.-ismertem be.
Miután leültem, és kaptam teát elmeséltem, hogy találkoztunk egy fiúval, de Sienna nem volt a régi önmaga így idegességemben elmondtam neki amit gondoltam. Visszagondolva rosszat tettem, nagyon, de utólag könnyű okosnak lenni vagy legalábbis okosabbnak.   
    -És Sienna most hol van?-ocsúdott fel Harry.
    -Szerintem Cedric-et vitte az ideiglenes szállására.-piszkáltam a csészém.
    -Emma te most komolyan ott hagytad azzal a valakivel akit nem is ismerünk?-nézett rám a göndör idegesen.
    -Nagy lány, tud magára vigyázni.-mondtam egyenesen a szemébe.
    -Írtan neki, hogy jöjjön haza.-tette le a telefonját Niall az aszatlra.
    -Én utána megyek!-öltözött a Harold, és azzal el is ment.
    -A hős szerelmes.-vágott fura képet Zayn.-Mentem aludni, jó éjt!

    -A te helyedben hallgatnék.-vágott vissza Liam, de szavai leperegtek a tetovált pasiról.
    -Ennyit a karácsonyi hangulatról.-indult Liam a konyha felé, hogy mosogasson.
    -Emma miért mennyire vesztettek össze?-ült mellém Niall, és átkarolt.
    -Jót akartunk neki, erre ő lázad. Egy idő után elegem van nekem is.-morzsoltam el egy könnycseppet.
    -Csak megkérdeztem, ne sírj.-simogatott.-Megvárjuk itt míg Harry visszaér, rendben?
Erőtlenül bólogattam. Niall az ölébe ültetett, és úgy szenderültem álomba, hogy védelmező karjai rám fonódtak.
       Sienna szemszöge
Cedric-el kézen fogva menni egy kicsit fura érzés volt, de menekülni akartam, az meg, hogy pont ő volt ott, akkor véletlen. Egyenletesen ropogott a hó a bakancsunk talpa alatt, viszont a lélegzetvételem nem volt ilyen rendezett. A gondolataim is ezer felé szárnyaltak. Liam vajon megint csalódni fog bennem? Emma nagyon ideges lehet rám? Niall örökre megorrol rám? Harry gondol-e egyáltalán rám, vagy nem is érdeklem? Zayn azért vajon reménykedik benne, hogy jó helyen vagyok? Lehet az is, hogy ezek után arra hivatkozva, hogy az ő köreikbe nem kell ilyen bajos fruska kidobnak? De nem, Emma csak nem engedné. Vagy de? A fenébe ennyire még nem voltam összekeveredve soha!
      -Kicsit engedd el magad Sienna.-szólt lágyan Ced.
      -Azon vagyok.-mosolyogtam erőltetetten.
      -Nem látszik.-állt meg, és magával szembe fordított.
      -Ugrándoznom kellene vagy mi?-néztem egyenesen a szemébe hitetlenül.
      -Egy szóval se mondtam ilyesmit!-szemtelenkedett.
      -Én ilyen egyedi módon örülök Cedric, fogadd el.-indultam el, és velem egy időben a telefonja is csörögni kezdett.
       -Gyere menjünk tovább.-mosolyodott el idegesen.
       -Ki volt az? Meg se nézed? Miért vagy ideges?-kérdezgettem.
       -Nyugodj már le, semmi komoly, csak anyám hívott. Biztos tudni akarta, hogy minden rendben van-e.-indult el elég határozottan ahhoz, hogy magával rántson.
       -Miért nem mondod el neki, hogy nem az eredeti helyre mész hanem változott a terv?
       -Miért vagy ilyen kíváncsi?
       -Ha az én szüleim törődnének velem biztos értesíteném őket.-biggyesztettem le a számat.
       -Sienna ne legyél ilyen fancsali! Biztos sokat gondolnak rád.-próbált felvidítani.
       -Persze, hogy eltesznek lábalól. Arra biztos sokat.-vigasztaltam magam.
       -Én meg leveszlek a lábadról!-mondta boldogan és az ölébe kapott.
Hirtelen felnevettem, de azért volt mert meglepődtem. Cedric lehet azt hitte, hogy szeretem. Igen Öt óra leforgása alatt kialakulhat két ember között annyira szoros kötelék, hogy azt szimpátiának lehessen nevezni, vagy fellángolásnak, de szerelemnek nem, és ezt ő is tudta jól.
       -Tegyél le kérlek-mondtam megtört hangon.
Letett. Nem kérdezte, hogy miért, vagy mi van. A pillantásomból értette mi a helyzet.
      -Leírom neked, hogy hol lakik Travis te meg odaadod a taxisnak, oké?-néztem rá komolyan, de ő nagyon mosolygott.-Mit tervezel?
Választ nem igazán akart adni. Egyre csak közeledett, és közeledett, és meg hiába akartam távolodni, nem ment. A fiúk néha csak tettetik, hogy mindent értenek, közben meg semmit...
         Harry szemszöge
  Idő közben felhívtam Emma-t és sikerül kiigazodni a gubancos leírásán. A közeli parkba lesznek. Tudtam. Úton azon törtem az agyam, hogy ha akkor nem veszünk össze egy olyan kis baromságon még most is együtt lehetnénk. Néha az ember felelőtlenül cselekszik, beszél és ennek súlyos következményei lesznek. A mi esetünkben is totálisan így volt ez. Amikor Sienna-t meghívtam a koncertre nem mondtam el neki amit el akartam, mert mindenki ott volt. Még mindig szeretem, és azóta azon evődtem, hogy hogy a fenébe tudnám újra elnyerni a bizalmát, vagy egyáltalán rájönni, hogy még érez-e irántam valamit. Lehet, hogy most már túl késő. Lehet, hogy itt sincsenek azzal a fickóval. Nem tudom ki az, de hogyha nem vigyáz Sienn-re akkor csontját töröm az biztos.
  Már nem volt sok amikor megláttam egy fiút meg egy lányt távolról. Szép kis pár. Én is így képzeltem el Sienna-t meg engem. Magam is megrémisztem ezekkel a csöpögős szövegekkel, de biztos csak a Karácsonyi hangulat teszi. Egyre közeledek a pár felé, és látom, hogy a lány hátrál, a fiú meg húzódik oda. Közbe kell lépnem, ám amikor odaérek meglepetés fogad. Ez bizony Sienna meg az az emlegetett Cedric. Csak tippelgetni tudtam, mert nem ismertem. Nyugodt, kimért lépésekkel haladtam feléjük, majd megfogtam az említett lány derekát, és magamhoz húztam.
   -Ember mit művelsz?-háborodott fel a velem egyidős fiú.
   -Te mit művelsz?! A barátnőm.-jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
   -Erről nem is szóltál te kis ribanc!-nézett szikrázó szemekkel.
   -Na idefigyeljetek!-hámozta le magáról az ölelő karjaimat.-Se neked-lökött meg az egyik újjával-se neked- bökött Cedric-re- nem vagyok a tulajdonotok! Ez egyik békülésképpen elhoz sétálni aztán meg nyomul, a másik meg a barátnőjének titulál holott rég nem járunk. Majd ha leszálltatok a földre szóljatok!-kiabált.
      Sienna szemszöge
A vérem sebesen áramlott az ereimben, és furcsa érzés fogott el. Habár általában kimondom amit gondolok ez lehet kicsit túllőtt a célon. Harry ha nem is utánam jött, de megvédett ettől a baromtól amiért már jár egy piros pont, de a fél fekete is, mert a barátnőjének titulált. Oké, ezt is csak azért tette, mert meg akart védeni. Te jó ég Sienna, most mit csináltál?! Amíg én elmélkedtem a két fiú nem állt tétlenül, hanem olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez amiket nem is tudtak a másikról, és totál gyerekesek voltak.
     -Jó, álljatok meg.-léptem közéjük.
     -Nem hallottad mit mondott?!-nézett rám a barna szemű srác.
     -Nem, de azelőtt te se mondhattál szépeket, ha rosszat mondott vissza.-érveltem, és úgy éreztem magam mint az óvodában.
     -Ezt még visszakapod!-szórt szikrákat Cedric szeme.
     -Menjünk.-néztem Harry zöld szemeibe.
     -Szia Cedric.-intett gonoszul a göndör.
     -A cím megvan, jó utat.-öleltem meg Cedric-et, mivel ennyit érdemel.

  Szomorúan mormogott valami olyasmit, hogy ezt elrontotta meg, hogy nem így akarta. Mondtam, hogy ünnepek után beszélünk, és Harry mellé ugráltam. Az ugrálás szerves része lett az életemnek, de nem tudom, hogy annak határoljam be, hogy fázom, vagy boldog vagyok, vagy csak mert szimplán zergének képzelem magam néha.
   Inkább nem szóltam semmit, pedig lett volna egy két kérdésem.Carpe diem. Figyeltem ahogy göndör fürtjein elolvadnak a hópelyhek, ő meg csak bámul és bámul előre. Nagyon koncentrálhatott valamire, és ez nagyon aranyossá tette. Én is koncentráltam csak éppen arra, hogy a telefonom ki fogom dobni ha még egyszer hív anya vagy apa....