4.Do you really want me?

Sziasztok!

Bocsánat,hogy nem hoztam meg pont a komik után a részt,

de kissebb problémáim akadtak,de remélem,hogy nem hat ki a részre!

Rólam ennyi elég.Rémélem nem haragszatok!Jó olvasást! xx

Éppen a legjobb álmomat álmodtam amikor valaki berontott a szobába.Harry is összerezzent,és végtére is én erre ébredtem fel.
  -Mit keresel itt?-suttogta annak a bizonyos személynek.
  -Még hogy én mit keresek itt?Te mi a büdös francot csinálsz itt?-mondta nyomatékosan mindezt,és hallottam,hogy szörnyen idegesen.
  -Gyere inkább menjünk ki,ott mindent elmondok.-mondta Harry,és éreztem ahogy elengedi a kezem,és felkel az ágyból.
Kimentek,és én meg csak gondolkoztam.Vajon mi lehet ebből?Ki lehet az a bizonyos titokzatos 'valaki'?Próbáltam elaludni,de egyszercsak csattanásra lettem figyelmes.
        Harry szemszöge
Pofonvágott.Pont ő akiben a legjobban megbíztam,azt hittem,hogy kiáll mellettem,és,hogy legjobb barátok vagyunk.
  -Harry otthagysz minket egy kis csitri miatt?Mégis milyen alapon?A Directionerek mit fognak szólni?-vágta hozzán Louis mindezeket.
  -Lou,kérlek kicsit nyugodj meg!Először is nem csitri,hanem Sienna,másodszor nem hagytalak ott benneteket,de csak Niall volt itt velem amikor mindez megtörtént,te is másvalahol buliztál,és gondoltam nem zaklatlak fel.Utolsó sorban pedig a Rajongóinknak biztos nehéz lesz,de remélem el fogják fogani,hogy végre megtaláltam a boldogságomat.-mondtam eléggé halkan.
  -Sajnálom Harry,nem akartalak megbántani.-mondta,és megölelt.-De most mennem kell,mert Eleanor vár már,repülünk vissza New York-ba.Vigyázz rá-mutatott az ajtón belülre.-és légy boldog.További szép álmokat!-Vigyorgott rám.
  -Ti is vigyázzatok magatokra-intettem Louis után,majd visszamentem Sienna mellé,aki ugyan olyan édesen aludt.Másnap reggel kicsit 'zabosan' kelt.
       Sienna szemszöge
Azzal a gondolattal ébredtem,hogy: 'Ma végre haza mehetek!' de aztán hamar elterelődtek a gondolataim.A kis motyóm ott állt az ajtó mellett,de Harry sehol.Lehet elment azzal a személlyel?Fogalmam se volt,ezért a fürdőbe mentem,és gondolkodás nélkül berontottam.
   -Nem akartam!Azthittem nem vagy már itt!-sült le a képemről bőr.
   -Semmi gond, egyszer ennek is kellet volna,hogy eljöjjön az ideje.-vigyorgott,és gyorsan felhúzta a gatyáját,és miután megmosta a kezét kijött a tett helyszínéről,majd megpuszilta  a homlokom.
Ennél jobban azthiszem nem is éghettem volna be.Csodás...Gyorsan letusoltam, átöltöztem,megfésülködtem,fogat mostam és kimentem a terembe,ahol Harry várt.
  -Indulhatunk már?-kérdezte óvatos mosolyra húzva a száját.
  -Persze,csak szóljunk be a dokinak.
10 perc múlva már a liftel mentünk le,és Harry kocsijába bepakoltuk a cuccokat.Pakoltuk volna,ha a paparazzik le nem támadnak.Harry elém állt,én meg eltakartam az arcom.Nehezen bejutottam az autóba,ahol már kicsit biztonságban voltam előlük,mivel sötétített volt az üveg.Harry még kicsit kint maradt,mert az egyikkel gondja akadt.Miután beszállt egy puszit adott az arcomra és indultunk.Nem tudom honnan,de tudta,hogy merre lakok,és megállt a ház előtt.Ő hozta a csomagomat.Beértünk a nappaliba,és Harry hozzám lépett.

   -Köszönöm.-emeltem rá a tekintetem,majd megöleltem.
   -Semmiség.-mosolygott rám,majd lehúzott az egyik fotelbe,és az ölébe ültetett.Úgy éreztem,hogy valami fontosat akar mondani,és így is lett.-Sienn én nagyon szeretlek,és el szeretnék valamit mondani.
   -Rajta.-mosolyogtam rá kedvesen.
   -Szóval tegnap este Lou-val veszekedtem,és gondolom te is hallottad.Ha nem is az egészet,de valamennyit.Eléggé megbántott amikor aztmondta rólad,hogy csak egy kis csitri vagy az életemben,mert ez nem igaz.
   -Ezzel most mire akarsz kilyukadni?-pislogtam rá ártatlanul.
   -Arra,hogy nagyon is szeretlek,de itt kell hagyjalak kis időre.Ez nem azt jelenti,hogy szakítunk...-mondta,és hallottam a hangján,hogy szomorú.
   -Figyelj-szóltam,és vele szembe fordultam,úgy ültem az ölében.-Nem kell szomorúnak lenned,mert megértelek.Neked van egy normális életed,amibe én belecsöppentem,de ha akarod ki is szállhatok belőle.
   -Nem értesz te semmit!Azt próbálom elmagyarázni,hogy mennyire fontos vagy nekem,csak TE létezel számomra,erre tessék.Sienna mond szeretsz te engem?-kérzedte tőlem,és megfogta a kezem,de láttam rajta,hogy ideges.
   -Harry 17 éves vagyok mégis mit vársz tőlem?-pattantam ki a karjai közül.-Mit vársz,hogy menjek hozzád feleségül?Vagy nem értem.-mondtam ki a szavakat,de már megbántam.-Lehet,hogy túl fiatal vagyok neked. Apropó ha már a szerelemről esett szó akkor jöjjön a hűség.
   -Lehet elhamarkodott döntés volt ebbe belemenni.-állt fel.-Tudod mit...-az idegeim szét pattantak amíg várakoztatott.-Hagyjuk, majd a megfelelő időben beszéljük.Most van egy fontosabb dolog.
  -A kapcsolatunknál mi lehet fontosabb?-néztem rá könnyes szemekkel,és már nem is kiabáltam,hanem csak suttogtam.
  -A baleset tárgyalása,holnap délután lesz. De nállad semmi sem fontosabb!-mondta,és próbált a szemembe nézni,de én csak az asztal sarkát bámultam.
  -Tudod Harry...Te híres vagy,én meg csak egy átlagos lány.Lehetnek fontosabb dolgaid mint én,sőt biztos vannak is,és lehet igaza van Louis-nak...Fontosabb a One Direction mint én,mert miattatok több millióan vannak oda,és nem akarok elrontani semmit...-éreztem ahogy hátulról megölel.
  -Nem rontasz te el semmit.Sienna értsd meg.nekem te vagy a mindenem!-suttogta a fülembe a mézédes szavakat.
  -Harry kérlek menj el.-mondtam ki váratlanul.
  -Mi?De miért?-kérdezte,és elcsuklott a hangja.
  -Holnap lesz a tárgyalás nem?-fordultam szembe vele.-Nem akarom,hogy befolyással legyünk egymásra,meg most át kell gondolnom pár dolgot...
Szorosan magához ölelt,és a szemembe lógó hajtincsemet eltúrta,mélyen belenézett majd megszólalt.
  -Én várni fogok rád...Bármeddig.-Mondta Harry és megcsókolt,majd az ajtó felé ment lehajtott fejjel.
Amikor az ajtóhoz értünk még egy puszit nyomott a homlokomra,és még egyszer mélyen a szemembe nézett,majd beült a kocsijába és elhajott.Ahogy becsuktam az ajtót a könnyeim már patakokban folytak az arcomon,nem bírtam tovább.Mi van,ha Louis-nak igaza van,hogy én csak összekeverem Harry-t?És a Rajongók mit fognak hozzám szólni?Ha megutálják Harry-t is?Lehet hagynom kell őt...Felmentem a szobámba,és dobolni kezdtem.Úgy ütöttem,mintha legalább is ők lennének a hibásak.Kb. 1 óráig folytattam ezt a műveletet,majd fáradtan zuhantam az ágyamra,ahol a telefonom kijelzőjét megpillantva elképedtem...12 nemfogadott hívás,és 5 SMS.Persze mind Harold-tól.Az állt bennük,hogy reméli,hogy jól vagyok meg ,hogy nagyon szeret.Visszaírtam neki:'Én is nagyon szeretlek,és vigyázz magadra.Légy jó.Sienn xx' Erre egy  nem igazán rövid válsz jött:'Aludj jól szerelmem,és ne érdekeljen ki mit mond,mi akkor is egymásnak vagyunk teremtve! Harry xx'
 Boldogan feküdtem le,de tudtam,hogy a holnapi nap nagyon nehéz lesz...

3.I can't live without you!

Sziasztok!(:

Meghoztam nektek az új részt,remélem ez is

tetszik majd nektek.Köszönöm a kommenteket,és a

visszajelzéseket is.Örülnék,ha most is lenne minimum annyi mint multkor.:D

Jó olvasást!xx

-Harry mi történt?-lépett hozzá Niall.
-Elmeséltem neki mindent amit akartam,és ahogy ki akartam jönni...Megfogta a kezem,szóval megszorította.-mesélte a göndör még mindig könnyes szemekkel.Meg kell mondanom,hogy akármennyire is megútáltam,kezdem kedvelni,mert látom,hogy igazából szereti Sienn-t,és nem úgy mint az előző barátja Travis ...
-Azthiszem bemegyek hozzá.-szóltam csendesen,és elengedtem Niall oltalmazó kezét.
             *Sienna szemszöge*
Még mindig nem hiszem el,hogy ezt tettem egy kis félreértés miatt.Annyira meg mondtam volna Harry-nek,hogy sajnálom az egészet!De nem birom,nem birok megszólalni,és kishíján moccanni sem,csak a kezét szorítottam meg kicsit.Hallottam ahogy az ajtó nyitódik,majd meghallottam egy kedves és nagyon ismerős hangot.
-Sienn én annyira sajnálom!-suttogta Emma.-Nem akartalak szemelől veszíteni,csak tudod akkor ismerkedtem Niall-el.Próbáltalak figyelni,de Niall mondta miután visszajött,hogy Harold-al vagy,és gondoltam vigyáz rád.Azért remélem tudod,hogy egy fiú sem állhat közénk.Egy sem!-mondta határozottan az utoló szavakat.Próbáltam szólni,szólni,hogy ne okolja magát,mert csak is én vagyok a hibás,én tettem azt amit nem kellett volna.Mostmár mart a bűntudat,és kedvem lett volna kiabálni,vagy csak megbeszélni velük a történteket...De nem tehettem.Éreztem,ahogy egy könnycsepp égeti az arcomat.Megérdemeltem.Fájdalmat okoztam nekik...Hallottam ahogy Emm szipog mellettem,és aztán becsukódott az ajtó.Egyedül maradtam kétségtelenül,tehát elaludtam hamar.
         *Niall szemszöge*
Miután a hercegnőm kijött Sienna-tól nem kérdeztem semmit,csak szorosan magamhoz húztam,és simogattam a hátát miközben ő könnyeivel áztatta a pulcsim.Őszintén nem ismerem azt a lányt aki az ajtó túloldalán fekszik,de azt tudom,hogy felforgatta az eletünket.Legalábbis az enyémet biztos.Az egyetlen jó 'dolog' amit ő adott az Emma,talán ennyiért hálás kellene lennem neki...De ahogy ránézek Harry-re aki mindig mosolygott és jókedvű volt,elmegy a kedvem a hálálkodástól,mert most egyfolytában csak szomorkodik,és néha-néha sír.Ennyire szeretheti?Lehetséges...
-Emma gyere hazaviszlek,jobb lesz ott.-mondtam halkan,majd megfogtam a kezét és kifelé indultunk.Még egyszer hátra fordultam,és láttam ahogy Harry bemegy a kórterembe.Kétségtelenül szereti ezt a lányt.Út közben nem szóltunk semmit,csak a sötét utakon játszó árnyakat figyeltük.

-Itt is lennénk.-mondta Emm.-Niall kérlek maradj velem,mert egyedül nem bírom ezt ki!-tört ki belőle a zokogás újra.
-Maradok...Maradok ameddig csak kéred.-mondtam,és bementünk a házba.Egy emeletes faházikó.Ahogy beléptem,egy kisebb előtér fogadott, ahol a cipők,és a cuccok voltak.Ez után jött egy nappali,majd a kedvenc helyem a konyha. Na de most nem gondolhattam a hasamra(pedig jelzett,hogy merre kéne menni),hanem Emma után mentem.Egy csiga lépcső vetezett fel az emeletre,ahol egy kis kerek előtér fogadott,onnan pedig 4 ajtó.A velünk szembenibe mentünk be.Emma szobája volt,és olyan Emma-san díszítve.Persze 17 éves,tehát volt pár(most nem egy kettőre gondolok) poszter a falán,és egy kis szekrény polcán oklevelek,meg fényképek.Amint én elbámultam hercegnőm már javában járta az álmok útját.Mivel nem volt kedven tobább nézgelődni betakartam,és mellé feküdtem majd megöleltem.
      * Harry szemszöge*
Éjjel bent voltam Sienna-nál ,de nem sokat aludtam,mivel a kórházi ágyak nem igazán kényelmesek.Reggel már korán felébredtem,és csak figyeltem.Figyeltem minden rezzenését,és reméltem,hogy kinyitja a szemét,és beszélni fog velem.De ez nem így történt.Reggel a doki bejött és ha már odatévedett megkérdeztem,hogy mikor fog felébredni Ő,mire azt  a választ kaptam,hogy még ma este,legkésőbb holnap reggel.Az majdnem még egy nap!Hallani akarom megint a hangját,látni a szemeit,hallani a nevetését,fogni a kezét,érezni a bőre melegét!De hiába akarom,erről csak én tehetek,hogy most itt fekszik.Ha nem hagytam volna ott,hanem magammal hívtam volna akkor most nem lenne itt.Ha egész nap bentmaradok,akkor vajon ki fognak dobni?De lehet Sienn nem is szeretné,hogy itt legyek.De akkor minek szorította meg a kezem?Ha tudná,hogy mennyire szeretem!Bármit feladnák érte csak,hogy újra láthassam őt nevetni...Nagyon szeretem,és nem tudom miért,de úgy érzem ő az aki fényt hozott az életembe.Az ablakba ültem,és onnan figyeltem ahogy alszik.Ezt egy egész délelőttön át műveltem,és ha délután 3 körül nem jönnek Niall-ék,hogy kimozdítsanak akkor azthiszem egész éberedéséig is tudtam volna figyelni!
-Megjött a felmentősereg!-suttogta Emma majd bíztatóan rám mosolygott.Lehet,hogy kezd megkedvelni?
-Köszönöm,de nagyon jól elvoltam.-néztem rájuk.
-Azt akarod mondani,hogy egész este itt voltál?-kérdezte Niall hitetlenkedve.
-Azt bizony.-jelentettem ki.
-Itt az ideje,hogy hazavigyelek,mert kicsit aludnod kell.Itt marad addig Emma Sienna-val.-mondta Niall,majd karon fogott,és hazavitt mese nélkül.Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek akitől elvesznek valami fontosat. Hát szép 19 vagyok,de 5 éves ként kezelnek!Nem volt időm lázadni,mert Niall nem hogy haza hozott,de még ott maradt addig amíg el nem alszom, hogy biztos legyen benne,hogy nem megyek vissza.
       *Sienna szemszöge*
Fogalmam sincs mennyit aludtam,de már megint sötét volt kint.EGY EGÉSZ NAPOT ÁLATUDTAM?! Lassan nyitottam ki a szemem, mert a villany égője szinte vakított.
-Szia Emma!-szóltam a legjobb barátnőmnek,aki éppen Niall-el beszélt gondolom.
-Sienna!Annyira örülök,hogy végre felébredtél!Miért tetted ezt?-kérdezte miközben megölelt.
-Nem az a nagy kérdés.Hanem,hogy miért vany gipszben a kezem,és,hogy miért aludtam át egy egész napot?Tudtommal nem lettem alvóbaba!-dühöngtem magamból kikelve.
-Miss Wilde?-jött be az orvos.Na már csak ez hiányzott.Bólintottam egyet.-Nos szeretném tudatni,hogy a holnapi nap folyamán haza mehet,de gipszben kell tartania még a kezét 3 hétig.További szép estét!
-Hogy mennyit?!-néztem Emma-ra,aki látszólag jót derült rajtam.-Én annyit nem bírok ki dobolás nélkül.Nem,az lehetetlen...
-De bizony kifogsz.-lépett mellém,majd megölelt.
-Harold ugye bent se volt?-kérdeztem kicsit csalódottan,mivel nem láttam sehol.Na de ismeritek a mondást,hogy 'emlegetett szamár' igaz? Harold lépett be,és hazudnák,ha azt mondonám,hogy nem volt szívdöglesztő.De akármennyire is szeretem,ezt nem bocsájthatom meg neki.Láttam a kezében a kis szívecske alakú csokit,amint belépett.
-Emm gyere ki kicsit kérlek!-szólt Niall,és Emma persze ki is süvített.Ketten maradtunk.
-Nem voltál itt valam igaz?-kérdeztem köszönés nélkül.
-De igen,egész éjjel itt voltam melletted,sőt még itt is aludtam.-mondta Harry mélyen a szemembe nézve.-Hallottad amit mondtam nekem tegnap este?
-Igen...-bámultam a földet.Annyira rosszul esett,hogy nekiugrottam.
-És hiszel is nekem?-tette fel az újabb kérdést,majd mellém ült az ágyra.
-Hát...-hezitáltam.-Igen,hiszek neked.

-Akkor most figyelj jól rám.-kezdte,és egyik kezét az állam alá csúsztatta,majd a fejem felemelte óvatosan,a másikkal meg a még ép kezemet a szívére helyezte.-Érzed?Érzed ahogy őrülten kalapál?Ez csak azért van,mert te itt vagy nekem.Csak te!Sienna én szeretlek téged!
Megenyhültem,nem érdekelt a törött karom,sőt az sem,hogy a kórházban vagyok,csak az,hogy szeret,és ezt ilyen szépen mondta el.Könnyeztem,de egy félmosollyal jeleztem,hogy minden rendben.
-Ne sírj,eleget láttalak szenvedni.-mondta,és letörölte a könnyeim,majd egy forró csókot hagyott az ajkaimon.
-Én is szeretlek Harry!-suttogtam miközben ölelt engem.Sajnos én megint nagyon álmos lettem,nem bírtam sokat fent maradni.Harold mellém húzta a másik ágyat,és úgy aludtunk el átkarolva egymást.
     Éjjel azonban egy nemvárt vendég érkezett,aki tetejére állított mindent így az éjszaka kellős közepén...

2. Nothing like us!

Sziasztok!(:

Meghoztam nektek az új részt.Köszönöm a komikat,

3 után jön a következő,és a visszajelzéseknek is nagyon-nagyon örülök!:D

Jó olvasást(: xx

Nem tudtam elhinni,hogy ezt én tettem.Ott feküdt ,és fekete trikóján meg-meg csillant vörös vére,ami a fejéből folyt.Gyorsan tárcsáztam a mentőket,és persze a rendőröket,mivel nem volt senki a kihalt utcán. Miután letettem a telefont csak fogtam a karjaim közt,és simogattam.Tudtam,hogy nem érzi,de akkor is jó érzés volt,legalább is nekem.Lassan lélegzett,és kezdtem félni,hogy a mentők nem érnek oda időben,de akkor hallottam a szirénák hangját.A mentősök kiszálltak,és Sienna-t kiemelték a karjaim közül,majd ráemelték a hordágyra.Szörnyű volt mindezt átélni,és reméltem,hogy ez csak egy rosz álom amiből felébredek,de nem,nem így történt.Miután a mentő ajtaját becsukták hozzám léptek.
   -Nem esett baja?-kérdezte az egyik mentős.
   -Nekem semmi,de kérem mondják meg,hogy hová viszik.-szólaltam meg szinte suttogva.
   -Sajnos nem mondhatok semmit,ha nem rokona,vagy hozzátartozója a hölgynek.
   -Egyik sem vagyok.-'még' gondoltam magamban-De akkor legalább Emma-t hívják fel,csak ő ismeri igazán Sienna-t.
Miután elmondtam amit akartam elmentek.Elvitték Sienn-t és én nem tudtam hová.De vajon miért futott el onnan? Miért gyorsított a tempón amikor meglátott engem? Amint ezeken gondolkoztam a zsebemben elkezdett rezegni  a telefonom...Niall hívott,tehát fel kellett vennem.
  -Haver hol vagytok?Halálra aggódjuk miattatok magunkat!-mondta Niall ordibálva.
  -Sienna a kórházban én meg az utcán.Nem messze a szórakozóhelytől.-mondtam erőtlenül.Ha akartam se tudtam voltna többet szólni,mert Niall gyorsan kinyomta.Na szép az egytlen akire számíthatok az is itt hagy,mondjuk meg is érdemlem.1 perc múlva 2 sötét alakot véltem felfedezni.
   -Mi történt?-kérdezte Emma könnyes szemekkel.
   -És a karod?-kérdezte Niall,akinek a hangja szinte 'reszketett'
   -A karom azért véres,mert Sienn-t fogtam amíg nem jöttek a mentősök.-mondtam.Beszálltunk a kocsimba és végül elmeséltem nekik mindent,ami történt,amíg oda nem értünk egy kórházhoz.Emma mondta,hogy telefonáltak neki,és megmondták,hogy hol van Sienna.Út közbenlemostsam magamról a 'nyomokat'... Szótlanul szálltunk ki,és ugyanígy baktattaunk fel a lépcsőkön is. Emma megkérdezte,hogy Sienn hol van,és odamentünk.Persze pont akkor jött ki az orvos is.
   -Milyen az állapota?-állt a doki elé Emma köszönés nélkül.
  -Stabil,de űgy látszik,hogy 1-2 napot mesterséges kómában tartjuk,hogy biztosak legyenek a feltételeink.-mondta az orvos hadonászva,és valami papírokat mutatott felénk,majd elviharzott.
  -Hogy micsoda?!-jajdult fel Emma,majd rám nézett.Ha pillantással öldni lehetne,azthiszem el lennék már temetve is.-Csak a TE hibád!-bökte meg a mellkasom.-Menj innen,ne is lássalak Sienna közelében értetted?Takarodj!-kiabálta a szavakat.
  -Szeretnék bemenni hozzá,csak egyetlen percre!Látni akarom őt még egyszer,és aztán nem lesz velem  gondotok ígérem...-mondtam szinte könnyes szemekkel.Emma Niall-re nézett aki bólintott egyet szomorúan. Benyitottam a kórterembe.Inkább meg se próbálom leírni azt látványt ami fogadott.Oda ültem mellé,és megfogtam a kezét.
  -Figyelj Sienna.Tudom,hogy nem hallasz,de én azért elmondom.Lehet hogy azért futottál el,mert láttál azzal a lánnyal.Ő csak a nővérem Gemma volt.Emlékszel meséltem,hogy van nővérem?Ő pont akkor jött,és mert rég nem láttam megpusziltam az arcát,de te lehet mást láttál.Annyira sajnálom tényleg.Az egész az én hibám.Jobb lett volna,ha nem találkozunk,most akkor nem lennél itt!És még egy nagyon fontos dolog.Lehet te már nem szeretsz engem,de én ahogy megláttalak megszerettelek,és amint megismertelek szerelmes lettem beléd.Engem nem érdekel senki már rajtad kívül,és ezt tudnod kell,sőt még azt is,hogy én várni fogok rád,bármi is legyen.-fejeztem be könnyes szemmel,és el akartam engedni a kezét,de...Ő megszorította kicsit.fogalmam sincs,hogy miért,hiszen minden oka meglenne rá,hogy utáljon.
                        Emma szemszöge
Épp annyira fel vagyok kavarva mint Harry,de beengedtem magam előtt Sienna-hoz,pedig én régebb óta ismerem.De vajon mi a baja lehetett?Miért ment el egy szó nélkül?És a legnagyobb kérdés.Miért ugrott ki az autó elé?Nem értem,pedig rég óta ismerem,de soha nem voltak ilyen hajlamai(mármint öngyilkosság és hasonlók) habár...Habár láttam vágásokat a csuklóján,de azt mondta mindig,hogy amikor játszott a kutyájával akkor szerezte őket.
   -Hercegnőm,min elmélkedsz?-Kédezte Niall,és magához húzott erősen.
   -Csak ezen az eseten,meg azon,hogy Sienn vajon meg akart halni...-mondtam és elcsuklott a hangom.
   -Ne gondolkozz butaságokon.-suttogta,és megpuszilta a homlokom.-Lehet,csak megbotlott,és pont rossz helyre esett.
   -Az meglehet,de...De lehet,hogy tényleg meg akart halni,mert,láttam vágásokat a...
   -Emm.Fejezd be azt elmélkedlseid,és majd ha felkelt Sienna megkérdezed.-mosolygott rám.
   -Köszönöm,hogy itt vagy velem!-öleltem meg szőke hercegemet.
   -Nem kell köszönnöd...-kis időt így töltöttünk el,majd hirtelen megszólalt.-Tudod sokat gondolkoztam azon,hogy a tökéletes lánynak,hogy fogom elmondani,de most megpróbálokozok vele...Szeretlek Emma!
Amint kimondta ezeket a szavakat könnyel telt meg a szemem,és felnéztem rá.Elvesztem a kék szempárban, és egy árva szót sem tudtam kifacsarni magamból.Már-már éreztem az ajkait az enyémen,amikor Harry jött ki a teremből könnyes szemekkel...

1.Why it's so complicated?

Ez is egy normális szombatnak indult mint a többi.Buliba készültem rohangáltam az üres házban fel alá.Mivel már rég elköltöztem s szüleimtől,mert anyum csak ott talált ügyvédi állást,apám meg nem akarta egyedül hagyni anyumat,így ők elmentek Washington-ba én meg itt maradtam nagyimékkal,de 16 évesen nem bírták a sok bajos ügyem ezért (mivel gazdagok) adtak pénzt és vásárolnom kellett magamnak egy házat.Hát megtettem...Vettem magamnak egy gyönyörű nagy házat,de ez a későbbiekben kiderül.Az emeleten telefonom csörgésére lettem figyelmes.
    -Szia Sienn!-hallottam vidám hangját.
    -Hali Emm!-köszöntem.
    -Találd ki kik jönnek ma oda bulizni,ahová mi megyünk...A THE WANTED!-kiáltotta és szerintem az eufóriától az egekben volt.
    -Öhm...Az...Jó!-kerestem a szavakat.Említettem már,hogy minden lépésüket nyomon követi?Szerintem még azt is tudja,hogy milyen fehérnemű van rajtuk...Na mindegy.
    -Csak azért hívtalak,hogy ezt elmondjam,és hogy vigyázz magadra!
    -Oké te is,de este 8-ra gyere át,hogy feldobjak valami sminket neked.
    -Akkor nállad.Szia!-köszönt el vidáman.
    -Hali!-tettem le a telefont.
                   Este 8 óra körül
   -Ez így nem jó,legyek kicsit világosabb!-Mondta ezredjére Emm.
   -Oké feladom-sóhajtottam egyet.-Szedd le,és próbálj meg valamit,mert az kizárt,hogy ennyi árnyalatból egy sem tetszene-mutattam a polcomra ami tele volt tömve ilyen cuccokkal.-Én addig megyek,és felveszem a ruhámat.
 Miután én felöltöztem Emm végre elhatározta,hogy milyen sminkje legyen,és indulhattunk is. 9 körül indultunk a közeli 'Tom Bergin's'-be,és az uton dumálgattunk.
   -Sienn ki fogsz nyírni,de nem a The Wanted jön.-mondta szomorúan.
   -Hát...Oké-szólaltam meg egy idő után-Csak miatad vagyok kicsit szomorú,mert nem láthatod őket,de majd máskor-mosolyogtam rá.
   -Biztos.-mondta,és a földet bámulta,de a hangját kicsit hitetlennek hallottam.10 perc alatt odaértünk,és komolyan mondom ledöbbentem...
   -Ezt nem pont így terveztem.Megyek és beszélek Tom-al!-mondtam felháborodva.
Mivel Tom nagyon jó haverom,és mellesleg a helyiség vezetője,így simán bejutottam hozzá.
  -Miért van kiürülve a terem?Miért nincs itt senki?-kérdeztem Tom-ot...
  -Nos tudod most koncertezik itt egy híres zenekar,és ők lefoglalták...-mondta képletesen.
  -A The Wanted?
  -Nem,hanem a One Direction-Taglalta a szavakat büszkén.-Egy Brit-ír fiúbanda ,öt tagú,és nem Sienn mielőtt megkérdeznéd nem Rock műfajban...
  -Oké,nekem ennyi elég volt...Szóval öt bájgúnár!-Vágtam közbe,és keresztbe tettem a kezem.-Megyek is,tényleg köszi.Hali!-köszöntem el.
Át mentem Emma-hoz akinek elmeséltem,és nm igazán örült a hírnek,de elfogadta,mi mást tegyen...Beszélgettünk,és én kértem egy kólás Jack Daniels-et,mert kicsit inni akartam. Egyre több ember gyűlt körénk,de nem ismertünk senkit,mert az 5 fiúnak voltak az ismerősei.Lassan a táncparkettre mentünk,mert felcsendült a kedvenc dalom(mivel hallgatok egy kis 'mai zenét' is),de nem sokáig maradtam...
  -Emm kicsit kimegyek a levegőre,mert rosszul vagyok...-tátogtam,mert nem volt erőm túl ordítani a zenét...Szegény Emm velem akart jönni,de pont oda ment hozzá valami szőke srác,tehát hagytam,legalább neki sikerüljön valami.Kimentem a teraszra,de nevetgélést hallottam...Gondoltam nincs veszteni valóm oda megyek.Éppen csak, hogy odaértem,és ledőltem a fal tövébe,mert irtó rosszul éreztem magam...Láttam,hogy valaki telefonon beszél,és hallottam is a hangját.
   -Jól vagy?-kérdezte tőlem egy göndör srác,és felemelte a fejem.
  -Igen,csak kicsit betett a pia.-nevettem el kínosan magam
  -Harold vagyok,de neked csak Harry-mosolygott rám,és a kezét nyújtotta felém.
  -Én meg Sienna,de neked csak Sienn-mosolyogtam,és kezet fogtunk.
  -Szóval Sienn...Érdekes neved van!-mondta és levégódott mellém a földre nem törődve a szép fekete ruhájával.
  -Igazából német vagyok,csak a szüéeim itt kaptak munkát,és ide hurcoltak engem is sajnos.Viszont ők Washington-ban vannak én meg itt L.A.-ben
  -Az enyémeim meg elváltak.-mondta igen csak szomorúan.
  -Nekem nem sok dolgom van velük én itt ők ott...Lepasszoltak a nagyiméknak,ők meg külön lakásba pateroltak,szóval lefizettek...
  -Szerintem ezt te csak így érzed de lehet, hogy csak meg akartak téged védeni valamitől.-mondta mosolyogva.
   -Köszönöm,kedves vagy!-szóltam kicsit rekedten,és Harry-re néztem.

   -Ugyan...Tudod igazán aranyos vagy.-nézett zöld szemével az enyémbe,és lassan a kezét az enyémre csúsztatta,majd szorosan rákulcsolta.Köpni-nyelni nem tudtam,és valami kis pillangó szerűségek repkedtek a gyomromban.Gyönyörű pillanat...Volt.      
   -Harry gyere,keresnek!-szólt ki az a szőke fiú akit láttam Emma-val beszélgetni.
   -Bocsi,most mennem kell.De ígérem később visszajövök,és beszélünk!-engedte el a kezem,és egy nagyon édes mosollyal távozott...A szívem zakatolt mint a vonat...Lassan indultam befelé,és láttam Emma-t a szöszivel,ezért nem mentem oda hozzá.És akkor megláttam Harold-ot amint...Amint egy másik lányt csókolt (?) meg...Elöntött a szomorúság,a düh és mindenféle negatív gondolat és szaladni kezdtem,ki a sötét utcára... Szerencsémre senki sem látott meg,és így kicsit lassítottam.Egy kocsi se járkált arrafelé,sőt még ember sem,így sírhattam kedvemre...Nem érdekelt,ha lejön a sminkem,nem érdekelt semmi,csak az,hogy ő,az akit megkedveltem(mellesleg ritka számba megy,hogy valakit ilyen hamar megkedveljek),most egy másik csaj karjaiban van...Borzasztó volt látni ezt.
                    *Harry szemszöge*
Sienn eltűnt,fogalmam sincs,hogy hová,mindent felkutattam.Odamentem Niall-hoz aki elmesélte,hogy akit most megismert,Emma,nagyon jó barátnője,és ő lehet tud segíteni.
   -Hogy micsoda?-ordította.-Nincs itt Sienna?Olyan nem lehet...-hüledezett.
2 perc kérdezgetés után Tom azt mosdta,hogy látta elrohanni sírva...Csak remélni tudtam,hogy nem miattam. Gyorsan akocsimhoz rohantam,és remegő kézzel behelyeztem a kocsikulcsot.Elindultam arra amerre a megérzéseim vezettek,és kirajzolódott egy fekete alak,amit a járdán szalad,és gyönyörű feketés-barna haja lobog...Gyorsabban kezdtem hajtani,de amint mellé értem kivágódott az útra...Nem bírtam se lassítani,se lefékezni,láttam ahogy a kocsim elejére vágodott.Annyira meg voltam rémülve,és milliónyi dolog kavargott a fejemben,de a látvány ami fogadott egyszerűen szörnyű volt...

Prológus

 -A szerelem egy furcsa dolog, és számtalanul sokszor bajba is keveredsz miatta,de megéri.Szenvedsz vele,sírsz is érte,de az érzés ami végül a hatalmába kerít kárpótol mindenért.-Fejezte be Harold a mondanivalóját,és előbb rám,majd a bíróra nézett.-És igen elítélhet engem,mert bevallom hibás voltam,de szeretem őt.
  Ezen a ponton már nem bírtam tovább,nem érdekelt a törött karom,és a kificamodott bokám idegességemben megpróbáltam felpattani,és elkezdtem mondani a sérelmeim.Nehogy már azt higgye,hogy ő a jófiú aki mindent megbán,és vége!
  -Igen a szerelem valóban kárpótol mindenért.-láttam be én is.-De azt a két napot amit én kómában feküdtem azt hogy fogom én átélni újra?Két napot elpazaroltam az életemből...És a törött kezemmel vajon tudok-e még ugyan úgy dobolni?Nem is beszélve a lábamról!-fejeztem be már szinte kiabálva.
  -Kérem nyugodjon le Miss Sienna Wilde!-szólt rám idegesen a bíró.Khm,mit is ne mondjak milyen ideges voltam...Harold persze nyugodtan állt ott,mert neki az oldalán ott állt a banda,tehát indokolt volt a nyúgodtsága.De mellettem az egyetlen barátnőm Emma állt...
              Két óra elteltével
  -Az ítélet megszületett.'Kissebb' pénzbüntetést szabtam ki Harold Edward Styles úrra,amit majd a későbbiekben megbeszélünk.-mondta komolyan a bíró.-Ami pedig magát illeti Sienna kisasszony,sokat gondolkoztam mi is legyen,de végül magára is pénzbüntetést szabtam ki,amit a későbbiekben leszögezünk magával.A tárgyalásnak vége,mindenki távozhat.
     Mindenki egy emberként ereszette ki a magában tartott levegőt,a megkönnyebbültségtől...Kifelé menet Emma kis miséjét kellett hallgatom arról,hogy milyen szerencsésen megúsztam.Hát igen érdekes volt,annyira hogy majdnem elaludtam állva.
    -Kérlek bocsájts meg!-fogta meg a kezem Harold,és tekintetét az enyémbe fúrta.
    -Kérlek csak hagyj békén ...-suttogtam erőtlenül a földet bámulva.
    -Nem,amíg nem hallgatsz meg addig nem.Te nem tudod mit éreztem akkor amikor megtörtént az eset.Nem tudod mit éltem át amikor te kómában feküdtél!-mondta Harold,és hallottam hangjában a komolyságot.-Kérlek,csak most az egyszer gyere el velem valahova ahol nyúgodtan birunk beszélni...
   -Nem is tudom.-hezitáltam,és Emma-ra néztem,aki csak mosolyogva bólintott.-Legyen elmegyek.
Harold segítőkészen elkísért a kocsijáig,és elindultunk,de hogy hova az nem tudtam,viszont azthiszem kicsit bíztam benne...