13.I can take you!

Sziasztok!

Csak most tudtam hozni a rész, mert félévieim voltak:D
Zene lejjebb is lesz, jó olvasást xx

Arról feledkeztem meg, hogy nekem mennyire tetszett Sienna. Igen, csak múlt időben, mert beláttam, hogy neki nem arra a Zayn-re van szügsége akit a média bemutat, hanem arra aki mellette van, és felszedi a padlóról. Igen, egy fiú is tehet ilyet, mármint egy fiú barát, nem csak egy barátnő aki fura tanácsokkal lát el. Na jó lehet ez fiús gondolat, de akkor is így van. Amint ezen gondolkoztam észrevettem, hogy Sienn már alszik, és a vállamnak volt dőlve. Csak megsímogattam a haját, és tovább néztem a filmet ami a Project X után jött.

    -Szerinted haragszik rám?-suttogta.

    -Te fent vagy?-és feltettem az eléggé bugyuta kérdést.- Nos szerintem nem, csak felkapta a vizet, meg most majd kezdődik a turné is, és aggódik érted.

    -Igen?-kérdezte csillogó szemekkel.

    -Igen így van. De kérlek ne sírj S.-rövidítettem le a nevét.-Olyan rossz látni, hogy potyognak a könnyeid. Azért jöttem át, hogy felvidítsalak.
     -Tu-dom, de most úgysem tudsz velem semmit se kez-deni...-mondta szaggatottan, és megpróbálta befejezni a sírást.
     -Gyere menjünk el sétálni, hátha attól jobb kedved lesz.-mosolyogtam rá bíztatóan, és megsimogattam a karját.
 Sienn nem szólt semmit. Feltápászkodott az ágyról, és felment átöltözni.  telefonok még mindig ugyanott voltak, de az enyém csörögni kezdett. Harry volt az.
     -Ugye nem beszéltem Sienna-val az elmúlt pár órában?- kérdezte Harry aggodalommal tele.
     -Haver nyugi van, távol tartottam a telefontól.-mondam neki nyugodtan.-De most mit akarsz tőle?
     -Kibékíteni, és bebizonyítani neki, hogy nagyon szeretem.- szólt a másik végről.
      -Micsoda terv...Csak ennyi?-kérdeztem szemrehányóan.-Ja és amúgy kijózanodtál?
      -Nem, nem csak ennyi. Nyolc előtt nem vidd haza, és igen józan vagyok!-jelentette ki ünnyepélyesen.
       -Oké.Remélem ezt nem szúrod el, mert szegény S. nagyon érzékeny.-zártam le a témát.- Akkor nyolckor. Szia!
        -Igen, és köszönöm. Szia!-tette le a készüléket.
 Még vártam egy kicsit S.-re és aztán  indulhattunk is.
     -Látom egész vidáman öltözél ahhoz képest, hogy milyen kedved volt.-mosolyogtam rá miközben lekanyarodtunk egy utcán.
     -Hát nehéz lenne szomorúnak lenni, ha van egy ilyen jó barátom mint te.-emelte rám hálás tekintetét.
     -Ugyan már!-öleltem át a vállát, és közelebb húztam magamhoz.- Gyere menjünk ki a városból!- szóltam hirtelen felindulásból.
S. nem sokat gondolkozott, és rá bólintott az felvetett ötletemre, szóval egy buszra ültünk. Azthiszem elhamarkodott döntés volt, mivel pár rajongó(az őrültebbik fajta) oda se jöttek, hanem arra lettem figyelmes, hogy Sienn-t piszkálják, majd nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik meg. Ekkor betelt a pohár.
      -Sziasztok!-fordultam hátra barátságosan.-Figyeljetek. Nem szeretném, ha félreértés esne, szóval... Ő itt -mutattam Sienna-ra- a haverom, semmi több, és ha több is lenne mint barátság akkor se kellene leszólni mindennek!-mondtam kicsit ingerültebben, ők meg csak pislogtak rám.-Ha közületek lennék valakivel akkor az sokkal jobban féjna nektek higgyétek el!-törtek belőlem elő a szavak, és aztán gyorsan visszafordultam. Aztán egy pisszenés se hallatszódott.
       -Gyere megérkeztünk.-fogtam meg Sienn karját, és leszálltunk a buszról.
Igazából fogalmam sincs arról, hogy hol vagyunk, csak nem akartam bajba keverni azzal, hogy ott maradunk tovább. Így is elég nehéz lehet most neki, ezzel az egész Hazza-s üggyel...
                         Sienna szemszöge
Szép kis hely, itt lakik az apai ágról való nagyim. Eléggé kihalt kis falucska... Vajon tudta, hogy itt lakik, vagy csak úgy le akart itt szállni? Ahogy felnéztem rá észrevettem, hogy nagyon gondolkozik valamin, tehát inkább hagytam, és rugdostam pár kavicsot, de ösztönösen lekanyarodtam az első utcába.
       -Hova mész S.?-kérdezte Zayn kicsit furcsán.
       -Khm, bocsi csak reflex.-vágtam rá.
       -Márminthogy?-horgonyozott le.
       -Itt laknak apa szülei.Ők törődtek velem kiskoromban, de ez hosszú történet. Ugye meglátogathatjuk őt? Légyszi, naaa.-kérleltem kiskutya szemekkel.
       -Legyen.-adta be a derekát-de akkor mesélsz nekem!
Furfangos!-gondoltam magamban.
       -Ez az egész akkor kezdődött mikor két éves voltam.Anyuméknak 'fontos üzleti útra kellett utazni' én
meg ide kerültem. Képzelheted, hogy két évesen mennyit tudtam ebből leszűrni. Semmit. Új hely és kész. Nos az évek teltek, a nagyiék meg öregedtek, és annál jobban szerettek engem. Emlékszem, hogy mindig elmentem a nagypapival horgászni, meg együtt szereltük meg az autóját. Körülbelül hét éves voltam amikor a nagyim sírva jött haza, és én meg oda mentem hozzá, és megkérdeztem, hogy a nagypapi hol van? Szegény nagyi alíg tudta kimondani, hogy kórházban van. Mivel eléggé talpra esett voltam előhúztam egy kisebb bőröndöt, és pakolni kezdtem a nagypapi cuccait könnyezve. Nem tudtam mi lehet. Beértünk a kórházba, és ott azt mondák, hogy a nagypapinak valami súlyos baja van, de majd csak 2-3 év múlva jön ki teljesen, és nem tudnak ellene semmit se tenni. Teltek múltak az évek, és már ötödikbe mentem. Mikor egy őszi napon autót szereltünk nagypapival felállt valamiért, és összeesett. Gyorsan kihívtuk a mentőt, de már nem tudtak rajta segíteni, agyvérzést kapott. Az volt életem legborzalmasabb pillanata, amikor ott álltam az autó mellett, vártam, hogy a nagypapi visszajöjjön, de ő sohase jött vissza. Aztán a temetésen megjelentek anyumék, és haza akartak vinni. Sikerült is nekik, mert magamtól mentem. Nem akartam a nagymamámnak gondot okozni, és inkább elmentem anyumékkal. Nehéz volt de megtettem. Ezek után apáméknak el kellett menni a munka miatt, és lepasszoltak az ottani nagyiméknak akik addig csak egszer láttak, még polyás ként.
     -Azta...-szólalt meg Zayn és látszott rajta a meglepődöttség. Nem is szóltunk többet csak amikor odaértünk a Nagyi házához. Istenem mennyi emlék jutott eszembe mikor ránéztem! Lassan mentünk, és én kopogtattam, Zayn meg a hátam mögül pislogott befelé.
     -Sienna!- kiáltott fel örömében, és megölelt. Mikor elengedett láttam, hogy könny szökött a szemébe. Rég látott, talán négy éve, vagy több is.
     -Nagyikám, úgy hiányoztál!-mondtam meghatottan, majd mikor elengedett hátra fordultam. -Nagyi ő itt Zayn.-mutattam rá, ő meg mosolyogva integetett.
      -Gyere ide egy ölelésre.-mondta Nagyi Zayn-nek és megölelte.-Gyertek be, mert még a végén megsültök odakint!
Beljebb léptünk, és ugyan az a kis előtér fogadott, telis tele régi képekkel amin a nagypapi és a nagymami meg persze én szerepelünk. Mosolygásra késztetett, de nem sokáig idézhettem fel az mélkeket, mert a nagyi be invitált bennünket a nappaliba. Lehuppantunk a kanapéra és a kedves nagyikám hozott nekünk ropit, és nekem egy dobozos Cola-t Zayn-nek meg egy Cappy-t, mert ő azt kért.
     -És te vagy Sienn barátja?-tette fel a nagyim az ominózus kérdést amit és azzal tetőztem meg, hogy Cola-t amit pont le akartam nyelni, hát félre ment.
     -Nem, én csak az egyik közeli barátja vagyok, semmi több.-mondta Zayn nyugodtan.
     -Értem. Nos még nem is mutatkoztam be, Tania Vettel vagyok!- mosolygott a nagyim Zayn-re.
     -Én pedig Zayn Malik.-nyújtotta a kezét, majd 'hiavatlosan' is bemutatkoztak egymásnak.
Mindezek után Tania nagyi msélni kezdtett a zűrös gyerekkoromról, meg arról, hogy mennyire ragaszkodok az emberekhez. Sok mesélni valója volt, nagyon is sok, de egyszer csak a végére ért.
     -És maga a Formula 1es Sebastian Vettel rokona?-tette fel a kérdést Zayn amitől féltem. Lesütöttem a fejem, és csak a cipőm orrát volt erőm bámulni
     -Ez honnan jutott eszedbe?-kérdezte meg a nagyim.
     -Hasonlít a nevük.-jelentette ki Zayn büszkén, mintha nagy felfedezésre tenne szert.
     -Igazából Sienna testvére. Ezért kell a szüleinek mindig úton lenni, és  mikor ezt megtudták az apai ágról való nagyszüleik ellenségnek tekintenek engem. Pedig én aztán abszolúte nem vagyok hibás semmiben. Viszont az tény, hogy Seb már kiskorában is imádott mindent aminek kereke volt. Ezt onnan tudom, mert ő is itt volt Sienn-el.
     -Ezt nem mesélted soha sem!-szólt hozzám Zayn.
     -Nem, mert gondoltam, hogy érdekelne várkit is.-néztem rá, és láttam, hogy dühös rám.
Tania nagyi híres arról, hogy frappánsan tud témát váltani, és egészen estig beszélgettünk. Mikor már sötétedett gondoltam, hogy ideje menni, mert mire haza érünk késő lesz.
     -Örülök, hogy megismertelek Zayn!-ölelte meg a haveromat, majd engem.-Sienn téged meg többször szeretnélek látni!-mondta mosolyogva Tania nagyi, és elengedett bennünket. Még egy ideig kint állt  az ajtóban, és onnan nézett bennünket míg ki nem fordultunk az utcából. Egymás mellett bandukoltunk egy ideig aztán Zayn telefonja megcsörrent. Pár 'igen' 'nem' 'oké' 'nem tudom' után rájöttem, hogy Zayn barátomnak fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, így kis útba igazítást adtam. Lou jött utánunk az autójával, és Zayn-nek még volt kedve parodizálni, és úgy csinált mindha stoppolt volna.
     -Na gyere be te kis útszéli!- vigyorgott rá Lou. Én ösztönösen hátra másztam, és Zayn elöl ült Lou-val.- Sienn drága, mi a baj?-kérzedte aggodalmasan.
      -Semmi, csak kicsit fáradt vagyok, de ha haza érek biztos belefekszek egy kád forró vízbe!-jelentettem ki, és bekapcsoltam az övem, a fiúk meg össze vigyorogtak.
Komolyan feltettem a költői kérdést mi szerint 'Lenni vagy nem lenni?' az ő esetükben agy... Valamit biztos kiterveltek! A hazafele út csendben telt, csak a fiúk énekeltek valami csöpögős dalt, én meg hátul a szemem forgattam mint egy ötéves. Lou a házunk előtt állt meg, és rám pillantott mikor kiszálltam.
     -Aztán csak finoman!-kiáltott utánam.
Hát oké, mostmár eléggé félek. Lassan nyitottam ki az ajtókat, de a legfélelmetesebb az volt amikor a főajtót nyitottam ki. Lassan léptem az előszobába, de ott semmit nem találtam. Gyorsan fel slisszoltam az emeletre

ahol az a látvány fogadott, hogy: rózsaszrimok, és gyertya minden mennyiségben. Valaki a hátam mögött volt, és lassan a kezeit a derekamra csúsztatta, majd megfordított, hogy vele szemben legyek.
     -Kérlek bocsáss meg!- suttogta a fülembe, és aztán rám nézett. Elmosolyodtam, de mivel egy hang se jött ki a torkomon megpusziltam a nyakát. Hah elértem amit akartam, a hideg kirázta. Gonoszul rá mosolyogtam, és vártam a folytatást. Persze, hogy ő egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra amitől engem rázott ki a hideg. Ő is gonoszul mosolygott rám, és a furdő felé mutatott. Tulajdonképpen onnan szűrődött ki a gyertyák fénye, és oda támolyogtunk.
     -Nos mit szólsz megmártózunk?-huzta kaján vigyorra a száját.
     -Háát...-vigyorodtam el én is. És bumm, a tökéletes kémia meghozta az eredményét!

12.Moments

Sziasztok!

Kaptam majdnem egy hét szabadságot, úgyhogy most nagyon jó kedvem

van, és pénteken meg jön hozzám valaki  és az mégjobban feldob.

Na de nem akarok sokat magamról beszélni.

Jó olvasást, és a zene (: x

Hirtelen nem is értettem mit akar. Kiejtettem a kezemben lévő távirányitót, és ijedten néztem rá.
    -Hová akarsz menni?-kérdeztem, és a padlót néztem.
    -Londonba.-zárta le a témát.Szerinte.
    -Harold az lehetetlen, én nem megyek oda.-préseltem ki magamból, és éreztem ahogy a sírás folytogat.
    -Miért?-kérdezte és közelebb lépkedett, majd magához húzott.

    -Mert itt nőttem fel, itt kezdtem el a sulit, és igaz, hogy a szüleim nem sok mindent tesznek értem, de akkor is ők is idekötnek. Meg ez nagyon gyorsan jött. Előbb meg kellett volna beszéljük nem?- kérdeztem, és már javában potyogtak a könnyeim.
     -Igen, igazad van abban, hogy meg kellett volna beszéljük, de gyorsan kellett cselekednem, és nem akartalak felkavarni ezzel. DE ha nem, hát nem.-tolt el magától.- Nekem akkor is mennem kell,hogyha te itt maradsz 20 vagy akár 30 évig is.- szólt a lépcsőröl.
  Szavai mintha a korbáccsal csapták volna a hátamat, annyira fájtak. Kicsit lehetne elnézőbb. Neki lehet könnyen megy az, hogy 'pakolunk és tovább állunk', de nekem baromi nehéz. Elveszteni a másik felem, na az is baromi nehéz. Most mit tegyek? Ha Őt elvesztem mindenem odavan. Viszont nekem is meg kellene értenem őt. Neki is ugyanúgy hiányozthat minden. Minden ami odaköti és főképp a családja. Nem tehetem azt, hogy két tűz közé állítom, de ő se velem...
    -Indulok.-lépett elém két bőrönddel.
    -Most?-néztem rá, és még egy könnycsepp égette sápadt arcom.
    -Nem!Még előtte sakkozok egyet.- mondta egy csomó szarkazmussal a hangjában.-Igen most, és szia!
Nem bírtam meg se szólalni, csak nézetm ahogy kisétűl az ajtón és elvesztem. Kétség kívül mindent elcseztem. Címeres ökör vagyok!
             Zayn szemszöge
Imádom azokat a délutánokat amikor nyugodtan TV-zünk a fiúkkal, és egyszercsak bumm. Harry beront mint egy tank.
    -Megjöttem.-dobta le a bőröndjeit idegesen.
    -Látjuk, de miért?-szólaltam meg elsőként.
    -Összevesztem Sienna-val.-mondta, és láttam rajta, hogy nagyon bánja az egészet.Leült mellém a kanapéra, és csak bámult maga elé.
    -Öcsém te nem vagy százas!-szóltam neki.
    -Mert?-kérdezte csodálkozva.
    -Otthagyni egy lányt aki ennyire szeret?
Nekem nem kellett több. Felhúztam a cipőmet, és irány Sienna házához. Vagy a Harry-éhez, részletkérdés. Próbáltam nem felfedni magam, de nehezen ment, és az út felénél odajött hozzám egy lány...És még egy, meg még egy. Miután lerendeztem egy hadsereget végre Sienn-hez értem, és becsöngettem.
   -Szia.-köszönt rám, és borzasztóan sápadt volt.-Ha azt akarod monadni, hogy Harry küldött, akkor ne is próbálkozz, mert...
   -Hali!Dehogy ő küldött!Inkább bent mondanám el, hogy miért jöttem.
   -Nahát! Szia Zayn!-köszönt rám Emma a nappaliból, ahová tartottam.
   -Whoaa itt van Zayn is?-kérdezte Niall, és szerintem félig a hűtőben volt már vagy még...
   -Itt.Amúgy sziasztok!-intettem mosolyogva miközben elfoglaltam egy fotelt.
   -Mi épp indulni készültünk.-mondta Niall és előbújt a rejtekhelyéről, ami a hűtőt takarta.
   -Miattam igazán nem kell menni.
   -Hát jó, úgyis most jöttünk.-ült le Emma mellé Niall, és megfogta a kezét.-Miért vesztetek össze?
Elmesélte, mindent szóról szóra. Ismerem Harry-t és fogalmam sincs miért tette ezt. Meg próbáltuk vígasztalni, és különféle ötletek születtek, de a nyertes Niall-é lett. Mégpedig az, hogy hívjunk fel egy kínai éttermet, és fordítsuk le a Google Fordítóval a mondanivalónkat, és tanuljuk be. Khm... Mondani könnyű volt, hogy csináljuk meg de a kivitelezéssel gondok akadtak, úgyhogy végül Niall hadarta el az ő brit-ír akkcentusával úgyhogy a szegény diszpécser nagyon összekavarodott, és inkább végül Sienna adta le a rendelést.
   -Nem is beszéltem olyan rémesen!-jelentette ki.-Vagy de?
   -Vagy de.-mondta Sienna és hangosan nevetett Emma-val.-Jaj csöngettek, megyek is.
Visszafelé már hozta a kínait, szóval mindenki boldog volt. Niall mert kajálhatott, Emma és én pedig azért mert Sienn végre elfelejtette kicsit Harry-t. Miközben Niall szét osztotta igazságosan(tényleg testvériesen) a kaját a telefonom csörgésére lettem figyelmes, és félre vonultam.
   -Tessék Liam!-szóltam bele a készülékbe.
   -Zayn gondok akadtak Harry- vel.
   -Nem hangzik valami jól. És ugyan mi?-kérdeztem kicsit félve a választól.
   -A gödör egy kicsit berúgott, és fel akrja hívni Sienn-t, szóval tartsd távol a telefont tőle.Csak ennyit akartam, szia!- fejezte be Liam a beszédünket.
   -Uhh végre sikerült kiválasztani, hogy melyiket szeretnéd!-mondta nevetve Sienna Niall-re nézve.
   -Ezt mondom én is, végre indulhatunk!-szólalt meg Emm kicsit váratlanul.
   -Dehát még van időtök!-mondtam, és erre mindenki rám nézett.
   -Sajnos már nincs, mivel nekünk már Emma szüleinél kéne lennünk.-mondta Niall, és a kínaiával szemezgetett(?) .
    -Zayn vigyázz rá.- szólt hozzám Emma miözben Sienn-t ölelte.
   -Vigyázok, ígérem!-mondtam miközben ki kísértük őket.
Miből állt a vigyázásom? Miután Sienn-re ráparancsoltam, hogy csukja be az ajtót, de zárja is be aztán elmosogattam, ő meg leült TV-zni. Piros pont neki amiért nem a telefonjáért nyúlt legelőször vagy a laptopjához. Aztán csatlakoztam hozzá.
   -Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk valamit?-vetettem fel az ötletemet.
   -Hacsi?-kérdezte egy 'na légysziiii' tekintet kíséretében.
   -Nem, azt már láttam  és túl szomorú a mostani lelkiállapotodnak.-szögesztem le.
   -Akkor Forrest Gump?-vetette fel a 'még jobb'  ötletet.
   -Sienna nem nézhetünk olyan filmeket amiken vörösre sírharod a szemed!-förmedtem rá.
   -Na...Dehát...-próbálkozott.
   -Nem és kész.Project X?-kérdeztem rá.
   -Legyen.-bólintott.
Társam kiment popcorn-t készíteni én megpróbáltam megkeresni a filmet a rakás DVD között. Gondolom itt maradhattak a másik tulajdonostól, de végül rájöttem ,hogyha már úgyis okos TV-nk van miért ne élhetnénk vele? Gyorsan megkerestem, és vártam Sienna-t.
   -Megjöttem, indíthatjuk!.huppant le mellém, és elkezdtük nézni a filmet.
Egy ideig nyugodtan néztük a filmet, de aztán Sienn felkiáltott boldogan, hogy SMS-e jött Harry-től.
   -Na azt most ide adod szépen -vettem el tőle a telefonját-és filmezünk, KETTEN!-mondtam az utolsó szóra pedig jó nagy hangsúlyt fektettem.
Nos elvettem, és tovább néztuk a Project X-et, de előbb az az öteltünk támadt, hogy Cola-t és Cappy-t is iszunk, hogy 'rúgjunk be mi is'.
   -Juj állítsuk meg!-mondta én meg nem bírtam ki nevetés nélkül.

   -Mondtam én, hogy ne igyál annyit!-szóltam utána, de ő már a lépcsőn volt.
Gyorsan csekkoltam mindkettőnk telefonját, de semmit nem találtam, szóval visszatettem őket oda, ahol voltak.
    -Uhh megjöttem, indíthatod.-mondta, én meg rá mosolyogtam.
Már a film felénél játunk amikor kijelentette, hogy elfogyott a Chips és neki még kell utánpótlás, én meg kaptam az alkalmon, és kimentem 'füstölni' egyet. De a telefonokat bent hagytam, így mikor vissza értem nem kellemes meglepetés fogadott.
    -Zayn bejövő hívásom van Harry-től, ugye felvehetem?-kéredze bociszemekkel.
  Gyorsan elindítottam a filmet, mert jobb ötletem nem jött, és:
   -Ne!.kiáltottam rá.
   -Az én telefonom.-szólt és a keze megakadt a levegőben.
   -Igen a tied, de lemaradsz a legjobb részről!-improvizáltam valamit.
Na igen, Sienn-t nem könnyű becsapni, de most kaptam az alkalmon, és kihasználtam, hogy nem látta még a filmet. A telefonokat pedig gyorsan elvettem, és a mellettem lévő kis szekrényre tettem ahol ő nem látta. Ezek után már felszabadultabb volt, és egész jókat nevetett, meg evett is.
    Kezdtem elhinni, hogy megvédhetem mindentől és mindenkitől. Azt, hogy én igaz barátja lehetek,aki mellette van a rossz napjain is. De egy dologról megfeledkeztem....