Igazán sajnálom, hogy eddig nem tudtam részt írni, de nagyon sok dolgom volt, meg
Már bent voltunk a fürdőben, és forró csókok záporoztak mindkettőnk részéről, de kicsit eltoltam magamtól.
-Miért kértél tőlem bocsánatot?-kérdeztem, és próbáltam a szemébe nézni.
-Egy ok van rá. Mert fontos vagy nekem. Fontosabb mint bármi más, és beláttam, hogy marhaság volt itt hagyni téged.-mondta a neki egyszerű választ, de nekem olyan jól estek a szavai, annyira megnyugtatott. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy mi következik... Nem Harry-ről van szó. Ő mindent tökéletesen tervezett el. Rózsaszirmok, ezer féle gyertya és még egy szerelmi vallomás. Hát kell ennél több, hogy rájöjj arra, hogy ő az akit eddig vártál? Nem, nem kell több. Már a felsőm került le rólam, amikor a telefonom hangosan csörögni kezdett. Nem akartam törődni vele, de a szemem sarkából láttam, hogy Seb hív. Sajnos el kellett válnunk kicsit.
-Szia!-szóltam vidáman a telefonba, de csak szipogás fogadott válaszul.-Mi történt, és ki az?
-Szia kislányom.-hallottam anyám hangját.-Szörnyű dolog történt.
-Gondoltam, hogy nem buliba akarsz hívni.-flegmáztam.
-Kicsim...-szólalt meg, de a hangja elcsuklott-Seb autóbalesetet szenvedett.
Semmit nem tudtam szólni, csak nagyokat nyeltem, próbáltam elfolytani a könnyeim. Lehetetlen dolog volt, mert olyan ember vagyok, akin (sajnos) mindig meglátszik, hogy éppen ideges,szomorú vagy vidám.
-És most hol van?-tettem fel azt a kérdést amitől a legjobban féltem.
-Itthon Németországban. Az intenzív osztályon fekszik.-úgy hallottam kezdett megnyugodni.
-Minnél hamarabb megpróbálok haza repülni, de most le kell tennem, szia anya.
-Várunk, szia kicsim!-köszönt el, majd letette a telefont.
Lerogytam a hideg földre, és sírtam. Mi mást tehettem volna? A világ legjobb testvére kórházban van, és a szüleim is három év után most kerestek fel először. Harry felfogta a helyzet súlyát, és nem kérdezett semmit, csak felkapott az ölébe, és lassan lépkedett a szobánk felé. Szorosan a nyaka köré fontam a kezem, és kezdtem megnyugodni, már amennyire egy ilyen helyzetben lehet. A szobában lehettünk, mert éreztem, ahogy leült az ágyra, és így az ölébe kerültem. A hátam símogatta, és egy puszit nyomott a hajamra. Csend szállt le a szobára, de nem az a kínos, hanem olyan mint amikor elgondolkoztunk.
-Vissza mész Németországba?-kérdezte, és eltűrt egy hajtincset az arcomból.
-Igen, Sebastian-nak szüksége van rám.-mondtam alíg hallhatóan, és fel se fogtam szinte, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Most amikor minden rendeződik akkor el kell mennem.-De te tudod, hogy kiről van szó?
-Zayn dobott egy üzenetet amíg úton voltatok, de azt is mondta, hogy ne szóljak neked. Képtelen vagyok a szemedbe hazudni.-mondta, és megpuszilta az arcom.
-Ez most annyira jól esik, hogy ezt mondod, és köszönöm, hogy nem kérdezősködtél.
-Ismerlek már annyira, hogy tudjam mit mikor kell tenni ahhoz, hogy minden jó legyen.-mondta, és erősebben fonta körém a kezét.
Érezni lehetett a szeretetét, és a védelmezését. Mintha soha nem akart volna elengedni, és azthiszem ez arra is vonatkozott, hogy nem szeretné, hogy elmenjek olyan messzire. Sajnálom, de más választásom nam igazán maradt, mert nem szeretném, hogy a szüleim máshonnan tudják meg, hogy tizenhét évesen Harry Styles a barátom, és elmondani, meg nem most a legmegfelelőbb időpont. Meg Seb-nek szüksége van rám.
-Ugye nem haragudnál meg, ha egy időre visszamennék Németországba?-kérdeztem tőle, és újra könnyezni kezdtem.
-Ne légy buta. Nekem is turnéra kell mennem, tehát ha úgy vesszük még jó is, hogy elmész. Csak az ok nem elég szép, de minden rendbe fog jönni, hidd el.-mondta, és én annyira megnyugodtam. El is hittem, neki igen de ha más szálából hallom akkor biztos jót mosolygok rajta.- Tudod, hogy mennyire szeretlek?- kérdezte, és felemelte a fejem.
-Nem.-válaszoltam, és a szemébe néztem. Nem kellett volna. Annyira de annyira megigézett az a zöld szempár.
-Hát ennyire!-mondta, és megcsókolt. Akarva akaratlanul is a hajába túrtam. Kicsit hevesre sikeredett, de Harry nem ment túl messzire. Imádom, hogy ilyen figyelmes.-Lassan aludnunk kellene, mert holnap sok dolog vár még ránk.
Ezek után átöltöztem, és Hercegem mellé bújtam. Olyan jó érzés amikor tudod, hogy van kire számíts, és tudod hogy szeret minden feltétel nélkül. Ahogy megérezte, hogy odabújtam még jobban maga mellé húzott, és így a mellkasára került a fejem. Próbáltam magamba szívni az illatát, hisz ki tudja meddig nem látom? Ki tuja mennyi ideig nem tudok majd mellette elaludni? Borzasztó dolgok ezek. Elnyomott az álom, és csak másnap reggel ébredtem amikor is azt éreztem, hogy valaki ugrál az ágyamon.
-Sienn nem alhatsz ennyit!Kelj feel!-visongta Emma. Hm mint a régi szép időkben.
-Neked is madárcsicsergéses szép jó reggelt!-ültem fel, de Emm akkora ölelést adott, hogy visszadőltem.-Hát szép, és gyűjtöm az erőm, hogy felkeljek, te meg vissza borítasz?- kérdeztem 'felháborodva'. Miután sikerült kimászni az ágyból Emm kiment és hagyta, hogy felöltözzek. Mivel találtam egy FullCap-et is azt is a fejemre tettem, és úgy mentem a fürdőbe rendbeszedni magam. Nos igen kicsit szétesetem tegnap este, de mivel már ma este vissza akarok menni vidámabbra kell varázsolnom magam a barátnőm és szerelmem kedvéért. Tudom, hogy nem örökre megyek el, de akkor is olyan rossz lesz nélkülük,
Ezeket a gondolatokat próbáltam kihesegetni a fejemből amikor meghallottam, hogy Niall azt mondja, hogy 'De én még nem is ettem!' Emma meg rá vágja, hogy 'Akkor a Big Mac menü magától repült a szádba?' . Érdekes reggelnek nézünk elé az biztos!
-Reggelt!-szóltam oda a vidám kis társaságnak.
-Neked is!-mondta Niall és almát(?) rágcsált.
-Szép napot!-lépett mellém Harry, és egy szolid 'jó reggelt' csókot adott.
-Mit fogunk reggelizni?-kérdeztem, majd leültem Emma mellé akinek a jobb oldalán Niall ült, és mellette meg Harry.
-Reggelizni délben?-kérdezte Emm, és a nappaliban lévő falióra felé biccentett. Hát ebből a napból is elég sokat elaludtam, de se gond.-Inkább menjünk el valami kis eldugott helyre!
Mindenki bólogatott, és közös elhatározással beültünk az eddig eldugott kocsimba, és az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy vezessek. Imádok volán mögött ülni, de az nem biztos, hogy azoknak akik velem utaznak jó élmény. Lényeg a lényeg, találtunk egy viszonylag eldugott helyet, és ott rendeltünk kaját. Niall ki tett magáért, és nem sajnált magától semmit. Csodálom, hogy ilyen vékony. Emma, Harry és én kevesebb mennyiséget fogyasztottunk, de legalább két órát vártunk Niall-re míg valamennyire le tudta rendezni az evészetet. Amikor felálltunk az asztaltól magamra maradtam kicsit, és kellőnek éreztem, hogy beszéljek Zayn-el.
-Szia Zayn.-köszöntem.
-Szia S. Gond van?-kérdezte.
-Nos. Vissza kell mennem Németországba.-böktem ki a lényeget.
-De... Akkor... Szóval...-nem találta a szavakat.
-Ha arra gondolsz nem, nem fog semmi se megszűnni.-vágtam rá.-Viszont eljöhetnél délután, hogy búcsúzkodjunk el.
-Sajnos nem tudok elmenni, mert itthon kell segítsek Liam-nek és Louis-nak valamit. De sokat fogok gondolni rád. Most viszont mennem kell. Szia!
-Hát jó, szia!-köszöntem el.
Kicsit 'pofonvágott' az, hogy a legjobb barátom nem tud rám szakítani egy kis időt, de hát ez van. Vissza mentem Emma-ékhoz és el sertepertéltünk a kihalt utcákon néha hangosan nevetve, de néha elgondolkoztunk azon, hogy 'miért is mekeg a kecske', és hasonló baromságokon. Mikor már öt órához közeledett az idő rájöttem, hogy haza kellene menni, így az autó felé igyekeztünk.
-Skacok valamit el kell mondanom.-szólaltam meg miközben nyitottam a kocsim ajtaját.
-Mit?-kérdezte vidáman Emma.
-Sajnos vissza kell mennem Németországba valamennyi időre.
A kijelentésem után senki nem szól egy szót se, kérdés sem volt, és a visszafele utat is csendben töltöttük el. Már kanyarodtunk be, és le akartam parkolni a kocsit amikor megláttam, hogy minden hol díszek lógnak, és Zayn,Lou és Liam kijönnek a garázsból. És még egy lány is volt velük. A kocsit megállítottam ott ahol volt, és gyorsan kiugrottam az autóból.
-Köszönöm!-ugrottam Zayn nyakába, majd Liam-et is megöleltem, de Lou-hoz kicsit bátrotalanul lépkedtem oda.
-Sienn ő itt Eleanor a barátnőm, Eleanor ő itt Sienn Harry barátnője.-mutatott be egymásnak, májd kezet fogtunk.
A házban semmi különös nem fogadott, de amikor beértem a nappaliba kiszúrtam, hogy van valami az asztalon. Harry elengedte a kezem, és Zaynre néztem aki bólinott ezzel jelezvén, hogy nekem van a boríték odatéve. Lassan nyitottam fel, és egy repülőjegy volt benne. Milyen figyelmesek. Este tízkor indul a gpem, tehát addig még volt időnk beszélgetni, ismerkedni(Eleanor-al), hülyülni és kajálni is. A kertben voltunk, mert a kora nyári napsütés még nem éget (Június 7-én) és mindenkinek volt egy-egy adag sültkrumpli meg persze valamilyen üdítő. Nekem Cola.
Egyszer oda ült mellém Eleanor, és beszélgettünk, majd elmondta, hogy titokban Zayn mesélt neki arról, hogy voltunk a nagyimnál.
-Örülök neki, hogy akkor már mindent tudsz rólam.- mosolyogtam el magam barátságosan.
-Igazán kedves vagy, és remélem, hogy sokáig lesztek együtt ezzel a majommal!-mondta, és a végét már elnevette. Teljesen igaza volt, Harry egy majom, csak emberibb lett. Az én majmom. Idő közben Emma is hozzánk vágódott és kilenc órára már sírtunk, de persze a nevetéstől, annyi baromságot összehordtunk.
-S. menj pakolni, majd mi elrendezzük azt ami itt kint van.-szólt Zayn én meg fájó szívvel indultam befelé. Pakoltam pár cuccot egy nagy bőröndbe, és a házunk pótkulcsát becsúsztattam az egyik legmélyebb zsebbe. Kifelé indultam ugyan abban a cuccban és egy bőrönddel a kezemben. A többiek már kint vártak, és elhatározták, hogy gyalog fogunk menni. A bőröndömet hol Zayn, hol Harry de még Liam is vitte. Még az úton is nevetgéltünk, viszont amikor odaértünk a reptérhez, és eljött az a pont haol el kellett válnunk eléggé szomorú lettem. Emma miután megöleltem sírva fakadt, így Niall vígasztalta, Eleanor is könnyes szemekkel búcsúzott tőlem, és talán még Zayn-nek is csillogott egy könny az arcán. Liam viszonylag nyugisan kezelte a helyzetet, és ezért egy hatalmas tisztelet pont jár neki. Harry-től búcsúztam el legutoljára. Szorosan magához ölelt, és meg mélyeket lélegeztem és próbáltam nem elsírni magam.
-Szeretlek, és vigyázz magadra!-suttogta, hogy csak én halljam.
-Én is nagyon szeretlek. Vigyázz a többiekre is, de legfőképpen magadra, és írj amilyen gyakran csak tudsz.-mondtam, de pár helyen el-el csuklott a hangom. El kellett válnom tőle. Úgy éreztem, hogy egy darabot kiszakítanak belőlem. Még egy utolsó búcsú csókot adott, és aztán még intettem egy utolsót, majd elvegyültem a tömegben. Nem igazán figyeltem semmire, csak arra, hogy jó gépre szálljak fel. Sikerült, és láttam ahogy egy üveg ablaknál állnak. Emm Niall-el, Eleanor Lou-val és Zayn Harry vállát simogatta. Fájt otthagyni őket, de az még jobban fájt ami otthon fogadott...
Ez kész. Fogalmam sincs kivel beszéltem, és azt se tudom, hogy S.-el mi van. Nem szólhatok senkinek sem. Ha Emma-nak szólok átadja Niall-nek aki biztos beszél Liam-el, és Liam meg Hazza-val. Nem jó. Ha meg El-nek mondom el, ugyan ez, csak ő Louis-nak mondja el. A fiúkkal nem beszélhetek, mert mindenki elkottyinthatja magát egy óvatlan pillanatban. Remélem, hogy én nem fogom. Nem is mentem ki már akkor este a szobámból, és a többiek se kerestek.
