26. Wish you never met me.

 Hey!

Megpróbáltam karácsonyias hangulatot teremteni, de nem igazán érzik. A történetben jelenleg December tizenhatodika van, valamint... Van akinek úgy telik el a karácsony, hogy veszekedés kell hallgatnia

akkor is, vagy ő maga veszekszik. Nos megpróbálom majd pozitívabban is felfogni az

életet, de ez most ilyen lesz. Nem sokáig, mert jönni fog egy fordulópont:D

Jó olvasást, és a zene(:

               Emma szemszöge
Lehet kicsit erős volt amit a fejéhez vágtam, tekintettel arra amin átment mostanában. Ahogy hazaértem ledobtam a kabátom, és Niall-t kerestem. Az összes fiú ott volt a nappaliban, és valamit rólam meg Sienna-ról beszéltek. Az már eleve nem jelent jót, hogy ott ülnek mint az éhes cinkék amikor a magot várják, de az még rosszabb amikor civakodnak.
     -Fiúk minden okés, itt vagyok.-léptem be.
     -Minden rendben?-ölelt meg Niall.
     -Persze.-bólogattam.
     -Hol voltál?-vágott a közepébe Louis.
     -Sétálni mentünk Sienna-val, de csúnyán összevesztünk.-ismertem be.
Miután leültem, és kaptam teát elmeséltem, hogy találkoztunk egy fiúval, de Sienna nem volt a régi önmaga így idegességemben elmondtam neki amit gondoltam. Visszagondolva rosszat tettem, nagyon, de utólag könnyű okosnak lenni vagy legalábbis okosabbnak.   
    -És Sienna most hol van?-ocsúdott fel Harry.
    -Szerintem Cedric-et vitte az ideiglenes szállására.-piszkáltam a csészém.
    -Emma te most komolyan ott hagytad azzal a valakivel akit nem is ismerünk?-nézett rám a göndör idegesen.
    -Nagy lány, tud magára vigyázni.-mondtam egyenesen a szemébe.
    -Írtan neki, hogy jöjjön haza.-tette le a telefonját Niall az aszatlra.
    -Én utána megyek!-öltözött a Harold, és azzal el is ment.
    -A hős szerelmes.-vágott fura képet Zayn.-Mentem aludni, jó éjt!

    -A te helyedben hallgatnék.-vágott vissza Liam, de szavai leperegtek a tetovált pasiról.
    -Ennyit a karácsonyi hangulatról.-indult Liam a konyha felé, hogy mosogasson.
    -Emma miért mennyire vesztettek össze?-ült mellém Niall, és átkarolt.
    -Jót akartunk neki, erre ő lázad. Egy idő után elegem van nekem is.-morzsoltam el egy könnycseppet.
    -Csak megkérdeztem, ne sírj.-simogatott.-Megvárjuk itt míg Harry visszaér, rendben?
Erőtlenül bólogattam. Niall az ölébe ültetett, és úgy szenderültem álomba, hogy védelmező karjai rám fonódtak.
       Sienna szemszöge
Cedric-el kézen fogva menni egy kicsit fura érzés volt, de menekülni akartam, az meg, hogy pont ő volt ott, akkor véletlen. Egyenletesen ropogott a hó a bakancsunk talpa alatt, viszont a lélegzetvételem nem volt ilyen rendezett. A gondolataim is ezer felé szárnyaltak. Liam vajon megint csalódni fog bennem? Emma nagyon ideges lehet rám? Niall örökre megorrol rám? Harry gondol-e egyáltalán rám, vagy nem is érdeklem? Zayn azért vajon reménykedik benne, hogy jó helyen vagyok? Lehet az is, hogy ezek után arra hivatkozva, hogy az ő köreikbe nem kell ilyen bajos fruska kidobnak? De nem, Emma csak nem engedné. Vagy de? A fenébe ennyire még nem voltam összekeveredve soha!
      -Kicsit engedd el magad Sienna.-szólt lágyan Ced.
      -Azon vagyok.-mosolyogtam erőltetetten.
      -Nem látszik.-állt meg, és magával szembe fordított.
      -Ugrándoznom kellene vagy mi?-néztem egyenesen a szemébe hitetlenül.
      -Egy szóval se mondtam ilyesmit!-szemtelenkedett.
      -Én ilyen egyedi módon örülök Cedric, fogadd el.-indultam el, és velem egy időben a telefonja is csörögni kezdett.
       -Gyere menjünk tovább.-mosolyodott el idegesen.
       -Ki volt az? Meg se nézed? Miért vagy ideges?-kérdezgettem.
       -Nyugodj már le, semmi komoly, csak anyám hívott. Biztos tudni akarta, hogy minden rendben van-e.-indult el elég határozottan ahhoz, hogy magával rántson.
       -Miért nem mondod el neki, hogy nem az eredeti helyre mész hanem változott a terv?
       -Miért vagy ilyen kíváncsi?
       -Ha az én szüleim törődnének velem biztos értesíteném őket.-biggyesztettem le a számat.
       -Sienna ne legyél ilyen fancsali! Biztos sokat gondolnak rád.-próbált felvidítani.
       -Persze, hogy eltesznek lábalól. Arra biztos sokat.-vigasztaltam magam.
       -Én meg leveszlek a lábadról!-mondta boldogan és az ölébe kapott.
Hirtelen felnevettem, de azért volt mert meglepődtem. Cedric lehet azt hitte, hogy szeretem. Igen Öt óra leforgása alatt kialakulhat két ember között annyira szoros kötelék, hogy azt szimpátiának lehessen nevezni, vagy fellángolásnak, de szerelemnek nem, és ezt ő is tudta jól.
       -Tegyél le kérlek-mondtam megtört hangon.
Letett. Nem kérdezte, hogy miért, vagy mi van. A pillantásomból értette mi a helyzet.
      -Leírom neked, hogy hol lakik Travis te meg odaadod a taxisnak, oké?-néztem rá komolyan, de ő nagyon mosolygott.-Mit tervezel?
Választ nem igazán akart adni. Egyre csak közeledett, és közeledett, és meg hiába akartam távolodni, nem ment. A fiúk néha csak tettetik, hogy mindent értenek, közben meg semmit...
         Harry szemszöge
  Idő közben felhívtam Emma-t és sikerül kiigazodni a gubancos leírásán. A közeli parkba lesznek. Tudtam. Úton azon törtem az agyam, hogy ha akkor nem veszünk össze egy olyan kis baromságon még most is együtt lehetnénk. Néha az ember felelőtlenül cselekszik, beszél és ennek súlyos következményei lesznek. A mi esetünkben is totálisan így volt ez. Amikor Sienna-t meghívtam a koncertre nem mondtam el neki amit el akartam, mert mindenki ott volt. Még mindig szeretem, és azóta azon evődtem, hogy hogy a fenébe tudnám újra elnyerni a bizalmát, vagy egyáltalán rájönni, hogy még érez-e irántam valamit. Lehet, hogy most már túl késő. Lehet, hogy itt sincsenek azzal a fickóval. Nem tudom ki az, de hogyha nem vigyáz Sienn-re akkor csontját töröm az biztos.
  Már nem volt sok amikor megláttam egy fiút meg egy lányt távolról. Szép kis pár. Én is így képzeltem el Sienna-t meg engem. Magam is megrémisztem ezekkel a csöpögős szövegekkel, de biztos csak a Karácsonyi hangulat teszi. Egyre közeledek a pár felé, és látom, hogy a lány hátrál, a fiú meg húzódik oda. Közbe kell lépnem, ám amikor odaérek meglepetés fogad. Ez bizony Sienna meg az az emlegetett Cedric. Csak tippelgetni tudtam, mert nem ismertem. Nyugodt, kimért lépésekkel haladtam feléjük, majd megfogtam az említett lány derekát, és magamhoz húztam.
   -Ember mit művelsz?-háborodott fel a velem egyidős fiú.
   -Te mit művelsz?! A barátnőm.-jelentettem ki rezzenéstelen arccal.
   -Erről nem is szóltál te kis ribanc!-nézett szikrázó szemekkel.
   -Na idefigyeljetek!-hámozta le magáról az ölelő karjaimat.-Se neked-lökött meg az egyik újjával-se neked- bökött Cedric-re- nem vagyok a tulajdonotok! Ez egyik békülésképpen elhoz sétálni aztán meg nyomul, a másik meg a barátnőjének titulál holott rég nem járunk. Majd ha leszálltatok a földre szóljatok!-kiabált.
      Sienna szemszöge
A vérem sebesen áramlott az ereimben, és furcsa érzés fogott el. Habár általában kimondom amit gondolok ez lehet kicsit túllőtt a célon. Harry ha nem is utánam jött, de megvédett ettől a baromtól amiért már jár egy piros pont, de a fél fekete is, mert a barátnőjének titulált. Oké, ezt is csak azért tette, mert meg akart védeni. Te jó ég Sienna, most mit csináltál?! Amíg én elmélkedtem a két fiú nem állt tétlenül, hanem olyan dolgokat vágtak egymás fejéhez amiket nem is tudtak a másikról, és totál gyerekesek voltak.
     -Jó, álljatok meg.-léptem közéjük.
     -Nem hallottad mit mondott?!-nézett rám a barna szemű srác.
     -Nem, de azelőtt te se mondhattál szépeket, ha rosszat mondott vissza.-érveltem, és úgy éreztem magam mint az óvodában.
     -Ezt még visszakapod!-szórt szikrákat Cedric szeme.
     -Menjünk.-néztem Harry zöld szemeibe.
     -Szia Cedric.-intett gonoszul a göndör.
     -A cím megvan, jó utat.-öleltem meg Cedric-et, mivel ennyit érdemel.

  Szomorúan mormogott valami olyasmit, hogy ezt elrontotta meg, hogy nem így akarta. Mondtam, hogy ünnepek után beszélünk, és Harry mellé ugráltam. Az ugrálás szerves része lett az életemnek, de nem tudom, hogy annak határoljam be, hogy fázom, vagy boldog vagyok, vagy csak mert szimplán zergének képzelem magam néha.
   Inkább nem szóltam semmit, pedig lett volna egy két kérdésem.Carpe diem. Figyeltem ahogy göndör fürtjein elolvadnak a hópelyhek, ő meg csak bámul és bámul előre. Nagyon koncentrálhatott valamire, és ez nagyon aranyossá tette. Én is koncentráltam csak éppen arra, hogy a telefonom ki fogom dobni ha még egyszer hív anya vagy apa....

25. Little Me

Kedves olvasóim!

Sienna élete ezek után bonyolódik. 

Egy új szereplő tűnik fel akit kicsit megismerhettek, de

Azt el kell mondanom mindenképpen, hogy a következő részben

  trágár szavak hangzanak el. Olvasás saját felelősségre!!!

Megértésedet köszönöm. Zenét lejjebb fogtok találni. Jó olvasást!(: xx

Aki félbeszakított az egy újságíró volt. Csak azt tudnám, hogy honnan  a fenéből termett oda... Kérdezgetett egy-kettőt amire válaszoltam, de amikor már személyes kérdések merültek fel(cigizés oka, miért pont Zayn-el voltam odakint, miért költöztem ide, és mikor) akkor egy kerülőt tettünk és kedvesen intettünk.
    -Jól leráztad.-dicsért meg Emm.
    -Szörnyen. Kikerültem és intettem. Ez egy profi taktika.-ecseteltem a havat rugdosva.
    -Na megint itt van.-sóhajtott egyet hátrabiccentve.
Egyesek nem értenek a szép szóból. Megálltam, és a fiúra néztem aki utánunk szaladgált. Fekete sapkája alól nem sokat láttam belőle, de azt tudtam, hogy nem a riporter az. Na, de ha nem a riporter az, akkor ki a fene járkál ilyen eldugott utcán?!
    -Szia.-köszönt kedvesen amikor utolért.
    -Guten morgen.-köszöntöttem én is.
Jó én poénból köszöntem németül, de a fiú aztán németül hablatyolt amiből persze pár szót értettem Emma meg ott nevetett és már a hasát fogva csapkodott mint egy fóka én meg kérdeztem, hogy 'Ja, was ist?'. A fiú kipirosodott arccal ugyanonnan kezdte.
   -Ne szívasd már mondd meg, hogy tudunk angolul.-törölte le a könnyeit Emma, de megint nevetni kezdett.
   -Kedves fiú mondjad angolul. Úgy jobban értünk. Fogtad az adást?-mutogattam.
Nos eddig a fiú nem emelte fel a fejét, de most, hogy mélyen a szemembe nézett összerándult a gyomrom. Csokoládé barna szemei szinte felfalták az én kék szemeim, de egy árva szót nem szólt.
   -Nem derült ki, hogy a fiú ért-e angolul, de az biztos, hogy a testbeszéd az megy neki. Ha nem haragszol kedves bécsi fiú mi megyünk is.-ragadott karon Emma.
   -Emma tudom, hogy hármas vagy földrajzból, de Németország fővárosa nem Bécs, hanem Berlin.-nevettem el magam.
   -Jó a mondanivaló tök ugyanaz.-mosolyodott el ő is.
   -Cedric Braun vagyok.-nyújtott kezet.
   -Sienna Wilde.-mutatkoztam be én is.
   -Mit keresel itt?-kérdezte Emma kedvesen miután bemutatkozott ő is. Igazából tudom, hogy fel akarta falni, de nem gond szeretjük Emma-t.
   -A szállodámat.-húzott elő egy eléggé gyűrött papírt amire a cím volt írva. Mivel a barátnőm London mániás még negyedik óta azt hittem még ezt is tudja.-Szóval mit mondasz merre kell mennem?-nézett Emm-re Cedric.
   -Szerintem ilyen nincs, de megkérdezem a barátomat.-szedte elő a telefonját.
A fiú nem szólt semmit, és ez megőrjített. Először a barna szemei, most meg ez a titokzatosság, meg a neve is. Braun. Egy csomó iskolatársam Braun volt még Németországban.
   -A barátom is azt mondja, hogy ilyen nincs. Átvágtak Cedric.-veregette meg a vállát Emm.
   -Gondoltam, hogy valami nem stimmel a névvel... Na mindegy. Megiszunk egy forrócsokit?-nézett ránk.
   -Én benne vagyok.-ugráltam boldogan. Az ugrálás a hideg miatt volt! Vagy nem.
   -Menünk.-bólintott Emma is.
Út közben kiderült, hogy Cedric az egyik haverjához jött, aki azt a címet adta meg neki, sőt azóta nem is tudta elérni a haverját. Nagyon kedves, vicces, meg tudja mikor mit kell mondani, hogy fokozza a hangulatot. Sötétedni kezdett, de kávézót nem találtunk, így kénytelenek voltunk behúzódni egy gyorsétterembe, ahol Cedric vett mindenkinek forrócsokit, de mivel Emma Niallizmusban szenved vett magának egy hamburgert. Nem is lenne semmi gond, ha az utolsó falatnál ki nem esett volna az összes 'töltelék' ami Emma kabátján landolt. Ezek után Cedric meg én nevettünk, sajnos Emm nem annyira. Kicsit furán éreztem magam, hogy kinevettem, és lelki furdalásom kezdett lenni.
   -Emma gyere induljunk hazafelé, majd máskor kijövünk még.-mosolyogtam.
   -Kár, hogy a hamburger belseje elveszett. Most ehetem a kenyeret.-durcázott be.
   -Én is megyek lassan, keresek szállást.-mondta a fiú.
   -Ced lehet tudok neked szállást szerezni.-mondtam, de túl hamar beszéltem, és nem gondolkoztam.
Barna szemei felcsillantak, én meg átkoztam magam amiért mindíg hamarább beszélek mint gonolkozok. Így történt az, hogy a hatalmas balhé után Travis-el kellett beszélnem.
   -Szia Trav.-köszöntem.
   -Si! Miújság?-kérdezte vidáman.
   -Nehogy azt hidd, hogy megbocsájtok vagy ilyesmi, csak egy haveromnak szállás kellene két éjszakára és gondoltam nálad meghúzódhatna. Gondolom a szoba amit nekem szántál üres.-mondtam el egy szuszra.
   -Pontosan ki az?-mormogta.
   -Egy régi iskolatársam. Idekeveredett és nem találta a szállodát most meg már este van.-improvizáltam.
   -Nálatok miért nincsen hely?
   -Travis a rohadt életbe ne kérdezősködj csak mondd meg, hogy igen vagy nem?-kiabáltam.
   -Jöhet. A címet tudod, várlak.
   -Köszi. Szia.-tettem le.
Travis irtó bunkó tud lenni, de most az egyszer tartozok neki. Ha legközelebb találkozunk kap egy csomag Djarum Black-et. Az megteszi karácsonyi ajándéknak is, sőt talán túlzás is.
   -Nos le van rendezve a szállásod. Elmegyek veled addig.-csúsztattam a telefonomat a zsebembe.
   -Kösz. Lógok neked valamivel.-nézett rám.
   -Adj neki Oreo-s Milkát!-ötletelt a barátnőm. Úgy látszik míg én beszéltem ők összehaverkodtak.
   -Persze, hogy a magad javára fordítsd.-ütöttem meg játékosan.
   -Tudod azt mondta a lökött, hogy hogyha kijövök vele kapok tőle hét csokit. Rossz döntés volt.-vigyorgott gonoszul rám.
   -Most pont úgy csinálsz mintha csöveznek kéne.-vágtam fura pofát.
A csövezésről eszembe jutott a cigaretta. Nos forrócsokival tökéletesen passzol, így matatni kezdtem a zsebemben. Meg is lett. Kiszedtem egy szálat, meg a gyújtót.
   -Sienna mit művelsz?-ripakodott Emma.
   -Hohó! Egy szál, nem egy doboz.-védekeztem.
   -Ma a hányadik egy szál?-kérdezgetett mintha Cedric ott se lenne.
   -Kettő.-Emma szúrósan nézett rám.-Na jó három.-már a derekán volt a keze.-A fenébe is négy na!-adtam meg magam.
    -Szó se lehet még egyről!-szedte ki a kezemből a szálat, meg mindent ami vele kapcsolatos.
    -Tessék itt van egy.-nyújtott egyet Ced mire elkerekedett szemekkel bambultam.
    -Nem, nem akarok Emm-nek csalódást okozni.-sutyorogtam.
    -Rendes dolog tőled.-mosolyodott el.
Little Me...
Válaszul csak magamba szálltam. Amikor volt az az ügy, hogy Zayn-el kiültünk azóta a média felfújta a dolgot. A képen az látszott, hogy Zayn átkarol, én meg szívom a cigit. Semmi provokatív, de tudjuk milyenek az újság írok és paparazzik. Nos ezért lett hatalmas vita akkor és ott. Ezért akartak anyuék elvonóra küldeni. Azt hitték, hogy füvezek, de nem igaz. Ami azt illeti ki is fejtették, hogy azért akartak elvonóra küldeni, hogy elkerüljek a világ szeme elől és ne hozzak rájuk szégyent. Seb akkor felhívott titokban, de anya rosszabb mint egy hárpia és letiltotta a számom, sőt a többiekkel is beszélt, hogy ne engedjék meg, hogy beszéljünk. Hiába Sebastian okos ember és megoldotta ezt az egészet. Majdnem minden héten beszélünk. Visszatérve a cigarettára... Liam előtt csak az elektromosat használhattam, de Emma falaz nekem, viszont ez a négy szál kicsit erős volt neki is.
    -Mit szólsz hozzá?-nevetett Emma.
    -Ja, hogy én? Fogalmam sincs.-ismertem be.
    -Pedig most mesélte el!-cövekelt le.
    -Na most mi van?-néztem rájuk.
    -Sienna mi van veled?-rökönyödött meg.
    -Ne! Nehogy te is azt mondd, hogy csalódtál bennem, meg nem szeretsz. Kérlek, Emma. Tudom, hogy hülye vagyok, de te vagy a legjobb barátnőm!-gyűltek könnyek a szemeimbe.
    -Igen, most az lenne a legésszerűbb, hogy hagyjam, hogy kiszellőzzön az agyad, igazad van.-dugta zsebre a kezeit.- Nem kellene ilyen fancsali képet vágni, mert nem engedtem, hogy rágyújts.
     -Nem azért vagyok fancsali, csak eszembe jutott ami hónapokkal ezelőtt volt.-töröltem le egy könnycseppet.
     -A média mindent felfúj.-szólalt meg váratlanul Cedric.
     -De azt nem, hogy amióta az újságok írtak róla felfordult az élete.-indult el újra Emm.
     -Miért nem lehet egyszer a rohadt életben leszakadni erről, hogy dohányzok, és továbblépni? Annyira felfoghatatlan?! Lassan tizennyolc leszek, mit kell pörögni ezen annyit?-akadtam ki. Eddig bírtam cérnával.
     -Sienna vedd észre magad, hogy mindenki csak jót akar neked bazdmeg!-üvöltötte az arcomba és elviharzott, gondolom haza.
Az összes erő kiment a lábamból, és a földre rogytam. Tessék most azt is megbántottam aki szeret. Aki akkor is fel tudott szedni a padlóról, ha azt hittem, hogy innen nincs menekvés. Sikerült teljesen felidegesíteni és eltaszítani magamtól. Két erős kar rántott fel a hóból majd szorosan átölelt.
    -Ne sírj Sienna. Majd átgondolja a dolgokat, meg te is, és megbeszélitek.-simogatta a hátam.
    -Ced ezt elbasztam.-zokogtam.
    -Mindent meg lehet oldani.-bátorított.

    -Mennyit tudsz az eddigi életemről?-néztem rá miközben egy zsepit rángattam ki a zsebemből.
    -Az utóbbi fél évben Németországban sok port kavar a sport és ezzel együtt a sportolók családjaik is. Az más perspektíva, hogy igaz-e amit oda leírnak vagy nem.-mesélt.
   -Sétálunk egy Travis-ig, és közben mesélhetsz.-pislogtam rá kíváncsian.
Semmi kifogása nem volt. Kiderült, hogy 'otthon' az a hír járta, hogy drogoztam a híres énekessel meg, hogy teljesen züllött életet élek, és nem törődők semmivel. Mivel Ced imádja az F1-et értesülve volt mindenről, és elmondása szerint azért nem mondta előbb, hogy mindent tud, mert hallani akarta az én szemszögemet is. Legalább valaki gondol rám. Tehát elmeséltem neki majdnem mindent. Persze nem túl részletesen, csak úgy címszavakban meg néha bővített mondatokkal is.
    -Anyukádék komolyan nem foglalkoznak veled?-csodálkozott el.
    -Ahogy mondtam eddig Amerikában éltem, és elég ritkán találkoztunk, szóval nem. Sőt ha lehetne eltennének láb alól.-jelentettem ki, és ezen nagyon is elgondolkoztam.
   -Ne butáskodj egy ilyen okos és szép lányt miért 'tennének el láb alól'?-értetlenkedett.
   -Találnának rá okot.-lépkedtem idegesen.
   -A képzeleted játszik veled.-mondta ami kicsit megnyugtatott.
A telefonom rezegni kezdett a gyomrom meg összeszűkült megint. Félve néztem meg, hogy mit jelezhet, de 'csak' egy Sms.

'Gyere haza. MOST! Niall.'

Már csak ez hiányzott. Azt leshetik. Menjek haza, hogy veszekedjenek velem , mindenki kijelentse, hogy önző vagyok, és én legyek az áldozat. Megráztam a fejem, mintha bármi jelentősége is lenne.

    -Baj van?-nézett kicsit furán Cedric.

    -Azt akarják, hogy hazamenjek, én meg nem. Csak ennyi az egész.-vágtam zsebre a kezem.

    -Gyere, mutatok valamit.-fogta meg a kezem amiben a telefon volt, és egy eddig ismeretlen táj felé vezérelt.

24. Nobody's home...

Sziaaaaaa!:D

Újabb rész, újjabb fordulatok. I hope, hogy tudok érdekeset írni számotokra.

Nekem ez a rész sokat jelent, mert Emma karaktere egy olyan nagyon fontos személyt formál akinek itt kell lennie ebben a blogban. Remélem magára talál az a valaki(:

Borzasztóan örülök, hogy kitatrtatok mellettem Annie és Timi! Köszönöm nektek(':

Nos az elmaradhatatlan zene(:

A tegnapi kötött pulcsimban ébredtem, és gondosan be voltam takargatva. Nos miután ilyesmire ébredek még ha lenne kedvem se hempergek tovább, hanem kikaptam a bőröndöm tetejéről egy Avenged Sevenfold-os rövidújjút, alá meg egy fekete cicanadrágot vettem. A fürdőben kontyba kötöttem a hajam, de kiesett az egyik hullámcsat a kezemből amint elkaptam egy foszlányt a kiabálásból.
'Te teljesen hülye vagy! Odaadtad neki azt a szart, és most még ez is. Nem így kellene címlapra kerülni!'
Habár senki sem látott de lesütöttem a szemem, és egyben szörnyen ideges lettem. Nem lehetne csak egy percre békét hagyni?! Dolgozott bennem az adrenalin. A lépcsőn oda se figyeltem és egy kicsit mellénéztem a lépcsőfoknak. Szépen térdre vágódtam meg a tenyeremmel fogtam fel az esést. Nem vett észre senki úgyhogy gyorsan felpattantam, és megpróbáltam nem sántítani.
    -Reggelt.-szóltam rekedtes hangon.
    -Gyere csak ide!-ragadott karon Emma és egy fotelbe ültetett.
    -Ajj már megint mit tettem?-fészkelődtem.
    -Csalódtam benned.-nézett rám Liam megvetően.
    -Egy rohadt szál volt!-állt fel Zayn.
    -Egy, és az most hova juttatott?-bökött Harry felénk.
    -Hát ez kész szánalom Zayn Malik!-rontott be egy szőke lány az ajtón.
Megszeppenve konstatálta, hogy itt bizony zűr van, nem is kicsi. Nem értettem mi folyik pontosan, ki van az én oldalamon, ki ellenem és, hogy egyáltalán MI VAN?! Az ujjaimat tördeltem, és úgy hallgattam ahogy Niall Emma-val beszél valamit a megvonásról, Harry Liam-el beszélte, hogy csalódott bennem. Mindenki csak csalódik bennem? Ja és ami a legjobban fájt, hogy a szőke lány Zayn-t többször is a barátjának hívta.
   Észrevétlenül osontam fel a szobámba ahol előkerestem egy régi képet amin Emma-val vagyunk. Látszólag minden boldog, mosolygunk de igzából... Igazából Emma szülei veszekedni kezdtek, a nagymamám beteg lett, és mindennek tetejébe anyuék el akartak vinni vissza Németországba. Akkor tizennégy évesen megtanultuk mit jelent az hogy igaz barát. Emm szülei hónapokon át folytatták ezt a tettlegességig elfajuló vitát, a nagyim meg egyre betegebb lett. A nyarat dolgozva töltöttük, mert én nem kértem pénzt a szüleimtől, Seb-nek úgy írtam le, hogy minden okés, Emm meg azért jött velem, hogy ne legyen egyedül. Az akkori közös dalunk a Nobody's home volt Avril-től. Emma keménynek mutatta magát a suliban, de tudtam, hogy mi a helyzet. Nem akart soha elérzékenyülni, vagy esetleg bármi tünetét mutatni annak, hogy gond van. Hatalmas mosoly az arcon, mindenkivel ugyanolyan közvetlen mint azelőtt, és az iskolában is ott volt, de nap végén tudtam, hogy szüksége van rám. Vagy ha nem rám másra akinek kiöntheti a lelkét ami rendben is volt. Lassan négy éve történt mindez. Azóta a nagyi rendbe jött. Új szívbillentyű kellett neki, és végül kiderült minden anyuék meg engem hibáztattak mindenért. Túléltem a piszkálódásukat. Emma szülei pedig alkut kötöttek vele, hogy többé nem veszekednek és nem fajul el a dolog.
     -Eltűn...-nyitott be a göndör, de nem folytatta.
     -Miért, ugyan ki keresett?-dörzsöltem meg durván az arcom.
     -Sienna most mi a bajod van?-ült le mellém.
     -Áááá semmi. Csodás verőfényes napra ébredtünk, a madarak csicseregnek, és pont ilyennek képzeltem el az életet Londonban!-ironizáltam.
     -Majd szólj ha lehet veled beszélni.-állt fel.
     -Harry ne hagyj egyedül.-szóltam elhaló hangon.
 Egy hatalmas sóhaj kíséretében visszaült mellém, és az ágy szélének dőltünk. Utálom ha az emberek sírni látnak. Nem akartam, hogy ők is sírni lássanak.
    -Mi történt?-fordult felém.
    -Emma haragszik rám?-suttogtam és inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
    -Nem, csak ideges, mint mindenki. Nem tudtuk, hogy te is... Szóval szívsz.-dobolt a lábán idegesen.
    -Hosszú sztori, és nem is akartam mindenkinek elmondani. Azt hittem Emma elmondta Niall-nek, és ő meg nektek.
     -Nekem van időm.
     -De...-csak egy szúrós tekintetet kaptam válaszul, úgyhogy inkább belekezdtem.- Ez a kép még tizennégy éves korunkban készült. Akkoriban a nagymamám lebetegedett, Emma családi háttere pedig nem volt a legjobb. Nyáron dolgoztunk mindketten, ő azért, hogy ne legyen a családjával, nekem meg kellett a pénz. Egy fesztiválra felvettek bennünket szemetet szedni. Nem nagy pénz gyűlt belőle, de a mama gyógyszereire elég volt. Valameddig... A nagyinak egy évig vettem  a gyógyszereket, de anyáéknak nem szóltam. Annyi idő után belefáradtam, és ő is így kénytelen voltam megtenni azt a lépést amitől a legjobban féltem. Nyáron nagyit megműtötték anyáék meg el akartak vinni. Megígértem, hogy jövő nyáron. Egy évig még minden rendben volt, de a tizenhatodik szülinapom nyarán megváltozott egy két dolog. Éppen Ausztáliában voltunk. Nem az én napom volt az. Nem tudtunk Seb-el beszélgetni apuék meg mint egy rongyot úgy húztak jobbra balra. Elképzelheted, hogy ezek után mennyi kedvvel ültem ott. Először az jutott eszembe, hogy mivel ők úgyis el vannak foglalva a futammal én lelógok és kipróbálok egy kocsit. Persze nem a pályán. De aztán megláttam a füstölgő cigarettát amit anya tett le tíz másodperccel azelőtt. Gondoltam na most vagy soha. Beleszippantottam és fuldoklani kezdtem. Anya meg apa azzal jöttek oda, hogy jobb időpontot válasszak a halálomnak. Kedvesek ugye? Azóta csak néha szívtam egypár szálat.-fejeztem be, és eltakartam az arcom.
     -Bosszúból teszed ezt az egészet?-tette fel a kérdést egy kicsit lesokkolva.
     -Nem. Le kell vezetnem a feszültséget. Így sikerül.
     -De kárt teszel magadban!-kiabált velem.
Igaza volt. Teljesen igaza. Hülye voltam, hogy kipróbáltam, de gondolta a fene, hogy ilyesmi lesz belőle?!
     -Ki az a szőke lány?-tereltem témát elég feltűnően.
     -A barátnője.-húzta el a száját.
     -Hát jó. Nagyon jó.-nevettem el magam hisztérikusan.
     -Volt köztetek valami?
     -Semmi Harry, semmi az ég világon, de ha lett is volna, neked miért baj?-vetettem rá egy pillantást.
     -Összetörte volna a szíved.-ölelt meg szorosan.
Vissza tudtam volna szólni valami csípőset, de nem akartam. A szívem hevesen kalimpált és imádkoztam, hogy ne érezze ő is. Eme boldog pillanatot Liam rontotta el a goromba beszólásával, hogy takarodjunk le. A földszinten nem részletezném mik hangzottak el. A szőke lány, Perrie, Zayn barátnője borzasztóan összeveszett vele, Liam nekem szedte le a fejem, Emma megint Niall-el tanakodott, Harry meg csak a hátam mögött állt. Az járt a fejemben, hogy Zayn mennyire átvágott. Borzasztóan fájt, és nem bírtam rá se nézni.  Amint elment Perrie Emma-val ültünk le beszélgetni, de inkább ölelgetés lett a vége, meg az, hogy 'minden rendben lesz'. Igazából nem látok túl sok reményt a jó útra...

                                                   Három hónappal később

   Az azt követő nap anyuék elvonóra (?!) akartak vinni, de Emma biztosította őket, hogy ez egy hamis pletyka, a nagyit meg nem terheltem ilyesmivel. Vele minden szombaton beszélünk. A fiúk egy hónapig el voltak menve Amerikába aztán novemberben kijött a Midnight Memories ami miatt sokat kellett járkálniuk, most meg december második hete van.
   Valami elitsuliba járunk Emma-val, és szerencsére szereztünk haverokat. Na most a haverok azok olyanok, hogy hogyha az egyikőnk beteg akkor azzal ülünk egy napot. Félreértés ne essék, nem kihasználjuk az embereket, de valaki csak kell ha egyedül vagyunk. Zayn és Perrie kibékültek nagy nehezen és amikor a fülembe jutott az eljegyzés is akkor nagyon megharagudtam. Karácsonykor esetleg (mondom esetleg) fogok beszélni vele. Liam és Emma megbékéltek, sőt mikulásra mindkettőjüktől elektronikus cigit kaptam. Jót mosolyogtak amikor első használatkor grimaszoltam neki, de elvileg ez 'jobb' mint az igazi. Apropo Liam... Kibékültünk. pontosabban megbeszéltük, hogy előtte nem fogok szívni, és füvet semmi esetben se. Valamennyire megnyugodott, de aznap este még tartott egy óra mondókát a drogokról jobbra-balra. Nos ő a pót-Sebastian-om. Harry-től egy Placebo koncert jegyet kaptam amire persze vele megyek el. Egészen pontosan pénteken(December.20.).
   Nem, a helyzet azóta nem változott, mivel a sok munka miatt az utóbbi időben három órát láttuk össz-vissz egymást viszont telefonon beszéltünk. Zayn ajándéka egy maci volt meg egy gyertya. Nos igen mindkettőt imádom, és meg is enyhültem tőle, de ez nem azt jelenti, hogy meg van minden bocsájtva. Közel sem. Átvágott, és még szerelmet is vallott. Most akkor, hogy van ez? Ha nem jó ló a szamár is? Ünnepek után ki kell ezt beszélnem vele mindenképpen, viszont most csak a narancs illatra, teára és a hóra tudok koncentrálni ami eléggé úgy néz ki, hogy...
      -TE JÓ ÉG ESIK A HÓ!-szaladtam oda Emma-hoz aki összerezzent. Nem lehetett kellemes érzés ahogy ötvenöt kiló tömény hülyeség rátehénkedik, de ez van ha örülök a hónak amit eddig összesen háromszor láttam.
      -Jó, vidd ki a göndört.-veregette meg a vállamat.
      -A göndör kellene elvigyen valahova nem én őt!-ültem Emma lábára, neki meg majd' kiugrott a szeme.
      -Szállj... Le... A... Lábamról de azonnal!-csapkodott.

      -Gyere már ki, kérlek!-öletem meg.
      -Álmodj csak tovább.-nevetett cinikusan
      -Emma veszek neked egy Oreo-s Milkát vagy nem is egyet hanem... Hatot!-ötlöttem ki, de kár volt.
      -Na hol van az a kabát?-vakarta meg a fejét mire mindketten elnevettük magunkat.
Emma olyan vastagra vette a figurát mintha északi sarokra menne és itt voltam én aki összesen egy trikót, szvettert, cica nadrágot, rá egy farmert meg persze egy kabátot viselt. A barátnőm fogalmam se volt, hogy velem jön vagy teljesen már túrára, de miután a bakancsokat felráncigáltuk(előbb kellett volna a bakancs, de nem baj mert ezen is jókat nevettünk) kézen fogva léptünk ki a havas utcára. Azért kézen fogva mert egyikőnk talpa jobban csúszótt a másikénál. Még mielőtt bárki is bármit kreálna... Fogalmunk se volt merre megyünk, csak bolyongtunk és beszélgettünk. Volt is mit kibeszélni, de valaki csúnyán belerondított a képünkbe...

23. Right now

Hiii!

Új rész:D Kicsit rövid meg nem összeszedett

de olyan írásrohamaim vannak, hogy borzasztó:DD

Remélem tetszeni fog(: És a muzsikaaaaa(: xx

Egészen pontosan Harry jött nekem, de olyan erővel, hogy rajtam landolt. Szorosan lehunytam a szemem, de nem a fájdalom miatt. Féltem, hogy valamit kiolvas a szememből. A többiek hangosan nevettek a rajtam fekvő uraság meg megfogta a kezem és felrántott.
    -Minden oké?-karolta át a derekam.
    -Persze.-mosolyodtam el eléggé erőltetetten.
    -Ha gondolod kipróbálhatjuk az ágyat.-vigyorodott el kajánul és a szemöldkét vonogatta.
    -Ne is álmodj róla Styles.-löktem el magamtól, és befelé vettem az irányt.
Egyszerű de mégis szép. A másik szobám tele volt kis égőkkel, vagy poszterekkel, de ez egyszerű és kifinomult. Nahát lehet kezd megjönni az ízlésem?!
    -Tetszik?-csukta be az ajtót maga mögött Emm.
    -Nagyon.-fordultam vele szembe.
    -Gyere, mutatok valamit.-fogta meg a kezem.
A kandallótól picit balra volt egy kis ajtó ami egy közös fürdőbe vezetett.
     -Harry ragaszkodott hozzá, hogy egy fürdőtök legyen.-ingatta a fejét jelezvén, hogy ő nem ezt akarta. És valószínűleg a többiek sem.
Egyszeriből furcsa érzésem lett, és vissza akartam menni LA-be. Inkább elballagtam a kádig, végighúztam a kezem a márványlapon amibe a mosdókagyló volt. Az egyik tenyerem a lapon állapodott meg míg a másikkal a hajambatúrtam. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy eljöttem?!
     -Jó éjt Si.-ölelt meg Emma jó szorosan.
     -Neked is Emm.-öleltem vissza.
Ahogy eltávolodtunk láttam rajta, hogy kiváncsi a jelenlegi állapotom miértjére, de nem kérdezgetett. Tudja, hogy ha valami van azt elmondom neki. Mosolyogva intett egyet és kiment. A hideg csempére ültem és révetegen bámultam magam elé. Ha szeretem Haroldot és Zayn-nek meg halvány esélye van akkor miért nem jövünk össze úgy mint a mesékben? Miért nem lehet olyan szép történetünk mint a többi mese? Jó ég milyen nyálas lettem! Kopogás hallatszódott kintről és ez tökkentett ki a gondolkodásból.
    -Ki az?-pattantam fel gyorsan és az ajtó előtt álltam.
    -Csak gyere ki egy szünetre.-mormogta valaki a túloldalról.
    -Milyen szünet?!-értetlenkedtem.
    -Ne kérdezgess hanem gyere!-sürgetett.
    -Gyere te, van teraszom.-fedeztem fel az eddig 'láthatatlan' dolgokat.

Meglepetésemre Zayn rontott be két kis bögrével meg egy cigisdobozzal és egyenesen a teraszra ment. Nem teketóriázik az biztos. Leült a csempére, mellette meg egy pokróc volt, és megpaskolta jelezvén, hogy üljek már le egyszer.
    -Sienna mi a fene bajod van?-vágott a közepébe szívva egy nagyot a cigarettából.
    -Miért? Honnan jött ez most?-néztem rá.
    -Láttam az esetet Harry-vel. Lástzik, hogy belé vagy esve.-mosolyodott el. Nem lenézően hanem... Hanem barátiasan.
    -Jó ég, hét ennyire nem tudom leplezni az érzéseimet?!-csaptam a homlokomra.
    -De igen, jobban mint kellene, csak mivel eléggé sok időt töltöttem veled tudom mire hogyan reagálsz, és ezt is látni lehetett.-ölelte át a vállam.
    -Ácsi. Akkor te most szeretsz, vagy nem? És csaj vagy, hogy ennyire kiismersz? Na meg ha te észrevetted akkor a többiek is vajon? Dehát...-karattyoltam egyfolytában.
    -Na jó eddig felfogtam a kérdéseket de egyszerre ennyire tudok válaszolni.-fújta ki nevetve a füstöt, és engem meg félbeszakított.- But baby running after you is like chasing the clouds! Szóval hamar rá kellett jönnöm, hogy mi bizony nem illünk össze. A másik kérdés meg valami csajos volt... De mi is?-gondolkozott el komolyan.
    -Barom vagy Zayn!-nevettem fel hangosan.
    -Eszembe jutott. Szóval nem, nem vagyok csaj. Még csak az hiányozna!-rázkódott meg, ami eléggé színpadiasra sikeredett.-Csak volt időm megismerni, meg néha  a besúgó is segített. Valamint nyúgodj meg a fenébe is, mert a többiek semmit nem vettek észre az incidensből, ha meg igen akkor hallgatnak. Na meg van beszélve?-nézett rám komolyan.
    -Oóóó Zayn és annyira bírlak.-öleltem meg.
    -Én is téged.-simogatott meg.
    -Na most adj egy szívást.-nyújtózkodtam ki.
    -Meg vagy buggyanva?!-oltotta el az amúgy még égő darabot is.
    -Nem, na! Már amúgy is szívtam-sétrtődtem be totálisan.

    -Mikor?-játszott a csikkel.
    -Amikor anyu egyszer otthagyta. Még tizenhat voltam. Éppen Seb egyik futamát néztük, ők izgultak, anyu otthagyta én meg beleszívtam. Persze az első után azthittem megfulladok anyuék meg eszeveszetten rohntak, hogy ne pont futam közben fulladjak meg. Ergo azután nyugodtan. Miután mondtam, hogy semmi gond visszamentek nézni a futamot. Látták a kezemben a cigit és semmi reakció.-eleveníttettem fel az emlékeimet amik eléggé fájtak.
Zayn szótlanul nyomott a kezembe egyet meg az öngyújtót. Egy éve cigiztem intenzíven azóta hébe-hóba egy két szálat, de most jött el az az egy két szál. Érzem amikor kell, és most nagyon. Nem dicsekedni akarok, hogy majdnem tizennyolc évesen ezt teszem, eszem ágában sincs, de tudnia kell valakinek Emma-n kívül... Rágyújtottam és beleszippantottam. Igen, az elsőt kicsit kissebbre kellett volna számítani...
     -Minden rendben?- guggolt elém Zayn.
     -Aha, csak régen volt június.-nevettem el magam sután.
     -Nem kellett volna odaadni.-ült vissza, de nem ölelt meg.
     -Nem kellett volna mesélnem.-szívtam egy nagyot.
     -Mi van?-hajolt közel. Nem csókolni akart, vagy puszilni, hanem inkább ez egy olyan 'hitetlen hajolás' lett volna.
      -Zayn értsd már meg a fenébe is... Nem most szoktam rá, nem miattad! Elmeséltem mi a helyzet. Ha kárt is teszek csakis magamban fogok. Anyám és apám másik kontinensen élnek, szülinapomra valószínüleg pénzt fogok kapni mint mindíg. Nem így kellett volna felnőnöm. Emma szülei voltak csak ott velem, és gyakorlatilag ő meg a nagyi neveltek fel. Túl sok volt, és valahogy le kellett vezetni a feszültséget. Nos én így tetem meg.-meséltem néhol idegesen kiabálva.
    -Nyugodj már le.-húzott az ölébe.
Ott ültem az ölében mint egy plüss amit odatettek és csak néha-néha megszívtam a cigit.
   -Ez el van cseszve.-morzsoltam el egy könnycseppet.
   -Figyelj rám. Míg én itt vagyok addig mindent meg lehet oldani.-simogatta a hajam.
   -Köszönöm.-dőltem a mellkasának. Még egy utolsó szippantásra futotta és aztán eldobtam a nikotin bombát.
Hallottam a szívverését ami normális volt. Annak tűnt. Csak ölelt, és szavak nélkül is megértettük egymást. Éreztem a szeretetét. Pontosan nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi barátok vagyunk, vagy több esetleg? Jól esett a közelsége és, hogy meghallgatott. Neki meséltem el ezt először így Emma-n kívül.
    -Gyere menjünk be, hideg van.-puszilt a hajamba, majd felvett.
    -Jaj de letehetsz nyugodtan.-nevetgéltem zavartan.
    -Tessék itt is vagyunk.-tett le az ágyra, de ő is rámdőlt. Szerintem akarattal.
Még egy ideig piszkálódtunk meg nevetgéltünk, de aztán engem elnyomott az álom. Másnap ordibálásra ébredtem ami nagyon felzaklatott.