23. Right now

Hiii!

Új rész:D Kicsit rövid meg nem összeszedett

de olyan írásrohamaim vannak, hogy borzasztó:DD

Remélem tetszeni fog(: És a muzsikaaaaa(: xx

Egészen pontosan Harry jött nekem, de olyan erővel, hogy rajtam landolt. Szorosan lehunytam a szemem, de nem a fájdalom miatt. Féltem, hogy valamit kiolvas a szememből. A többiek hangosan nevettek a rajtam fekvő uraság meg megfogta a kezem és felrántott.
    -Minden oké?-karolta át a derekam.
    -Persze.-mosolyodtam el eléggé erőltetetten.
    -Ha gondolod kipróbálhatjuk az ágyat.-vigyorodott el kajánul és a szemöldkét vonogatta.
    -Ne is álmodj róla Styles.-löktem el magamtól, és befelé vettem az irányt.
Egyszerű de mégis szép. A másik szobám tele volt kis égőkkel, vagy poszterekkel, de ez egyszerű és kifinomult. Nahát lehet kezd megjönni az ízlésem?!
    -Tetszik?-csukta be az ajtót maga mögött Emm.
    -Nagyon.-fordultam vele szembe.
    -Gyere, mutatok valamit.-fogta meg a kezem.
A kandallótól picit balra volt egy kis ajtó ami egy közös fürdőbe vezetett.
     -Harry ragaszkodott hozzá, hogy egy fürdőtök legyen.-ingatta a fejét jelezvén, hogy ő nem ezt akarta. És valószínűleg a többiek sem.
Egyszeriből furcsa érzésem lett, és vissza akartam menni LA-be. Inkább elballagtam a kádig, végighúztam a kezem a márványlapon amibe a mosdókagyló volt. Az egyik tenyerem a lapon állapodott meg míg a másikkal a hajambatúrtam. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy eljöttem?!
     -Jó éjt Si.-ölelt meg Emma jó szorosan.
     -Neked is Emm.-öleltem vissza.
Ahogy eltávolodtunk láttam rajta, hogy kiváncsi a jelenlegi állapotom miértjére, de nem kérdezgetett. Tudja, hogy ha valami van azt elmondom neki. Mosolyogva intett egyet és kiment. A hideg csempére ültem és révetegen bámultam magam elé. Ha szeretem Haroldot és Zayn-nek meg halvány esélye van akkor miért nem jövünk össze úgy mint a mesékben? Miért nem lehet olyan szép történetünk mint a többi mese? Jó ég milyen nyálas lettem! Kopogás hallatszódott kintről és ez tökkentett ki a gondolkodásból.
    -Ki az?-pattantam fel gyorsan és az ajtó előtt álltam.
    -Csak gyere ki egy szünetre.-mormogta valaki a túloldalról.
    -Milyen szünet?!-értetlenkedtem.
    -Ne kérdezgess hanem gyere!-sürgetett.
    -Gyere te, van teraszom.-fedeztem fel az eddig 'láthatatlan' dolgokat.

Meglepetésemre Zayn rontott be két kis bögrével meg egy cigisdobozzal és egyenesen a teraszra ment. Nem teketóriázik az biztos. Leült a csempére, mellette meg egy pokróc volt, és megpaskolta jelezvén, hogy üljek már le egyszer.
    -Sienna mi a fene bajod van?-vágott a közepébe szívva egy nagyot a cigarettából.
    -Miért? Honnan jött ez most?-néztem rá.
    -Láttam az esetet Harry-vel. Lástzik, hogy belé vagy esve.-mosolyodott el. Nem lenézően hanem... Hanem barátiasan.
    -Jó ég, hét ennyire nem tudom leplezni az érzéseimet?!-csaptam a homlokomra.
    -De igen, jobban mint kellene, csak mivel eléggé sok időt töltöttem veled tudom mire hogyan reagálsz, és ezt is látni lehetett.-ölelte át a vállam.
    -Ácsi. Akkor te most szeretsz, vagy nem? És csaj vagy, hogy ennyire kiismersz? Na meg ha te észrevetted akkor a többiek is vajon? Dehát...-karattyoltam egyfolytában.
    -Na jó eddig felfogtam a kérdéseket de egyszerre ennyire tudok válaszolni.-fújta ki nevetve a füstöt, és engem meg félbeszakított.- But baby running after you is like chasing the clouds! Szóval hamar rá kellett jönnöm, hogy mi bizony nem illünk össze. A másik kérdés meg valami csajos volt... De mi is?-gondolkozott el komolyan.
    -Barom vagy Zayn!-nevettem fel hangosan.
    -Eszembe jutott. Szóval nem, nem vagyok csaj. Még csak az hiányozna!-rázkódott meg, ami eléggé színpadiasra sikeredett.-Csak volt időm megismerni, meg néha  a besúgó is segített. Valamint nyúgodj meg a fenébe is, mert a többiek semmit nem vettek észre az incidensből, ha meg igen akkor hallgatnak. Na meg van beszélve?-nézett rám komolyan.
    -Oóóó Zayn és annyira bírlak.-öleltem meg.
    -Én is téged.-simogatott meg.
    -Na most adj egy szívást.-nyújtózkodtam ki.
    -Meg vagy buggyanva?!-oltotta el az amúgy még égő darabot is.
    -Nem, na! Már amúgy is szívtam-sétrtődtem be totálisan.

    -Mikor?-játszott a csikkel.
    -Amikor anyu egyszer otthagyta. Még tizenhat voltam. Éppen Seb egyik futamát néztük, ők izgultak, anyu otthagyta én meg beleszívtam. Persze az első után azthittem megfulladok anyuék meg eszeveszetten rohntak, hogy ne pont futam közben fulladjak meg. Ergo azután nyugodtan. Miután mondtam, hogy semmi gond visszamentek nézni a futamot. Látták a kezemben a cigit és semmi reakció.-eleveníttettem fel az emlékeimet amik eléggé fájtak.
Zayn szótlanul nyomott a kezembe egyet meg az öngyújtót. Egy éve cigiztem intenzíven azóta hébe-hóba egy két szálat, de most jött el az az egy két szál. Érzem amikor kell, és most nagyon. Nem dicsekedni akarok, hogy majdnem tizennyolc évesen ezt teszem, eszem ágában sincs, de tudnia kell valakinek Emma-n kívül... Rágyújtottam és beleszippantottam. Igen, az elsőt kicsit kissebbre kellett volna számítani...
     -Minden rendben?- guggolt elém Zayn.
     -Aha, csak régen volt június.-nevettem el magam sután.
     -Nem kellett volna odaadni.-ült vissza, de nem ölelt meg.
     -Nem kellett volna mesélnem.-szívtam egy nagyot.
     -Mi van?-hajolt közel. Nem csókolni akart, vagy puszilni, hanem inkább ez egy olyan 'hitetlen hajolás' lett volna.
      -Zayn értsd már meg a fenébe is... Nem most szoktam rá, nem miattad! Elmeséltem mi a helyzet. Ha kárt is teszek csakis magamban fogok. Anyám és apám másik kontinensen élnek, szülinapomra valószínüleg pénzt fogok kapni mint mindíg. Nem így kellett volna felnőnöm. Emma szülei voltak csak ott velem, és gyakorlatilag ő meg a nagyi neveltek fel. Túl sok volt, és valahogy le kellett vezetni a feszültséget. Nos én így tetem meg.-meséltem néhol idegesen kiabálva.
    -Nyugodj már le.-húzott az ölébe.
Ott ültem az ölében mint egy plüss amit odatettek és csak néha-néha megszívtam a cigit.
   -Ez el van cseszve.-morzsoltam el egy könnycseppet.
   -Figyelj rám. Míg én itt vagyok addig mindent meg lehet oldani.-simogatta a hajam.
   -Köszönöm.-dőltem a mellkasának. Még egy utolsó szippantásra futotta és aztán eldobtam a nikotin bombát.
Hallottam a szívverését ami normális volt. Annak tűnt. Csak ölelt, és szavak nélkül is megértettük egymást. Éreztem a szeretetét. Pontosan nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi barátok vagyunk, vagy több esetleg? Jól esett a közelsége és, hogy meghallgatott. Neki meséltem el ezt először így Emma-n kívül.
    -Gyere menjünk be, hideg van.-puszilt a hajamba, majd felvett.
    -Jaj de letehetsz nyugodtan.-nevetgéltem zavartan.
    -Tessék itt is vagyunk.-tett le az ágyra, de ő is rámdőlt. Szerintem akarattal.
Még egy ideig piszkálódtunk meg nevetgéltünk, de aztán engem elnyomott az álom. Másnap ordibálásra ébredtem ami nagyon felzaklatott.