25. Little Me

Kedves olvasóim!

Sienna élete ezek után bonyolódik. 

Egy új szereplő tűnik fel akit kicsit megismerhettek, de

Azt el kell mondanom mindenképpen, hogy a következő részben

  trágár szavak hangzanak el. Olvasás saját felelősségre!!!

Megértésedet köszönöm. Zenét lejjebb fogtok találni. Jó olvasást!(: xx

Aki félbeszakított az egy újságíró volt. Csak azt tudnám, hogy honnan  a fenéből termett oda... Kérdezgetett egy-kettőt amire válaszoltam, de amikor már személyes kérdések merültek fel(cigizés oka, miért pont Zayn-el voltam odakint, miért költöztem ide, és mikor) akkor egy kerülőt tettünk és kedvesen intettünk.
    -Jól leráztad.-dicsért meg Emm.
    -Szörnyen. Kikerültem és intettem. Ez egy profi taktika.-ecseteltem a havat rugdosva.
    -Na megint itt van.-sóhajtott egyet hátrabiccentve.
Egyesek nem értenek a szép szóból. Megálltam, és a fiúra néztem aki utánunk szaladgált. Fekete sapkája alól nem sokat láttam belőle, de azt tudtam, hogy nem a riporter az. Na, de ha nem a riporter az, akkor ki a fene járkál ilyen eldugott utcán?!
    -Szia.-köszönt kedvesen amikor utolért.
    -Guten morgen.-köszöntöttem én is.
Jó én poénból köszöntem németül, de a fiú aztán németül hablatyolt amiből persze pár szót értettem Emma meg ott nevetett és már a hasát fogva csapkodott mint egy fóka én meg kérdeztem, hogy 'Ja, was ist?'. A fiú kipirosodott arccal ugyanonnan kezdte.
   -Ne szívasd már mondd meg, hogy tudunk angolul.-törölte le a könnyeit Emma, de megint nevetni kezdett.
   -Kedves fiú mondjad angolul. Úgy jobban értünk. Fogtad az adást?-mutogattam.
Nos eddig a fiú nem emelte fel a fejét, de most, hogy mélyen a szemembe nézett összerándult a gyomrom. Csokoládé barna szemei szinte felfalták az én kék szemeim, de egy árva szót nem szólt.
   -Nem derült ki, hogy a fiú ért-e angolul, de az biztos, hogy a testbeszéd az megy neki. Ha nem haragszol kedves bécsi fiú mi megyünk is.-ragadott karon Emma.
   -Emma tudom, hogy hármas vagy földrajzból, de Németország fővárosa nem Bécs, hanem Berlin.-nevettem el magam.
   -Jó a mondanivaló tök ugyanaz.-mosolyodott el ő is.
   -Cedric Braun vagyok.-nyújtott kezet.
   -Sienna Wilde.-mutatkoztam be én is.
   -Mit keresel itt?-kérdezte Emma kedvesen miután bemutatkozott ő is. Igazából tudom, hogy fel akarta falni, de nem gond szeretjük Emma-t.
   -A szállodámat.-húzott elő egy eléggé gyűrött papírt amire a cím volt írva. Mivel a barátnőm London mániás még negyedik óta azt hittem még ezt is tudja.-Szóval mit mondasz merre kell mennem?-nézett Emm-re Cedric.
   -Szerintem ilyen nincs, de megkérdezem a barátomat.-szedte elő a telefonját.
A fiú nem szólt semmit, és ez megőrjített. Először a barna szemei, most meg ez a titokzatosság, meg a neve is. Braun. Egy csomó iskolatársam Braun volt még Németországban.
   -A barátom is azt mondja, hogy ilyen nincs. Átvágtak Cedric.-veregette meg a vállát Emm.
   -Gondoltam, hogy valami nem stimmel a névvel... Na mindegy. Megiszunk egy forrócsokit?-nézett ránk.
   -Én benne vagyok.-ugráltam boldogan. Az ugrálás a hideg miatt volt! Vagy nem.
   -Menünk.-bólintott Emma is.
Út közben kiderült, hogy Cedric az egyik haverjához jött, aki azt a címet adta meg neki, sőt azóta nem is tudta elérni a haverját. Nagyon kedves, vicces, meg tudja mikor mit kell mondani, hogy fokozza a hangulatot. Sötétedni kezdett, de kávézót nem találtunk, így kénytelenek voltunk behúzódni egy gyorsétterembe, ahol Cedric vett mindenkinek forrócsokit, de mivel Emma Niallizmusban szenved vett magának egy hamburgert. Nem is lenne semmi gond, ha az utolsó falatnál ki nem esett volna az összes 'töltelék' ami Emma kabátján landolt. Ezek után Cedric meg én nevettünk, sajnos Emm nem annyira. Kicsit furán éreztem magam, hogy kinevettem, és lelki furdalásom kezdett lenni.
   -Emma gyere induljunk hazafelé, majd máskor kijövünk még.-mosolyogtam.
   -Kár, hogy a hamburger belseje elveszett. Most ehetem a kenyeret.-durcázott be.
   -Én is megyek lassan, keresek szállást.-mondta a fiú.
   -Ced lehet tudok neked szállást szerezni.-mondtam, de túl hamar beszéltem, és nem gondolkoztam.
Barna szemei felcsillantak, én meg átkoztam magam amiért mindíg hamarább beszélek mint gonolkozok. Így történt az, hogy a hatalmas balhé után Travis-el kellett beszélnem.
   -Szia Trav.-köszöntem.
   -Si! Miújság?-kérdezte vidáman.
   -Nehogy azt hidd, hogy megbocsájtok vagy ilyesmi, csak egy haveromnak szállás kellene két éjszakára és gondoltam nálad meghúzódhatna. Gondolom a szoba amit nekem szántál üres.-mondtam el egy szuszra.
   -Pontosan ki az?-mormogta.
   -Egy régi iskolatársam. Idekeveredett és nem találta a szállodát most meg már este van.-improvizáltam.
   -Nálatok miért nincsen hely?
   -Travis a rohadt életbe ne kérdezősködj csak mondd meg, hogy igen vagy nem?-kiabáltam.
   -Jöhet. A címet tudod, várlak.
   -Köszi. Szia.-tettem le.
Travis irtó bunkó tud lenni, de most az egyszer tartozok neki. Ha legközelebb találkozunk kap egy csomag Djarum Black-et. Az megteszi karácsonyi ajándéknak is, sőt talán túlzás is.
   -Nos le van rendezve a szállásod. Elmegyek veled addig.-csúsztattam a telefonomat a zsebembe.
   -Kösz. Lógok neked valamivel.-nézett rám.
   -Adj neki Oreo-s Milkát!-ötletelt a barátnőm. Úgy látszik míg én beszéltem ők összehaverkodtak.
   -Persze, hogy a magad javára fordítsd.-ütöttem meg játékosan.
   -Tudod azt mondta a lökött, hogy hogyha kijövök vele kapok tőle hét csokit. Rossz döntés volt.-vigyorgott gonoszul rám.
   -Most pont úgy csinálsz mintha csöveznek kéne.-vágtam fura pofát.
A csövezésről eszembe jutott a cigaretta. Nos forrócsokival tökéletesen passzol, így matatni kezdtem a zsebemben. Meg is lett. Kiszedtem egy szálat, meg a gyújtót.
   -Sienna mit művelsz?-ripakodott Emma.
   -Hohó! Egy szál, nem egy doboz.-védekeztem.
   -Ma a hányadik egy szál?-kérdezgetett mintha Cedric ott se lenne.
   -Kettő.-Emma szúrósan nézett rám.-Na jó három.-már a derekán volt a keze.-A fenébe is négy na!-adtam meg magam.
    -Szó se lehet még egyről!-szedte ki a kezemből a szálat, meg mindent ami vele kapcsolatos.
    -Tessék itt van egy.-nyújtott egyet Ced mire elkerekedett szemekkel bambultam.
    -Nem, nem akarok Emm-nek csalódást okozni.-sutyorogtam.
    -Rendes dolog tőled.-mosolyodott el.
Little Me...
Válaszul csak magamba szálltam. Amikor volt az az ügy, hogy Zayn-el kiültünk azóta a média felfújta a dolgot. A képen az látszott, hogy Zayn átkarol, én meg szívom a cigit. Semmi provokatív, de tudjuk milyenek az újság írok és paparazzik. Nos ezért lett hatalmas vita akkor és ott. Ezért akartak anyuék elvonóra küldeni. Azt hitték, hogy füvezek, de nem igaz. Ami azt illeti ki is fejtették, hogy azért akartak elvonóra küldeni, hogy elkerüljek a világ szeme elől és ne hozzak rájuk szégyent. Seb akkor felhívott titokban, de anya rosszabb mint egy hárpia és letiltotta a számom, sőt a többiekkel is beszélt, hogy ne engedjék meg, hogy beszéljünk. Hiába Sebastian okos ember és megoldotta ezt az egészet. Majdnem minden héten beszélünk. Visszatérve a cigarettára... Liam előtt csak az elektromosat használhattam, de Emma falaz nekem, viszont ez a négy szál kicsit erős volt neki is.
    -Mit szólsz hozzá?-nevetett Emma.
    -Ja, hogy én? Fogalmam sincs.-ismertem be.
    -Pedig most mesélte el!-cövekelt le.
    -Na most mi van?-néztem rájuk.
    -Sienna mi van veled?-rökönyödött meg.
    -Ne! Nehogy te is azt mondd, hogy csalódtál bennem, meg nem szeretsz. Kérlek, Emma. Tudom, hogy hülye vagyok, de te vagy a legjobb barátnőm!-gyűltek könnyek a szemeimbe.
    -Igen, most az lenne a legésszerűbb, hogy hagyjam, hogy kiszellőzzön az agyad, igazad van.-dugta zsebre a kezeit.- Nem kellene ilyen fancsali képet vágni, mert nem engedtem, hogy rágyújts.
     -Nem azért vagyok fancsali, csak eszembe jutott ami hónapokkal ezelőtt volt.-töröltem le egy könnycseppet.
     -A média mindent felfúj.-szólalt meg váratlanul Cedric.
     -De azt nem, hogy amióta az újságok írtak róla felfordult az élete.-indult el újra Emm.
     -Miért nem lehet egyszer a rohadt életben leszakadni erről, hogy dohányzok, és továbblépni? Annyira felfoghatatlan?! Lassan tizennyolc leszek, mit kell pörögni ezen annyit?-akadtam ki. Eddig bírtam cérnával.
     -Sienna vedd észre magad, hogy mindenki csak jót akar neked bazdmeg!-üvöltötte az arcomba és elviharzott, gondolom haza.
Az összes erő kiment a lábamból, és a földre rogytam. Tessék most azt is megbántottam aki szeret. Aki akkor is fel tudott szedni a padlóról, ha azt hittem, hogy innen nincs menekvés. Sikerült teljesen felidegesíteni és eltaszítani magamtól. Két erős kar rántott fel a hóból majd szorosan átölelt.
    -Ne sírj Sienna. Majd átgondolja a dolgokat, meg te is, és megbeszélitek.-simogatta a hátam.
    -Ced ezt elbasztam.-zokogtam.
    -Mindent meg lehet oldani.-bátorított.

    -Mennyit tudsz az eddigi életemről?-néztem rá miközben egy zsepit rángattam ki a zsebemből.
    -Az utóbbi fél évben Németországban sok port kavar a sport és ezzel együtt a sportolók családjaik is. Az más perspektíva, hogy igaz-e amit oda leírnak vagy nem.-mesélt.
   -Sétálunk egy Travis-ig, és közben mesélhetsz.-pislogtam rá kíváncsian.
Semmi kifogása nem volt. Kiderült, hogy 'otthon' az a hír járta, hogy drogoztam a híres énekessel meg, hogy teljesen züllött életet élek, és nem törődők semmivel. Mivel Ced imádja az F1-et értesülve volt mindenről, és elmondása szerint azért nem mondta előbb, hogy mindent tud, mert hallani akarta az én szemszögemet is. Legalább valaki gondol rám. Tehát elmeséltem neki majdnem mindent. Persze nem túl részletesen, csak úgy címszavakban meg néha bővített mondatokkal is.
    -Anyukádék komolyan nem foglalkoznak veled?-csodálkozott el.
    -Ahogy mondtam eddig Amerikában éltem, és elég ritkán találkoztunk, szóval nem. Sőt ha lehetne eltennének láb alól.-jelentettem ki, és ezen nagyon is elgondolkoztam.
   -Ne butáskodj egy ilyen okos és szép lányt miért 'tennének el láb alól'?-értetlenkedett.
   -Találnának rá okot.-lépkedtem idegesen.
   -A képzeleted játszik veled.-mondta ami kicsit megnyugtatott.
A telefonom rezegni kezdett a gyomrom meg összeszűkült megint. Félve néztem meg, hogy mit jelezhet, de 'csak' egy Sms.

'Gyere haza. MOST! Niall.'

Már csak ez hiányzott. Azt leshetik. Menjek haza, hogy veszekedjenek velem , mindenki kijelentse, hogy önző vagyok, és én legyek az áldozat. Megráztam a fejem, mintha bármi jelentősége is lenne.

    -Baj van?-nézett kicsit furán Cedric.

    -Azt akarják, hogy hazamenjek, én meg nem. Csak ennyi az egész.-vágtam zsebre a kezem.

    -Gyere, mutatok valamit.-fogta meg a kezem amiben a telefon volt, és egy eddig ismeretlen táj felé vezérelt.