24. Nobody's home...

Sziaaaaaa!:D

Újabb rész, újjabb fordulatok. I hope, hogy tudok érdekeset írni számotokra.

Nekem ez a rész sokat jelent, mert Emma karaktere egy olyan nagyon fontos személyt formál akinek itt kell lennie ebben a blogban. Remélem magára talál az a valaki(:

Borzasztóan örülök, hogy kitatrtatok mellettem Annie és Timi! Köszönöm nektek(':

Nos az elmaradhatatlan zene(:

A tegnapi kötött pulcsimban ébredtem, és gondosan be voltam takargatva. Nos miután ilyesmire ébredek még ha lenne kedvem se hempergek tovább, hanem kikaptam a bőröndöm tetejéről egy Avenged Sevenfold-os rövidújjút, alá meg egy fekete cicanadrágot vettem. A fürdőben kontyba kötöttem a hajam, de kiesett az egyik hullámcsat a kezemből amint elkaptam egy foszlányt a kiabálásból.
'Te teljesen hülye vagy! Odaadtad neki azt a szart, és most még ez is. Nem így kellene címlapra kerülni!'
Habár senki sem látott de lesütöttem a szemem, és egyben szörnyen ideges lettem. Nem lehetne csak egy percre békét hagyni?! Dolgozott bennem az adrenalin. A lépcsőn oda se figyeltem és egy kicsit mellénéztem a lépcsőfoknak. Szépen térdre vágódtam meg a tenyeremmel fogtam fel az esést. Nem vett észre senki úgyhogy gyorsan felpattantam, és megpróbáltam nem sántítani.
    -Reggelt.-szóltam rekedtes hangon.
    -Gyere csak ide!-ragadott karon Emma és egy fotelbe ültetett.
    -Ajj már megint mit tettem?-fészkelődtem.
    -Csalódtam benned.-nézett rám Liam megvetően.
    -Egy rohadt szál volt!-állt fel Zayn.
    -Egy, és az most hova juttatott?-bökött Harry felénk.
    -Hát ez kész szánalom Zayn Malik!-rontott be egy szőke lány az ajtón.
Megszeppenve konstatálta, hogy itt bizony zűr van, nem is kicsi. Nem értettem mi folyik pontosan, ki van az én oldalamon, ki ellenem és, hogy egyáltalán MI VAN?! Az ujjaimat tördeltem, és úgy hallgattam ahogy Niall Emma-val beszél valamit a megvonásról, Harry Liam-el beszélte, hogy csalódott bennem. Mindenki csak csalódik bennem? Ja és ami a legjobban fájt, hogy a szőke lány Zayn-t többször is a barátjának hívta.
   Észrevétlenül osontam fel a szobámba ahol előkerestem egy régi képet amin Emma-val vagyunk. Látszólag minden boldog, mosolygunk de igzából... Igazából Emma szülei veszekedni kezdtek, a nagymamám beteg lett, és mindennek tetejébe anyuék el akartak vinni vissza Németországba. Akkor tizennégy évesen megtanultuk mit jelent az hogy igaz barát. Emm szülei hónapokon át folytatták ezt a tettlegességig elfajuló vitát, a nagyim meg egyre betegebb lett. A nyarat dolgozva töltöttük, mert én nem kértem pénzt a szüleimtől, Seb-nek úgy írtam le, hogy minden okés, Emm meg azért jött velem, hogy ne legyen egyedül. Az akkori közös dalunk a Nobody's home volt Avril-től. Emma keménynek mutatta magát a suliban, de tudtam, hogy mi a helyzet. Nem akart soha elérzékenyülni, vagy esetleg bármi tünetét mutatni annak, hogy gond van. Hatalmas mosoly az arcon, mindenkivel ugyanolyan közvetlen mint azelőtt, és az iskolában is ott volt, de nap végén tudtam, hogy szüksége van rám. Vagy ha nem rám másra akinek kiöntheti a lelkét ami rendben is volt. Lassan négy éve történt mindez. Azóta a nagyi rendbe jött. Új szívbillentyű kellett neki, és végül kiderült minden anyuék meg engem hibáztattak mindenért. Túléltem a piszkálódásukat. Emma szülei pedig alkut kötöttek vele, hogy többé nem veszekednek és nem fajul el a dolog.
     -Eltűn...-nyitott be a göndör, de nem folytatta.
     -Miért, ugyan ki keresett?-dörzsöltem meg durván az arcom.
     -Sienna most mi a bajod van?-ült le mellém.
     -Áááá semmi. Csodás verőfényes napra ébredtünk, a madarak csicseregnek, és pont ilyennek képzeltem el az életet Londonban!-ironizáltam.
     -Majd szólj ha lehet veled beszélni.-állt fel.
     -Harry ne hagyj egyedül.-szóltam elhaló hangon.
 Egy hatalmas sóhaj kíséretében visszaült mellém, és az ágy szélének dőltünk. Utálom ha az emberek sírni látnak. Nem akartam, hogy ők is sírni lássanak.
    -Mi történt?-fordult felém.
    -Emma haragszik rám?-suttogtam és inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
    -Nem, csak ideges, mint mindenki. Nem tudtuk, hogy te is... Szóval szívsz.-dobolt a lábán idegesen.
    -Hosszú sztori, és nem is akartam mindenkinek elmondani. Azt hittem Emma elmondta Niall-nek, és ő meg nektek.
     -Nekem van időm.
     -De...-csak egy szúrós tekintetet kaptam válaszul, úgyhogy inkább belekezdtem.- Ez a kép még tizennégy éves korunkban készült. Akkoriban a nagymamám lebetegedett, Emma családi háttere pedig nem volt a legjobb. Nyáron dolgoztunk mindketten, ő azért, hogy ne legyen a családjával, nekem meg kellett a pénz. Egy fesztiválra felvettek bennünket szemetet szedni. Nem nagy pénz gyűlt belőle, de a mama gyógyszereire elég volt. Valameddig... A nagyinak egy évig vettem  a gyógyszereket, de anyáéknak nem szóltam. Annyi idő után belefáradtam, és ő is így kénytelen voltam megtenni azt a lépést amitől a legjobban féltem. Nyáron nagyit megműtötték anyáék meg el akartak vinni. Megígértem, hogy jövő nyáron. Egy évig még minden rendben volt, de a tizenhatodik szülinapom nyarán megváltozott egy két dolog. Éppen Ausztáliában voltunk. Nem az én napom volt az. Nem tudtunk Seb-el beszélgetni apuék meg mint egy rongyot úgy húztak jobbra balra. Elképzelheted, hogy ezek után mennyi kedvvel ültem ott. Először az jutott eszembe, hogy mivel ők úgyis el vannak foglalva a futammal én lelógok és kipróbálok egy kocsit. Persze nem a pályán. De aztán megláttam a füstölgő cigarettát amit anya tett le tíz másodperccel azelőtt. Gondoltam na most vagy soha. Beleszippantottam és fuldoklani kezdtem. Anya meg apa azzal jöttek oda, hogy jobb időpontot válasszak a halálomnak. Kedvesek ugye? Azóta csak néha szívtam egypár szálat.-fejeztem be, és eltakartam az arcom.
     -Bosszúból teszed ezt az egészet?-tette fel a kérdést egy kicsit lesokkolva.
     -Nem. Le kell vezetnem a feszültséget. Így sikerül.
     -De kárt teszel magadban!-kiabált velem.
Igaza volt. Teljesen igaza. Hülye voltam, hogy kipróbáltam, de gondolta a fene, hogy ilyesmi lesz belőle?!
     -Ki az a szőke lány?-tereltem témát elég feltűnően.
     -A barátnője.-húzta el a száját.
     -Hát jó. Nagyon jó.-nevettem el magam hisztérikusan.
     -Volt köztetek valami?
     -Semmi Harry, semmi az ég világon, de ha lett is volna, neked miért baj?-vetettem rá egy pillantást.
     -Összetörte volna a szíved.-ölelt meg szorosan.
Vissza tudtam volna szólni valami csípőset, de nem akartam. A szívem hevesen kalimpált és imádkoztam, hogy ne érezze ő is. Eme boldog pillanatot Liam rontotta el a goromba beszólásával, hogy takarodjunk le. A földszinten nem részletezném mik hangzottak el. A szőke lány, Perrie, Zayn barátnője borzasztóan összeveszett vele, Liam nekem szedte le a fejem, Emma megint Niall-el tanakodott, Harry meg csak a hátam mögött állt. Az járt a fejemben, hogy Zayn mennyire átvágott. Borzasztóan fájt, és nem bírtam rá se nézni.  Amint elment Perrie Emma-val ültünk le beszélgetni, de inkább ölelgetés lett a vége, meg az, hogy 'minden rendben lesz'. Igazából nem látok túl sok reményt a jó útra...

                                                   Három hónappal később

   Az azt követő nap anyuék elvonóra (?!) akartak vinni, de Emma biztosította őket, hogy ez egy hamis pletyka, a nagyit meg nem terheltem ilyesmivel. Vele minden szombaton beszélünk. A fiúk egy hónapig el voltak menve Amerikába aztán novemberben kijött a Midnight Memories ami miatt sokat kellett járkálniuk, most meg december második hete van.
   Valami elitsuliba járunk Emma-val, és szerencsére szereztünk haverokat. Na most a haverok azok olyanok, hogy hogyha az egyikőnk beteg akkor azzal ülünk egy napot. Félreértés ne essék, nem kihasználjuk az embereket, de valaki csak kell ha egyedül vagyunk. Zayn és Perrie kibékültek nagy nehezen és amikor a fülembe jutott az eljegyzés is akkor nagyon megharagudtam. Karácsonykor esetleg (mondom esetleg) fogok beszélni vele. Liam és Emma megbékéltek, sőt mikulásra mindkettőjüktől elektronikus cigit kaptam. Jót mosolyogtak amikor első használatkor grimaszoltam neki, de elvileg ez 'jobb' mint az igazi. Apropo Liam... Kibékültünk. pontosabban megbeszéltük, hogy előtte nem fogok szívni, és füvet semmi esetben se. Valamennyire megnyugodott, de aznap este még tartott egy óra mondókát a drogokról jobbra-balra. Nos ő a pót-Sebastian-om. Harry-től egy Placebo koncert jegyet kaptam amire persze vele megyek el. Egészen pontosan pénteken(December.20.).
   Nem, a helyzet azóta nem változott, mivel a sok munka miatt az utóbbi időben három órát láttuk össz-vissz egymást viszont telefonon beszéltünk. Zayn ajándéka egy maci volt meg egy gyertya. Nos igen mindkettőt imádom, és meg is enyhültem tőle, de ez nem azt jelenti, hogy meg van minden bocsájtva. Közel sem. Átvágott, és még szerelmet is vallott. Most akkor, hogy van ez? Ha nem jó ló a szamár is? Ünnepek után ki kell ezt beszélnem vele mindenképpen, viszont most csak a narancs illatra, teára és a hóra tudok koncentrálni ami eléggé úgy néz ki, hogy...
      -TE JÓ ÉG ESIK A HÓ!-szaladtam oda Emma-hoz aki összerezzent. Nem lehetett kellemes érzés ahogy ötvenöt kiló tömény hülyeség rátehénkedik, de ez van ha örülök a hónak amit eddig összesen háromszor láttam.
      -Jó, vidd ki a göndört.-veregette meg a vállamat.
      -A göndör kellene elvigyen valahova nem én őt!-ültem Emma lábára, neki meg majd' kiugrott a szeme.
      -Szállj... Le... A... Lábamról de azonnal!-csapkodott.

      -Gyere már ki, kérlek!-öletem meg.
      -Álmodj csak tovább.-nevetett cinikusan
      -Emma veszek neked egy Oreo-s Milkát vagy nem is egyet hanem... Hatot!-ötlöttem ki, de kár volt.
      -Na hol van az a kabát?-vakarta meg a fejét mire mindketten elnevettük magunkat.
Emma olyan vastagra vette a figurát mintha északi sarokra menne és itt voltam én aki összesen egy trikót, szvettert, cica nadrágot, rá egy farmert meg persze egy kabátot viselt. A barátnőm fogalmam se volt, hogy velem jön vagy teljesen már túrára, de miután a bakancsokat felráncigáltuk(előbb kellett volna a bakancs, de nem baj mert ezen is jókat nevettünk) kézen fogva léptünk ki a havas utcára. Azért kézen fogva mert egyikőnk talpa jobban csúszótt a másikénál. Még mielőtt bárki is bármit kreálna... Fogalmunk se volt merre megyünk, csak bolyongtunk és beszélgettünk. Volt is mit kibeszélni, de valaki csúnyán belerondított a képünkbe...