Sziasztok!
Egy csomó ideje nem hoztam részt aminek számos oka van.
1) A rohadt sok tanulnivaló, és az egész iskola.
2)Mostanában az életem se úgy rendeződött ahogy én terveztem.
3) Elkeseredtem, hogy 'csak' három kommentet kaptam. Tényleg, azt gondoltam, hogy tetszett,
és írtok valamit. Mondtam, hogy nem kell kilométeres legyen, elég pár kedves(vagy kedvetlen) szó is!(:
Második évad. Költözés, új közeg, új kihívások, szerelem, választás, harag, megint költözés, váratlan események amik megváltoztatják mindenki szemszögét az életről. Nem vagyok valami jó 'bevezető' író, de remélem, hogy ez felcsigázott benneteket anniyra, hogy írjatok valamit, valamint izgatottan várjátok a részeket. Nyugalom, nem szappanopera lesz!:D Köszi, hogy olvastok. L.xx
Hatkor csörgött mind a hét telefon, de csak Emm és én ébredtünk fel. A barátosném Niall mellett hadonászott és valamit az ablakkal akart. Gondoltam, hogy ez érdekes lesz úgyhogy felkönyököltem és megpróbáltam nem orrba vágni Zayn-t, majd nagy' nehezen kikászálódtam és kifelé vettem az irányt. Első dolog a reggeli kakaó egy kis kávéval megbolondítva aztán jöhet a harmadik világháború is felőlem. Mindenkinek készítettem kávét, de nem öntöttem ki, hogy ne hűljön ki hamar, csak a sajátomat készítettem el teljesen, meg az Emma-ét. Mivel úgy ismerem mint a tenyeremet, ezért tudom, hogy hogy szereti a kávét is.
-Úgy nézek ki mint egy zombi!-ízleltem a kávét.
-Hát akkor nézz ide.-meresztette ki a szemeit amin mindketten jót nevettünk.
-Úgy nézek ki mint egy zombi!-ízleltem a kávét.
-Hát akkor nézz ide.-meresztette ki a szemeit amin mindketten jót nevettünk.
-Megyek felöltözök. A kávé meg ott van, ahogy szereted.
-Köszönöm!-ölelt meg.
-Szívesen.-öleltem vissza.-De most megyek felöltözni. Látom neked már sikerült.
Ahogy a lépcsőn baktattam fel azon gondolkoztam, hogy nem lett volna baromság, ha kihozzuk a bőröndöket még tegnap este. Így történt az a 'szerencsés' eset, hogy ráléptem Harold lábára, az a mamlasz meg magára rántott.
-Ezt most minek kellett?-suttogtam, és próbáltam lehámozni magamról a karjait.
-Neked is jó reggelt.-vigyorodott el.
-Polipkám elengednél?-csaptam egyet a mellkasára.
-Nemsokára.-suttogta a nyakamba amitől kirázott a hideg.
Mielőtt még jobban zavarba jöhettem volna felpattantam, és kerestem valami szalonképes ruhát.
Szokásomhoz illő fekete szerelés. Gondolom nem lepődött meg senki. Kilopakodtam a fürdőbe, ott gyorsan átöltöztem és aztán fénysebességgel robogtam le, meg meséltem el a történteket Emma-nak.
-Akkor kirázott a hideg. Olyan hangja volt.-áradoztam miközben Emma a kávés bögréjét mosta el.
-Akkor szerelmes vagy belé?-sandított felém.
-Fogalmam sincs. Jól esik a közelsége, az tuti.- mondtam az államat támasztva.
-Szóval nem tudod ha szerelmes vagy-e?-kérdezte Harry én meg égtem mint a Karácsonyfa.
-Te meg mit hallgatózol?-tette csípőre a kezét Emma.
-Lányok, lányok...-rázta meg a fejét majd lehuppant a mellettem lévő székre. Legszívesebben abban a pillanatban beletúrtam volna a hajába, de nem lehet. Az előbb mondtam a saját számmal, hogy nem tudom mi van. Lassan mindenki leszállingózott mint a hópelyhek és megreggeliztek. Én speciel nem, mert a repülőn eszek, kivéve ha nem alszok el mint az esetek kilencven százalékában.
KÉT ÓRA MÚLVA
-Valaki eltette a töltőmet? Zayn te használtad utoljára! Szóval?- fordultam hátra és a fejem tökéletesen befért két ülés közé.
-Az úgy volt, hogy...-kezdte a kedves barátom.
-Oké köszi. Tényleg.-vágtam oda sértődötten.
-Veszek majd másikat!-piszkálta meg a hajam.
-Aha. Majd így veszed kölcsön a hajvasalómat is, és hoppá elveszett...-fordultam vissza az ablakhoz.
A fiúk ezzel piszkálták őt, meg nevettek rajta de nem sokáig, mert elnyomta őket az álom. Örültem neki, mert kicsit aludhattam, vagy másra gondolhattam nem a 'szerelmi életemre' amit a nagy halvány lila dunszt jellemzi. Vagy egy gombolyag amivel a macska játszik.
-Sienn beszélhetünk?-kopogtatta meg a vállam Zayn.
-Hm? tessék?-rántottam ki a fülemből a fülhallgatót, és mosolyogtam.
-Gyere.-ragadta meg a karom.
Hátul még volt két szabad hely (haha a privát gép előnye). Beültem a sarokba, és felhúztam a lábaim törökülésbe. Éreztem, hogy nem ez lesz életem legjobb és legönfeledtebb beszélgetése.
-Szóval?-néztem rá.
-Szóval az a helyzet, hogy Harry nem érdemel meg téged.
-Ki mondta, hogy járni akarunk?-háborodtam fel.
-Reggel láttam a kis jelenetet a szobában.-nézett rám.
-Nem minden az aminek látszik. Ráléptem a lábára, lerántott és kész. Nem kell ezen pörögni haver!-fogtam rövidre a kirohanásomat.
-Akkor most mi van köztünk?-tette fel a mágikus kérdést.
-Nem tudom. Nem tudok semmit.-hajtottam vállára a fejem
-Én tudok valamit.-tette kezét az enyémre. Szokatlan volt ez...
-Mit?-húztam el minden betűt és egyre jobban halt el a hangom.
-Amióta megláttalak sok minden változott, így az érzéseim is veled szemben. Sienna amikor összevesztél Harry-vel nem csak barátként voltam melletted.
-Mi az, hogy nem csak barátként?- dőltem ezennel a falnak.
-Bonyolult vagy.-nevetett fel kínosan.-Sienna szeretlek, és nem csak úgy mint egy barátot.
Lesokkolt. Ilyen az amikor két tűz között vagy, és habár tudod, hogy mindkettő éget, de az egyik jobban.
-Zayn amikor ott voltál. Tudod...-Bólintott egy aprót.- Az a 'becserkészés' volt? Vagy mi?
-Próbáltam közeledni. Próbáltam nem úgy viselkedni mint aki nem szerelmes beléd, de nem ment.
-Figyelj. Lehet, hogy csak a fáradtság beszél belőlünk nem akarok semmit se mondani. Menjünk aludjunk.-álltam fel.
-Maradj kérlek.-fogta meg a csuklóm.
Nem tiltakoztam. Minek? Az előbb mondtam, hogy nem tudom mit akarok. Ahogy visszaültem mellé megölelt, én meg nagyon szerencsétlenül de betettem a fülhallgatómat, és egy Evanescence lejátszólistát indítottam el. Hirtelen furcsa érzésem lett, és nem tudtam semmire se koncentrálni.
-Zuhanunk!-kiabáltam Emma, én meg felébredtem.
-De akkor most mit csináljunk?-törölgettem a szemem álmosan.
-Várjuk a halált.-nézett rám szúrósan Harold aztán meg a kezeinkre tévedt a tekintete amit Zayn szorosan kulcsolt össze.
-Kedves...-villantott műmosolyt a 'párom' Harry felé majd rám nézett.-Megmenekülünk kincsem.
Kincsem?! Jó, lehet életem utolsó pillanatai ezek, de akkor is kellemetlen. Csend volt. Semmi sem hallatszódott, azt hiszem ez a vihar előtti csend. Könnyes szemekkel nézetm körbe. Ha ez a végzetem és így, alami leírhatatlan. A leheletét már érzem a nyakamon.
hát legyen, nem tehetek ellene. Rá pillantottam, ő meg nagyon közel volt már hozzám. Lehunyta a szemeit, én is követtem a példáját. Ha utolsó perc akkor egy első és utolsó esélyt ő is érdemel viszont nem akarom kihasználni. Valami érzés motoszkál bennem, v
-Sienna Wilde az ég áldjon meg ébredj már fel!-csapott Emma a combomra.
-Zuhanunk?-riadtam fel, és hű szokásomhoz híven megint kirántottam a fülhallgatóimat, olyan erővel, hogy a fülem belefájdult, és csengett is utána.
-Kedvesem már landoltunk is.- nevetett ki jóízűen.
Álom volt az egész. Zayn megpuszilta az arcom és felállt, hogy a fiúkkal beszéljen.
-Milyen volt az út?-érdeklődött kedvesen Liam.
-Hát sokat nem láttam.-nyilatkoztam 'bőbeszédűen'.-De most se sokat.
Kifelé kászálódtunk a gépből. Feketeség mindenhol és kezdtem megint azt érezni, hogy egy álomba csöppentem.
-Sötét mint az agyad!-kiabálta hátulról a barátosném én meg elől vihogtam, de nem sokáig.
Sikítozás. Vaku. Sikítozás. Telefon az arcomba. Sikítozás. Kép kérés. Autogram(?!). Olyan szavak amik sértették a fülem, de FTH(f.ck the haters, T. Mills egyik tetoválása, szerk. megj.). Még egy vaku és aztán szabadság.
-Atyám... Mint egy horrorfilm!-löktem el magam elől egy utolsó túl kíváncsi újságírót akivel félbehagytam az interjút.
-Nem szóljuk le a fangirl-eket!-bokszolt belém Emma amint a védelmébe vette a csajokat.
-Ááááh dehogy is!-vigyorodtam el.-Valamit kell meséljek.-súgtam oda, már amennyire lehetett a vinnyogó tábortól. Tisztelet a kivételnek.
Emma egy mosollyal nyugtázta majd megölelt. A fiúk még maradtak egy ideig aztán pedig utaztunk körülbelül tíz percet. Idő közben Liam leszakadt tőlünk, mert állítása szerint valaki várta. Köszönöm. Az egyetlen normális társam is itt hagy ennyi fogyatékossal. Még a végén az én agyam is lecsökken. Már ha van mi...
-Ne kanyarogj annyira hé!-kapott a karomba Harold.
-Megpróbálok.-pislogtam rá és közben összeszorult a gyomrom. A francba nem lehetek szerelmes belé!
-Gyere, segítek menni.-fogta meg a kezem.
-Köszönöm, nem kell egyedül is boldogulok.-rántottam el a kezem és mosolyogtam.
Sienna te egy címeres ökör vagy! Most azt hiányzik, hogy megint szerelmes legyek. Hogy kicsit elszakadjak a gondolataimtól megcsodáltam a kertet amit növények díszítettek meg egy kis tavacska. Gyönyörű, főleg este a világításokkal.
-Nappali.-lépet be Louis és valami fura mozgát imitált.
-Na elég Lou nem ez a szentély, hanem a konyha!-mondta Niall az utolsó szavakat egy oktávval feljebb ami csata kiáltásnak hangzott és neki esett a hűtőnek.
-Nos én megpróbálok művészi színt vinni a szürke életetekbe és ti nem díjaztok. Jól van csürhe, ezt megjegyeztem!-legyintett ránk Lou de mindezt olyan hanggal mondta, mint egy plázacica.
-Művésznő egy aláírást!-szállt be a hülyéskedésbe Zayn is.
-Mit ne neked szürke kisegér!-hesgette el onnan a barna szeműt mint egy legyet.
-Látom túlhevültetek. Irány pakolni!-vetett véget Emma a mókának.
-Én teljes mértékben kivagyok.-kapott a homlokához Harold.
-Holnap jobb lesz hatkor kelni?-vonta fel a szemöldökét. Mindenki kifelé vette az irányt de engem visszarántott Emma.
-Elfoglaltam a fiúkat, most jött el a te időd.-ült le a székre mellém és egy-egy bögre kakaót öntött.
-A repülőn Zayn konkrétan szerelmet vallott.-morogtam és a bögrével játszottam.
-Hallottam.-sütötte le a szemét.
-Basszus. Vajon mindenki?
-Nem hinném. Én pont akkor fordultam a másik oldalamra.-ivott bele a kakaójába.
-Emma én nem tudom mit tegyek! Az egyik közeledik, a másik irigy. Zayn aranyos, de valami nem stimmel. Valahogy... Mások vagyunk. Harry meg... Fogalmam sincs, hogy mi lenne másodjára.-pislogtam rá.
-Beszélj velük. Az a legtisztább út. Vagy várd meg míg ők nem lépnek komolyabbat.-ölelt meg.
-Hölgyeim ez kész van!-ivott bele Niall Emma italába, és megpuszilta aztán meg a barátnőmre vigyorgott jelezvén, hogy ez bizony egy csíny volt. Aranyosak.
-Gyere nézzük meg a szobádat!-ugrált Emma.
Energetikus forma. Szerintem titokban Duracell nyuszi, csak valami emberi formát öltött valamennyi időre. Lépcső itt, ott, kanyar de végül is egy bordó ajtó előtt álltunk meg én meg a kilincsre tettem a kezem, de váratlan dolog történt.
-Köszönöm!-ölelt meg.
-Szívesen.-öleltem vissza.-De most megyek felöltözni. Látom neked már sikerült.
Ahogy a lépcsőn baktattam fel azon gondolkoztam, hogy nem lett volna baromság, ha kihozzuk a bőröndöket még tegnap este. Így történt az a 'szerencsés' eset, hogy ráléptem Harold lábára, az a mamlasz meg magára rántott.
-Ezt most minek kellett?-suttogtam, és próbáltam lehámozni magamról a karjait.-Neked is jó reggelt.-vigyorodott el.
-Polipkám elengednél?-csaptam egyet a mellkasára.
-Nemsokára.-suttogta a nyakamba amitől kirázott a hideg.
Mielőtt még jobban zavarba jöhettem volna felpattantam, és kerestem valami szalonképes ruhát.
Szokásomhoz illő fekete szerelés. Gondolom nem lepődött meg senki. Kilopakodtam a fürdőbe, ott gyorsan átöltöztem és aztán fénysebességgel robogtam le, meg meséltem el a történteket Emma-nak.
-Akkor kirázott a hideg. Olyan hangja volt.-áradoztam miközben Emma a kávés bögréjét mosta el.
-Akkor szerelmes vagy belé?-sandított felém.
-Fogalmam sincs. Jól esik a közelsége, az tuti.- mondtam az államat támasztva.
-Szóval nem tudod ha szerelmes vagy-e?-kérdezte Harry én meg égtem mint a Karácsonyfa.
-Te meg mit hallgatózol?-tette csípőre a kezét Emma.
-Lányok, lányok...-rázta meg a fejét majd lehuppant a mellettem lévő székre. Legszívesebben abban a pillanatban beletúrtam volna a hajába, de nem lehet. Az előbb mondtam a saját számmal, hogy nem tudom mi van. Lassan mindenki leszállingózott mint a hópelyhek és megreggeliztek. Én speciel nem, mert a repülőn eszek, kivéve ha nem alszok el mint az esetek kilencven százalékában.
KÉT ÓRA MÚLVA
-Valaki eltette a töltőmet? Zayn te használtad utoljára! Szóval?- fordultam hátra és a fejem tökéletesen befért két ülés közé.
-Az úgy volt, hogy...-kezdte a kedves barátom.
-Oké köszi. Tényleg.-vágtam oda sértődötten.
-Veszek majd másikat!-piszkálta meg a hajam.
-Aha. Majd így veszed kölcsön a hajvasalómat is, és hoppá elveszett...-fordultam vissza az ablakhoz.
A fiúk ezzel piszkálták őt, meg nevettek rajta de nem sokáig, mert elnyomta őket az álom. Örültem neki, mert kicsit aludhattam, vagy másra gondolhattam nem a 'szerelmi életemre' amit a nagy halvány lila dunszt jellemzi. Vagy egy gombolyag amivel a macska játszik.
-Sienn beszélhetünk?-kopogtatta meg a vállam Zayn.-Hm? tessék?-rántottam ki a fülemből a fülhallgatót, és mosolyogtam.
-Gyere.-ragadta meg a karom.
Hátul még volt két szabad hely (haha a privát gép előnye). Beültem a sarokba, és felhúztam a lábaim törökülésbe. Éreztem, hogy nem ez lesz életem legjobb és legönfeledtebb beszélgetése.
-Szóval?-néztem rá.
-Szóval az a helyzet, hogy Harry nem érdemel meg téged.
-Ki mondta, hogy járni akarunk?-háborodtam fel.
-Reggel láttam a kis jelenetet a szobában.-nézett rám.
-Nem minden az aminek látszik. Ráléptem a lábára, lerántott és kész. Nem kell ezen pörögni haver!-fogtam rövidre a kirohanásomat.
-Akkor most mi van köztünk?-tette fel a mágikus kérdést.
-Nem tudom. Nem tudok semmit.-hajtottam vállára a fejem
-Én tudok valamit.-tette kezét az enyémre. Szokatlan volt ez...
-Mit?-húztam el minden betűt és egyre jobban halt el a hangom.
-Amióta megláttalak sok minden változott, így az érzéseim is veled szemben. Sienna amikor összevesztél Harry-vel nem csak barátként voltam melletted.
-Mi az, hogy nem csak barátként?- dőltem ezennel a falnak.
-Bonyolult vagy.-nevetett fel kínosan.-Sienna szeretlek, és nem csak úgy mint egy barátot.
Lesokkolt. Ilyen az amikor két tűz között vagy, és habár tudod, hogy mindkettő éget, de az egyik jobban.
-Zayn amikor ott voltál. Tudod...-Bólintott egy aprót.- Az a 'becserkészés' volt? Vagy mi?
-Próbáltam közeledni. Próbáltam nem úgy viselkedni mint aki nem szerelmes beléd, de nem ment.
-Figyelj. Lehet, hogy csak a fáradtság beszél belőlünk nem akarok semmit se mondani. Menjünk aludjunk.-álltam fel.
-Maradj kérlek.-fogta meg a csuklóm.
Nem tiltakoztam. Minek? Az előbb mondtam, hogy nem tudom mit akarok. Ahogy visszaültem mellé megölelt, én meg nagyon szerencsétlenül de betettem a fülhallgatómat, és egy Evanescence lejátszólistát indítottam el. Hirtelen furcsa érzésem lett, és nem tudtam semmire se koncentrálni.
-Zuhanunk!-kiabáltam Emma, én meg felébredtem.-De akkor most mit csináljunk?-törölgettem a szemem álmosan.
-Várjuk a halált.-nézett rám szúrósan Harold aztán meg a kezeinkre tévedt a tekintete amit Zayn szorosan kulcsolt össze.
-Kedves...-villantott műmosolyt a 'párom' Harry felé majd rám nézett.-Megmenekülünk kincsem.
Kincsem?! Jó, lehet életem utolsó pillanatai ezek, de akkor is kellemetlen. Csend volt. Semmi sem hallatszódott, azt hiszem ez a vihar előtti csend. Könnyes szemekkel nézetm körbe. Ha ez a végzetem és így, alami leírhatatlan. A leheletét már érzem a nyakamon.
hát legyen, nem tehetek ellene. Rá pillantottam, ő meg nagyon közel volt már hozzám. Lehunyta a szemeit, én is követtem a példáját. Ha utolsó perc akkor egy első és utolsó esélyt ő is érdemel viszont nem akarom kihasználni. Valami érzés motoszkál bennem, v
-Sienna Wilde az ég áldjon meg ébredj már fel!-csapott Emma a combomra.
-Zuhanunk?-riadtam fel, és hű szokásomhoz híven megint kirántottam a fülhallgatóimat, olyan erővel, hogy a fülem belefájdult, és csengett is utána.
-Kedvesem már landoltunk is.- nevetett ki jóízűen.
Álom volt az egész. Zayn megpuszilta az arcom és felállt, hogy a fiúkkal beszéljen.
-Milyen volt az út?-érdeklődött kedvesen Liam.
-Hát sokat nem láttam.-nyilatkoztam 'bőbeszédűen'.-De most se sokat.
Kifelé kászálódtunk a gépből. Feketeség mindenhol és kezdtem megint azt érezni, hogy egy álomba csöppentem.
-Sötét mint az agyad!-kiabálta hátulról a barátosném én meg elől vihogtam, de nem sokáig.
Sikítozás. Vaku. Sikítozás. Telefon az arcomba. Sikítozás. Kép kérés. Autogram(?!). Olyan szavak amik sértették a fülem, de FTH
-Atyám... Mint egy horrorfilm!-löktem el magam elől egy utolsó túl kíváncsi újságírót akivel félbehagytam az interjút.
-Nem szóljuk le a fangirl-eket!-bokszolt belém Emma amint a védelmébe vette a csajokat.
-Ááááh dehogy is!-vigyorodtam el.-Valamit kell meséljek.-súgtam oda, már amennyire lehetett a vinnyogó tábortól. Tisztelet a kivételnek.
Emma egy mosollyal nyugtázta majd megölelt. A fiúk még maradtak egy ideig aztán pedig utaztunk körülbelül tíz percet. Idő közben Liam leszakadt tőlünk, mert állítása szerint valaki várta. Köszönöm. Az egyetlen normális társam is itt hagy ennyi fogyatékossal. Még a végén az én agyam is lecsökken. Már ha van mi...
-Ne kanyarogj annyira hé!-kapott a karomba Harold.
-Megpróbálok.-pislogtam rá és közben összeszorult a gyomrom. A francba nem lehetek szerelmes belé!
-Gyere, segítek menni.-fogta meg a kezem.
-Köszönöm, nem kell egyedül is boldogulok.-rántottam el a kezem és mosolyogtam.
Sienna te egy címeres ökör vagy! Most azt hiányzik, hogy megint szerelmes legyek. Hogy kicsit elszakadjak a gondolataimtól megcsodáltam a kertet amit növények díszítettek meg egy kis tavacska. Gyönyörű, főleg este a világításokkal.
-Na elég Lou nem ez a szentély, hanem a konyha!-mondta Niall az utolsó szavakat egy oktávval feljebb ami csata kiáltásnak hangzott és neki esett a hűtőnek.
-Nos én megpróbálok művészi színt vinni a szürke életetekbe és ti nem díjaztok. Jól van csürhe, ezt megjegyeztem!-legyintett ránk Lou de mindezt olyan hanggal mondta, mint egy plázacica.
-Művésznő egy aláírást!-szállt be a hülyéskedésbe Zayn is.
-Mit ne neked szürke kisegér!-hesgette el onnan a barna szeműt mint egy legyet.
-Látom túlhevültetek. Irány pakolni!-vetett véget Emma a mókának.
-Én teljes mértékben kivagyok.-kapott a homlokához Harold.
-Holnap jobb lesz hatkor kelni?-vonta fel a szemöldökét. Mindenki kifelé vette az irányt de engem visszarántott Emma.
-Elfoglaltam a fiúkat, most jött el a te időd.-ült le a székre mellém és egy-egy bögre kakaót öntött.
-A repülőn Zayn konkrétan szerelmet vallott.-morogtam és a bögrével játszottam.
-Hallottam.-sütötte le a szemét.
-Basszus. Vajon mindenki?
-Nem hinném. Én pont akkor fordultam a másik oldalamra.-ivott bele a kakaójába.
-Emma én nem tudom mit tegyek! Az egyik közeledik, a másik irigy. Zayn aranyos, de valami nem stimmel. Valahogy... Mások vagyunk. Harry meg... Fogalmam sincs, hogy mi lenne másodjára.-pislogtam rá.
-Beszélj velük. Az a legtisztább út. Vagy várd meg míg ők nem lépnek komolyabbat.-ölelt meg.
-Hölgyeim ez kész van!-ivott bele Niall Emma italába, és megpuszilta aztán meg a barátnőmre vigyorgott jelezvén, hogy ez bizony egy csíny volt. Aranyosak.
-Gyere nézzük meg a szobádat!-ugrált Emma.
Energetikus forma. Szerintem titokban Duracell nyuszi, csak valami emberi formát öltött valamennyi időre. Lépcső itt, ott, kanyar de végül is egy bordó ajtó előtt álltunk meg én meg a kilincsre tettem a kezem, de váratlan dolog történt.
