21. Now it's your turn!

Sziaaaa!(:
Évadbefejező rész. Úgy döntöttem, hogy a huszonkettedik résztől kezdem az új évadot. Már csak azért, mert a huszonkettes a kedvenc számom:D Jó, ez kulisszatitok, de nektek kijár(:
Ebben az évadvan volt már minden. A következőben meg mégtöbb fog lenni. Azért nem mondok el semmit, mert ha egy szót akarnák írni lenne belőle pár mondat, és lelőném a poént:D Szóval That's all!
Köszönöm az ólvasóimnak a figyelmet amit rám, és a történetre fordítottak, hálás vagyok nektek!
Az elmaradhatatlan zene. Hallgatni ér, a kedvenc számom:D

Békésen jöttek be. Semmit sem sejtettünk abból ami következni fog. Ugyan, ki lát a jövőbe? A nappaliban foglaltak helyet.  Emma és Niall a fotelben préselődtek össze. Aranyosak voltak, és el is mosolyodtam rajtuk. A Nima(Niall és Emma shipper neve, ne nevessetek nagyon. Szerk. megj.) páros mellett volt egy kanapé, ahol Harry, Zayn, Lou és Liam ültek, és végül Travis aki kényelmesen ült a hintaszékben. Én nem akartam leülni sehová. Nem olyan kedvem volt.

     -Srácok. Azért hívtam ide mindenkit, mert szeretném a döntésemet elmondani.-zúgolódás hallatszott, és Zayn szúrós szemmel nézett Travis-re.-Mindenkinek!
     -De miért kellett ő is itt legyen?!-fakadt ki Zayn aki eddig bírta.
     -Ha hagynád befejezném.-mosolyogtam nem túl kedvesen.
     -Rendben.-tette fel a lábait a dohányzóasztalra.
     -Arról lenne szó, hogy költözök.-mondtam a cipőm orrát nézve.
     -Hová?-csillant fel Harold szeme.
     -Londonba. De ez nem egyszerű döntés. Előbb Travis tűnt fel a semmiből, és ő ajánlott nekem szállást valamint iskolát. Aztán Emma is felajánlotta, hogy lakhatok veletek.-mutattam a fiúkra.
     -Ketté akarnak szedni?-érezte át a helyzetemet Liam.
     -Ja, úgy áll a dolog.-néztem rá.-Nem akarok senkit se megbántani. Ezért sokat törtem a fejem. Ha hozzátok megyek fiúk abból brutális összeveszés lesz. Nem tudom, hogy hogy élnénk meg egy fedél alatt Harry. Most őszintén a sebeink még nem forrtak be, és nem szeretném felmarni őket.-néztem rá, majd a többiekre vándololt a tekinetetem.
     -És csak Harry miatt nem költöznél hozzánk?-nézett rám Zayn.
     -Ha ezt akarod hallani akkor nem. Nem tudom mi van velünk Zayn, és lehet nem is akarom megtudni. Jobb így nekünk, hogy barátok maradunk.-néztem a szemébe, és megláttam a sajnálatot. Vagy szánalmat.
     -De bonyolult minden.-mondta Liam szomorúan.
     -Nem csak nektek. Ha ketté szakadhatnék megtenném. Emma, én szívesen mennék veled, veletek, de...-csuklott el a hangom.-De nem tehetem meg Travis-el, hogy cserben hagyom. Előbb ő jött az ötlettel, és nekem fogalmam sem volt erről. De ha már itt tartunk. Hogy-hogy most mindenki engem akar?-nyílt fel a szemem, és kezdtem ideges lenni.
     -Sienna, csak jót akarunk neked.-állt fel Zayn, hogy megöleljen. Már tárta a karját.
     -Zayn ne. Kérlek. Most nem úgy érzem magam mint egy cica akit símogatni kell, hanem mint egy labda amit dobálnak, és a játék végén ott marad egyedül.
     -Ki mondta, hogy dobálni akarunk?-kérdezte Travis.- Egyszerűen csak felajánlottuk, hogy melyket szeretnéd jobban. Nem értem mi ezen olyan nehéz!
     -Mi a bajod van?!-nézett rá Harry nem túl kedvesen.
     -Ha döntöttél hívj!-vágta oda, és készült menni.
     -Travis. Most őszintén... Hozzád akartam menni. Nem akartalak cserben hagyni, mindenkinek elmondtam erre neked nem tiszta?-álltam elé.-Nem tiszta, hogy megbízok benned azok után is amit régen műveltél velem. Mondd, hogy lehetsz ennyire érzéketlen?-kiabáltam vele.
     -Sisi megváltoztál.-nézett rám.-Mióta megismerted ezeket a félnótásokat más vagy.
     -Tényleg?! Nem félnótások egy. Kettő meg talán kezdek felőni, és tisztán látni. Ha meg annyira megváltoztam minek hívtál el magaddal? Miért hitegettél, és jópofiztál?
     -Mert az hittem, hogy ez átmeneti állapot, és ha elfelejted ezeket...-mutatott a fiúkra.-Normális leszel. A régi Sienna.-emelte fel a hangját.
     -Nem ezek! Hanem a barátaim.-ordítottam, és éreztem ahogy a halántékomon lüktet egy ér.
     -Persze a barátaid. Az egyik dobott mint egy játékot.-nézett Harold-ra,- a másik szerelmes beléd,-siklott
a tekintete Zayn-re.- a többi meg ki tudja mit művelt veled.
     -Travis húzz el innen a francba!-suttogtam magam elé.-Többet ne keress. Ne hívj. Ne próbálj meg bármilyen módon közeledni felém.
    -Azért mondtam mert szeretlek.-nyúlt a kezem után.
    -Persze. Szeretsz. Húzz el a picsába Travis!-ordítottam ismét, de mostmár patakokban folytak a könnyeim.
Travis kiment a házból. Emma addigra már ott állt, és engem ölelt. Semmit nem szólt, csak símogatta a hátam. Niall hozott egy csomag zsepit, és kedvesen mosolygott aminek a hatására mégjobban elkezdtem sírni. Szegény azt hitte, hogy valami rosszat tett, pedig csak az én elmém gyenge. Fel kellett dolgozzam, hogy van ami nem változik. Vagy aki. Travis megint arra hajtott, hogy hülyét csináljon belőlem, aztán meg szépen ott hagyjon.
    -Harry fejezd be!-kiabálta Liam, és Zayn hangját is hallottam.
Gyorsan kiszabadultam Emma öleléséből, és kirontottam az ajtón. Harry lent a földön fölötte Travis és irdatlanul püföli. Zayn és Liam ott álltak mellettük, de semmit nem tudtak tenni.
    -Travis ha még egyszer megütöd esküszöm elintézem, hogy a börtönben rohadj meg!-futottam oda, és megpróbáltam lerángatni róla.
Amint kiderült rossz ötlet volt. Az utolsó képkocka az, ahol Travis könyöke közeledik az arcom felé, én meg tehetetlenül várom az ütés erejét...
      Emma szemszöge
Öt perc múlva kint volt a mentő és a rendőrség is. Sienna-val és Harry-vel én mentem, a többiek meg maradtak a rendőrökkel. Mardosott a bűntudat. Nem hittem, hogy ez lesz belőle. Travis barátságosan viselkedett, semmit sem sejthettem. Pár könnycsepp legördült az arcomon.
     -Hölgyem ön is megsérült?-kérdezte kedvesen az orvos aki ott volt velünk.
     -Nem, nem. Csak kicsit sok volt ez nekem... Mindenkinek.-böktem ki.
A telefonom rezgett a zsebemben. Kikaptam, és láttam, hogy Niall írt. 'Nem sokára mi is ott leszünk. Ha vannak hírek írj. Niall x'  Amint megérkeztünk Sienna-t és Harry-t elvitték, én meg kint vártam. Már vagy tíz perce ültem amikor kijött az orvos.
     -Ön velük van?-kérzedte.
     -Igen. Kérem mondojon valamit.-préseltem ki.
     -Egyiküknek sincs komolyabb baja. A lánynak a szemöldöke fölött össze kellett kapcsozni a bőrt, a fiúnak pedig az ajkával akadtak gondok, de belső gondok nem akadtak.-mondta az orvos.
     -Köszönöm.-szólaltam meg, ő meg intett, hogy bemehetek.
Meg akartam várni a többieket, és meg is érkeztek. Elmondtam amit tudtam, és aztán bementünk. Egyikük sem aludt, de mindketten mosolyogtak, szóval gondolom beszéltek valamit. Csendben lépkedtünk, mert rajtuk kívül még voltak bent egészen pontosan ketten.
     -Szia.-ültem le barátnőm mellé.
     -Emma. Ne magyarázkodj.-kezdte, nekem meg könnyes lett a szemem.-Nem érdemli meg, hogy a nevét megemlítsük akár. Travis a múlt. Fáj, és még fog is, de az élet megy tovább.-mosolyodott el, és megszorította a kezem.
     -Hogy tudsz ilyen erős maradni?-néztem rá, és tényleg le a kalappal előtte.
     -Volt kitől tanulnom.-kacsintott rám, de nem bírt rendesen, és mindketten elnevettük magunkat.
     -Vidám sarok csendesebben!-szólt egy néni.
Persze aztán a fiúk kiokoskodták, hogy húzák össze Sienna és Harry ágyát. Hatalmas röhögőgörcs lett a vége.
          Sienna szemszöge
     -Persze mi csak szenvedünk.-böktem meg Harry-t aki elkezdtett nevetni.
     -Aha. Nektek hoznak majd csokit, kekszet, meg minden finomságot.-ábrándozott Niall, aki az én ágyam sarkán ült Emma-val.
     -Behúzzak neked egyet?-nevetett Zayn. Ő és Lou a Harry ágyán ültek Liam, meg a két ágy között. Mármit ott ahol van az a kis 'kráter'.
Még fél órát szórakoztunk azon, hogy az éhes Ír barátunk a kajáról zengett ódát amikor az orvos bejött és közölte, hogy 'szabadok vagyunk'. Őszintén örültem neki, mert nem szerettem ott bent lenni. A lifttel mentünk le, de amikor az autóhoz értünk kissebb vita lett. Persze Emma vezetett(habár nem igazán szeret) és Niall mellette ült. Hátul Zayn,Lou és Liam ült. Harry és én meg a Range csomagtartójába kerültünk. A veszekedés meg azért volt, mert Niall is ott akart lenni hátul, de Zayn is mellénk akart csapódni. Végül azt mondták, hogy a két 'hadirokkant' menjen hátra. Én persze azonnal lefeküdtem, és Harold is követte a példámat.
     -Na kedves barátaim!-kedztem a szónoklatom a csomagtartóból.-Tudom, hogy marhára hülye voltam, és elnézést kérek. Tényleg nem tudom mi ütött belém, de nem szeretnék ezen rágódni, mert a múlt. Szóval csöves lettem.
     -Esetleg még hülyébb!-mondta Harry és mindenki nevetett.-Szerintem kell egy csöves nem?-kérdezte a többieket engem meg átölelt.
Öt nappal később már össze voltam pakolva, sőt az összes fontosabb cuccom már London-ban volt. Protekciós ként elintéztek mindent. A fiúkkal minden a legnagyobb rendben volt, és Emma-val is. Mindenki segített mindenkinek, de a pakolást el ökörködtük. Így első este csupa popcorn volt a nappali. Második este elmentünk egy kínai étterembe. Harmadik nap a kertet pofoztuk ki és este semmit nem csináltunk mert mindenki el volt fáradva. Negyedik nap pakoltunk. Egy váza tört el, egy kis szobor, és egy hamuzó. A hamuzót Zayn és én törtük össze, de Harry is besegített, mert ő lökött meg. Zayn cigizett, én meg akartam ijeszteni, és Harry meg engem ezért meglökött én meg Zayn-t és így borult az üveg asztal hamuzóval együtt. Az asztal csak megrepedt. Utolsó este tábortüzet gyújtottunk, és valahonnan előkerült a régi gitárom is amin Niall játszott. Mint az utolsó este a táborban. Fokozta a hangulatot a mályvacukor sütés is, na meg persze az én 'égési sérülésem' amit elhülyéskedtek. Megsütöttem a nyelvem ezért egész este nem éreztem semmit se vele. Éjjel négy óra felé feküdtünk le aludni ergo ötig még dumáltunk, és halvány lila fogalmunk se volt róla, hogy hogy ébredünk fel holnap reggel hétkor...