18. Last resort

Sziasztok kedves olvasók!

Ami azt illeti igazán imádok írni, és azért mert TI motiváltok, de mostanában

kevés visszajelzés van és a legutóbb is csak két komment. Nagyon elkeseretem. Ha most

se hagytok semmi jelet magatok után(még a pipa is nagyon sokat jelent!) akkor a blog bezárja kapuit):

Nos jó olvasást, és az elmaradhatatlan zene, amiből két fajta lesz.

Első verzió(akik szeretik a Rock-ot) / Második(akik nem szeretik:) Jó olvasást! x

    Harry szemszöge
     Sienna már az elején se tűnt könnyű falatnak. Most se. Nem tudom, hogy most mi lesz, mert neki is van egy álma, amit most megvalósíthat, és nekem is van. Az az álmom amit most élek. Viszont olyan jól mint Sienna-val nem igazán jöttem ki senkivel. Most mi a büdös fenét csináljak? Ha őt választom valahogy időt kell szakítsak rá. Ha magamat akkor meg őt vesztem el. Mindig is gondoltam, hogy egy komolyabb kapcsolatnak ára van, de nem gondoltam, hogy ennyire. Harry ezt megcsináltad magadnak!
    -Minden oké?-nyitott be Zayn.
    -Aha.-pattantam fel.
    -Mennünk kellene próbálni.-mondta.
    -Jó. Menjünk.
    -Haver látom, hogy valami nincs rendben.-fogta meg a vállamat hátulról, én meg rápillantottam.
    -Nem, tényleg nem.-adtam meg magam.
      Zayn nem szólt semmit, csak intett, hogy menjek vele. Nem, a fiúknak elég egy pillantás, vagy vállba bökés és értik, hogy mi a helyzet. Oké, néha megöleljük egymást, de az akkor van, mikor valami lényegesebb dolog történik, nem egy ilyen 'kis' kirohanásom van. Meglepetésemre nem a konyhába mentünk, hanem engem kiküldött a teraszra(a második emeletre) ő meg elment valamiért. Míg vártam azon csodálkoztam, hogy miért pont őt választottam? Lehet, hogy csak egy hírnév éhes liba. De nem. Sienna szeret. Képes lenne az álmát feladni miattam. Szeret, és nem az énekes énemért, hanem az aki igazából vagyok. Az igazi Harry Styles-t.
    -Itt is vagyok!-mondta, és letett egy-egy doboz Coca Cola-t a kisasztalra.-Gondoltam ne igyuk le

magunkat.
    -Hát ne is.-mosolyogtam.
    -Harry, te most komolyan azthitted, hogy este tizenegykor mi még próbálni fogunk?-kérdezte.
    -Most minden hihetőnek tűnik.-böktem ki miközben kibontottam a koffein-bombát.
    -Ezt, hogy kell érteni?-fürkészett, és próbált leolvasni az arcomról valamit ami árulkodik.
    -Sienna. Hallottad, hogy pilóta szeretne lenni.-egy aprót bólintott, és azzal szórakozott, hogy az újját a doboz szélén húzta. Körbe- körbe.-Szóval nem tudom mi legyen. Nem akarom elszakítani az álmától, a versenyzéstől, de azt se akarom, hogy elveszítsem.
    -Harry. Nem akarlak megvádolni, vagy megbántani, de valamit kérdeznem kell.- Rám emelte tekintetét, de még mindig játszott a dobozzal.- Még mindig úgy szereted mint az elején?
      Nem, Zayn tényleg nem kertelt, és rátért a témára. Ismer. Jobban mint kellene. Feltette azt a kérdést amire nem igazán tudtam értelmes választ kinyögni. Fogalmam se volt, hogy csak a 'tökéletes kémia' hozza a hatását, vagy tényleg szerelmes vagyok-e belé. Tudom, attól mert egy lány szép a belső tulajdonságát is kell nézni, de valami fiú tulajdonság lehet az, hogy nem csak azt nézzük. Vagyis nem beszélehetek mindeki nevében, de szerintem legtöbbünknél így van ez.
    -Nem tudom.-szólaltam meg egy kis csend után, és meghúztam a dobozt.
    -Kicsit gondold át. Ha nem szereted nincs miért húzni se magad, se őt.-mondta ki a fájó igazságot.
    -Igazad van. Eleinte imádtam. Bárminel jobban imádtam, de mostmár rájöttem, hogy ez nem az aminek hittük. Most mégis mi a fenét tegyek?  Egy rohadt kontinens választ el bennünket!-mondtam idegesen.- Ha szerencsém van nem tudja még ország világ. Ha meg nem elkürtölte. Na azt nehezen viselném, ha azon csámcsogna mindenki, hogy még egy lány. Őt sajnálnám.
     -Harry, Sienna nem olyan lány aki ezt elmondaná ország világnak!-fortyant fel Zayn.
     -Na mi van? Talán érzel valamit iránta?-kérdeztem, de amint kimondtam éreztem, hogy elvetettem a súlykot. Mindegy volt már.

    -Kedves barátom!-állt fel az asztaltól Zayn, és visszatolta a széket a helyére.-Segíteni akartam, de úgy tűnik, hogy k_rvára félreértettük egymást.-mondta kimért hangon.- Ezek után ne várd el, hogy bármit is elmondjak. Talán még annyit, hogy-megfogta a széke támláját és újra kihúzta.- igen, érzek valamit Sienna iránt. Figyelj, mikor te megbántottad, én voltam ott vele, nekem öntötte ki a lelkét. Én foglalkoztam vele, és annyira vigyáztam rá amennyire csak lehetett. Tőled nem lehet, és nem is tudtam megvédeni. Őszintén amikor elmentünk bemutatkozni, már akkor tudtam, hogy ő egy nagyon különleges lány, és reméltem, hogy vigyázol rá! Hányszor vesztetek össze? Hányszor bántottad már meg? Harry nem érdemled meg őt, és a kémiádat meg hagyd meg más lánynak. Ébredj már fel ember, nem az iskolában vagy! Tudod te, hogy hányszor borult ki miattad? Amikor te leittad magad bánatodban, Emma, Niall és én vigyáztunk rá. Te is minthogy leiszod magad oda kellett volna gyere, és beszélni vele!-kiabálta. Tisztában volt azzal amit mond. Az emlékek engem is felkavartak.- Megvígasztaltam. Először nehezen ment, mert nem tudtam, hogy hogyan. De nem kívántam azt, hogy másojára is úgyan úgy, ugyan ott kössön kii ugyan az miatt. De tessék. Megtörtént. Tudud te, hogy kinek töröd össze a szívét a te kis játékoddal? Igazán büszke lehetsz magadra Harold Edward Styles!-mondta ki az utolsó felém intézett szavait, és úgy viharzott el onnan, hogy a szék egy hatalmas puffanással ért földet.
   Most kellene felhívjam Sienna-t. Érzéketlennek tűnhetek, de ez a kapcsolat olyan már, mint amikor a kaját beteszed a mikróba, és ott próbálod felmelegíteni. Hiába, egyszer csak kihűlik. Elővettem a telefonom, de egy ideig csak az ujjaim között forgattam. Nem mertem megtenni. Nyápic vagyok. Végül megtettem, felhívtam.
       -Szia Harry!-csilingelt vidám hangja.
Na most hogy a fészkes pókhálóba mondjam meg neki amit akartam? Hogy bántsam meg azt a lányt aki megtanított igazán szeretni? Ha kevés ideig is, de bebizonyította, hogy mi az az igaz szerelem! Meginogtam, de el kell mondanom neki. Mindent!
      -Szia Sienna. Egy fontos dolgot kell megbeszéljünk.-mondtam, és próbáltam nyugodt maradni. Amennyire csak lehet.
      -Ez nem hangzik jól.-komorodott el.
      -Nem. Tudod elgondolkoztam kettőnkön...
    Sienna szemszöge
Ahogy kimondta, hogy elgondolkozott kettőnkről nem tudtam másra figyelni. Mérhetetlen csalódottságot, dühöt és fájdalmat éreztem. Istenem de naív vagyok!
      -És mire jutottál?-törtem meg a csendet. A kínos csendet.
      -Arra, hogy nem vagyunk egymásnak valók.
      -Bővebben?-kérdeztem, és az előbb érzett vidámságom hamar elszállt.
      -Sienna. Nem éreztem irántad igazi lángoló szerelmet, esetleg az elején. Aztán már csak a kémia hozta a hatását, és nézz rám, rád... Ránk... Nincs közöttünk akkora hasonlóság, mint amekkora kellene...
      -Alljunk csak meg! Neked elvárásaid vannak velem szemben? Egy nőideálnak kellene lennem vagy annak megfelelni?-kérdeztem ingerülten.
      -Azt hallasz meg amit akarsz.-nevett fel idegesen.-De igazából te jobbat érdemelsz nálam.
      -Hagyjuk már ezt a tipikus 'jaj ne, te jobbat érdemelsz nálam!' dumát. Ha igazán szeretnél nem engednél el. Ha meg nem nincs minek együk egymás idegeit.-mondtam sírógörcsel küzködve.
      -Igazad van. Nem szeretlek.-mondta ki, nekem meg egy sós könnycsepp égette az arcom.
      -Harold fejezzük be.-mondtam szinte suttogva.
      -Bocsánat, nem akartam semmi rosszat. Nem akartalak megbántani, se sebet okozni neked, vagy esetleg elmélyíteni azt. Bocsánat mindenért.-mondta. Semmi zaklatottsáág, semmi fájdalom.
      -Semmi gond. De kérlek pár napig ne keress, ne hívj, ne üzenj. Nem érdekel, ha meg is bántad, ha nem pont így gondoltad. Nekem ebből ennyi elég. Szakítottunk.-mondtam ki. Amint elhagyták a számat a hangok amiből ezek a szavak formálódtak úgy éreztem, mintha egy űr lenne a mellkasomban. Hatalmas űr, amit szinte lehetetlen pótolni.
      -Nem foglak. Szia.-köszönt el.
      -Szia.-tettem le.
És ez mind hol történt? Egy bevásárlóközpont kínai éttermében. Sebastian-al elmentünk enni még egyet. Út közben betértünk ide is. Mivel a bátyám mellettem ült mindent hallott. Tudjátok ha nem ültök távol a telefontól meghallatok olyat is amit nem kellene, de ezt most kellett. Nem volt erőm mégegyszer elmondani. Szerencse, hogy Seb-el megbeszéltük, hogy hazamegyek még ma éjjel. A repülőjegyem meg volt. Sebastian egész úton szótlan maradt, tudta, hogy most nem kell semmit szólni. Otthon gyorsan összeszedtem a cuccom, elköszöntem anyuéktól, és Sebastian-al kimentünk a reptérre de mielőtt felengedett volna a repülőre szorosan megölelt.
      -Kérlek ne tegyél semmi olyat amivel kárt tehetsz magadban.-mondta még mindig engem ölelve.
      -Megígérem neked, hogy nem teszek semmi olyat.-mondtam, és erős akartam maradni.
      -Menj, indul a géped!-húzta mosolyra a száját, de láttam, hogy nem ment neki könnyen.
      -Megyek. Vigyázz magadra, meg a szüleinkre.-mondtam. Elengedett, és intettem neki még egyet.
Aztán felkeveredtem a repülőre. Tizenkét óra vagy legalább tíz elég arra, hogy gondolkodjak. De nem volt erőm, egyszerűen csak az álmaimba akartam menekülni. Mikor felébredtem Paul várt rám. Na ezt onnan tudtam, mert egy kis táblán volt a nevem, és oda mentem. Aztán mutatkozott be.
      -Zayn-el jöttem, csak tudod milyen egy pár őrült rajongó.-mondta Paul miközben segített átverekedni a tömegen.
Hálásan rá mosolyogtam, és próbáltam olyan mosolyt magamra erőltetni ami igazinak, boldognak, felszabadultnak tűnik. Nem könnyű, amikor tudod, hogy a szüleid segítségét visszautasítottad, a testvéred messze van tőled, a barátnődet nem akarod terhelni, és az egyetlen akire számíthatsz az te magad vagy. A fiúk biztos megútáltak. Habár nem engem kellene, mert nem az én hibám, nem én tehetek róla! Miközben én ezen törtem az agyam ott voltunk a kocsinál. Zayn nem szállt ki, de bent olyan ölelést kaptam amilyenre szükségem volt. Szeretetteljes. Nos mivel LA nem kis város időbe telt míg átjutottunk rajta, de közben volt
időnk beszékgetni. Zayn elmesélte, hogy ő beszélgetett Harold-al, de nem gondolta, hogy ilyen vége lesz.
        -Zayn ne okold magad. Köszönöm, hogy megtetted, mert nem lett volna értelme vergődni egy olyan kapcsolatban mint amilyen ez is volt. Ne okold magad.-néztem rá, ő meg csak átölelte a vállamat. Nem szereti a feltűnést, vagy brillírozást, tehát egy szimpla autóval jött. Ő meg Paul, és persze egy ember aki vezetett. Mivel nem akart odavinni ahol a banda lakik ahhoz a házhoz vitt, amit Harry vett kettőnknek. Amint láttam a cuccai nem voltak már ott.
     Egy héttel később
Harry nem keresett. Boldog voltam nélküle, és valamennyire kihevertem. Emma segített, mindíg elterelte a
figyelmem, és átjött ha a fiúknak megbeszélés volt, mert amúgy mindig ott volt velem Zayn. Esténként mikor már lehűlt a levegő annyira, hogy el tudjunk menni valahova elmentünk a közeli parkba, és ott beszélgettünk.
Minden lenyugodott valamennyire. Az érzelmeim, körülöttem a dlogok, és kezdtem azt érezni és hinni, hogy tényleg minden rendben lesz ezután. Hát... Majdnem...