4.Do you really want me?

Sziasztok!

Bocsánat,hogy nem hoztam meg pont a komik után a részt,

de kissebb problémáim akadtak,de remélem,hogy nem hat ki a részre!

Rólam ennyi elég.Rémélem nem haragszatok!Jó olvasást! xx

Éppen a legjobb álmomat álmodtam amikor valaki berontott a szobába.Harry is összerezzent,és végtére is én erre ébredtem fel.
  -Mit keresel itt?-suttogta annak a bizonyos személynek.
  -Még hogy én mit keresek itt?Te mi a büdös francot csinálsz itt?-mondta nyomatékosan mindezt,és hallottam,hogy szörnyen idegesen.
  -Gyere inkább menjünk ki,ott mindent elmondok.-mondta Harry,és éreztem ahogy elengedi a kezem,és felkel az ágyból.
Kimentek,és én meg csak gondolkoztam.Vajon mi lehet ebből?Ki lehet az a bizonyos titokzatos 'valaki'?Próbáltam elaludni,de egyszercsak csattanásra lettem figyelmes.
        Harry szemszöge
Pofonvágott.Pont ő akiben a legjobban megbíztam,azt hittem,hogy kiáll mellettem,és,hogy legjobb barátok vagyunk.
  -Harry otthagysz minket egy kis csitri miatt?Mégis milyen alapon?A Directionerek mit fognak szólni?-vágta hozzán Louis mindezeket.
  -Lou,kérlek kicsit nyugodj meg!Először is nem csitri,hanem Sienna,másodszor nem hagytalak ott benneteket,de csak Niall volt itt velem amikor mindez megtörtént,te is másvalahol buliztál,és gondoltam nem zaklatlak fel.Utolsó sorban pedig a Rajongóinknak biztos nehéz lesz,de remélem el fogják fogani,hogy végre megtaláltam a boldogságomat.-mondtam eléggé halkan.
  -Sajnálom Harry,nem akartalak megbántani.-mondta,és megölelt.-De most mennem kell,mert Eleanor vár már,repülünk vissza New York-ba.Vigyázz rá-mutatott az ajtón belülre.-és légy boldog.További szép álmokat!-Vigyorgott rám.
  -Ti is vigyázzatok magatokra-intettem Louis után,majd visszamentem Sienna mellé,aki ugyan olyan édesen aludt.Másnap reggel kicsit 'zabosan' kelt.
       Sienna szemszöge
Azzal a gondolattal ébredtem,hogy: 'Ma végre haza mehetek!' de aztán hamar elterelődtek a gondolataim.A kis motyóm ott állt az ajtó mellett,de Harry sehol.Lehet elment azzal a személlyel?Fogalmam se volt,ezért a fürdőbe mentem,és gondolkodás nélkül berontottam.
   -Nem akartam!Azthittem nem vagy már itt!-sült le a képemről bőr.
   -Semmi gond, egyszer ennek is kellet volna,hogy eljöjjön az ideje.-vigyorgott,és gyorsan felhúzta a gatyáját,és miután megmosta a kezét kijött a tett helyszínéről,majd megpuszilta  a homlokom.
Ennél jobban azthiszem nem is éghettem volna be.Csodás...Gyorsan letusoltam, átöltöztem,megfésülködtem,fogat mostam és kimentem a terembe,ahol Harry várt.
  -Indulhatunk már?-kérdezte óvatos mosolyra húzva a száját.
  -Persze,csak szóljunk be a dokinak.
10 perc múlva már a liftel mentünk le,és Harry kocsijába bepakoltuk a cuccokat.Pakoltuk volna,ha a paparazzik le nem támadnak.Harry elém állt,én meg eltakartam az arcom.Nehezen bejutottam az autóba,ahol már kicsit biztonságban voltam előlük,mivel sötétített volt az üveg.Harry még kicsit kint maradt,mert az egyikkel gondja akadt.Miután beszállt egy puszit adott az arcomra és indultunk.Nem tudom honnan,de tudta,hogy merre lakok,és megállt a ház előtt.Ő hozta a csomagomat.Beértünk a nappaliba,és Harry hozzám lépett.

   -Köszönöm.-emeltem rá a tekintetem,majd megöleltem.
   -Semmiség.-mosolygott rám,majd lehúzott az egyik fotelbe,és az ölébe ültetett.Úgy éreztem,hogy valami fontosat akar mondani,és így is lett.-Sienn én nagyon szeretlek,és el szeretnék valamit mondani.
   -Rajta.-mosolyogtam rá kedvesen.
   -Szóval tegnap este Lou-val veszekedtem,és gondolom te is hallottad.Ha nem is az egészet,de valamennyit.Eléggé megbántott amikor aztmondta rólad,hogy csak egy kis csitri vagy az életemben,mert ez nem igaz.
   -Ezzel most mire akarsz kilyukadni?-pislogtam rá ártatlanul.
   -Arra,hogy nagyon is szeretlek,de itt kell hagyjalak kis időre.Ez nem azt jelenti,hogy szakítunk...-mondta,és hallottam a hangján,hogy szomorú.
   -Figyelj-szóltam,és vele szembe fordultam,úgy ültem az ölében.-Nem kell szomorúnak lenned,mert megértelek.Neked van egy normális életed,amibe én belecsöppentem,de ha akarod ki is szállhatok belőle.
   -Nem értesz te semmit!Azt próbálom elmagyarázni,hogy mennyire fontos vagy nekem,csak TE létezel számomra,erre tessék.Sienna mond szeretsz te engem?-kérzedte tőlem,és megfogta a kezem,de láttam rajta,hogy ideges.
   -Harry 17 éves vagyok mégis mit vársz tőlem?-pattantam ki a karjai közül.-Mit vársz,hogy menjek hozzád feleségül?Vagy nem értem.-mondtam ki a szavakat,de már megbántam.-Lehet,hogy túl fiatal vagyok neked. Apropó ha már a szerelemről esett szó akkor jöjjön a hűség.
   -Lehet elhamarkodott döntés volt ebbe belemenni.-állt fel.-Tudod mit...-az idegeim szét pattantak amíg várakoztatott.-Hagyjuk, majd a megfelelő időben beszéljük.Most van egy fontosabb dolog.
  -A kapcsolatunknál mi lehet fontosabb?-néztem rá könnyes szemekkel,és már nem is kiabáltam,hanem csak suttogtam.
  -A baleset tárgyalása,holnap délután lesz. De nállad semmi sem fontosabb!-mondta,és próbált a szemembe nézni,de én csak az asztal sarkát bámultam.
  -Tudod Harry...Te híres vagy,én meg csak egy átlagos lány.Lehetnek fontosabb dolgaid mint én,sőt biztos vannak is,és lehet igaza van Louis-nak...Fontosabb a One Direction mint én,mert miattatok több millióan vannak oda,és nem akarok elrontani semmit...-éreztem ahogy hátulról megölel.
  -Nem rontasz te el semmit.Sienna értsd meg.nekem te vagy a mindenem!-suttogta a fülembe a mézédes szavakat.
  -Harry kérlek menj el.-mondtam ki váratlanul.
  -Mi?De miért?-kérdezte,és elcsuklott a hangja.
  -Holnap lesz a tárgyalás nem?-fordultam szembe vele.-Nem akarom,hogy befolyással legyünk egymásra,meg most át kell gondolnom pár dolgot...
Szorosan magához ölelt,és a szemembe lógó hajtincsemet eltúrta,mélyen belenézett majd megszólalt.
  -Én várni fogok rád...Bármeddig.-Mondta Harry és megcsókolt,majd az ajtó felé ment lehajtott fejjel.
Amikor az ajtóhoz értünk még egy puszit nyomott a homlokomra,és még egyszer mélyen a szemembe nézett,majd beült a kocsijába és elhajott.Ahogy becsuktam az ajtót a könnyeim már patakokban folytak az arcomon,nem bírtam tovább.Mi van,ha Louis-nak igaza van,hogy én csak összekeverem Harry-t?És a Rajongók mit fognak hozzám szólni?Ha megutálják Harry-t is?Lehet hagynom kell őt...Felmentem a szobámba,és dobolni kezdtem.Úgy ütöttem,mintha legalább is ők lennének a hibásak.Kb. 1 óráig folytattam ezt a műveletet,majd fáradtan zuhantam az ágyamra,ahol a telefonom kijelzőjét megpillantva elképedtem...12 nemfogadott hívás,és 5 SMS.Persze mind Harold-tól.Az állt bennük,hogy reméli,hogy jól vagyok meg ,hogy nagyon szeret.Visszaírtam neki:'Én is nagyon szeretlek,és vigyázz magadra.Légy jó.Sienn xx' Erre egy  nem igazán rövid válsz jött:'Aludj jól szerelmem,és ne érdekeljen ki mit mond,mi akkor is egymásnak vagyunk teremtve! Harry xx'
 Boldogan feküdtem le,de tudtam,hogy a holnapi nap nagyon nehéz lesz...