17. Counting stars

Hii!

Sajnálim, hogy elhúzódott a részírás, és remélem meg bocsájtjátok nekem, 

csak kicsit tömött volt eddig minden. Elmentem, itthon voltam, elmentem, itthon voltam.

Mindig csak pár napig, szóval nem igazán volt idő írni, és nagyon sajnálom!):

Több mondani valóm nincs. Jó olvasást, és a zene!(:xx

     -És mi az ötleted?-kérdeztem tőle csillogó szemekkel.

     -Legyél te is pilóta.

     -Khm. Én ott. El tudsz képzelni?-nevettem ki jóízűen.

     -Most min nevetsz? Mindig velem lehetsz, és vezethetsz is.-mondta komolyan.

     -Szóval nem viccelsz.-vettem vissza.-Nem mehetek.-böktem ki.

     -Mi? Miért?-kérdezte és eléggé szomorú lett.

     -Seb, neked ez az életed, és habár engem is ez éltet, a sebesség, autók, száguldozás...Nem mehetek.-mondtam könnyes szemekkel.

      -Nehogy sírj!-ölelt meg-De miért nem jöhetsz?

      -Meséltem neked, hogy van EGY fiú. Ő a mindenem, és nem akarok elszakadni tőle.-mondtam, és rá pillanottam, hogy lássam mit reagál.

      -Emlékszem.-mosolyodott el.- De ki ez a titokzatos fiú?

      -Sebastian, mikor anyuéknak elmondtam nek akadtak ki túlságosan. Na jó kicsit. Kérlek te ne veszekedj velem. Szóval...-hezitáltam, de Seb elkezdte mutogatni, hogy 'na, gyorsabban máááár!'- Harry Styles.

      -Hm.-töprengett.- Az a göndör tag az öttagú brit fiúbandából?

      -Talált! Szóval ő az.-mondtam mosolyogva, mivel láttam rajta, hogy ő igazán örül.

      -Sienna.... Hát gratulálok! Aranyosak lehettek együtt.-mosolygott rám bízatóan, afféle 'áldásom rátok' stílusban.

Elmeséltem, hogy hogy jöttem össze Vele (a bátyámnak nem igazán smakkolt a sztori eleje, meg benne pár rész) ő meg csak türelmesen hallgatott. Miútán én elregéltem mindent rákérdeztem, hogy nála mi a szitu. Senki sincs a láthatáron.

     -Hugi van neked olyan, hogy tetoválás?-pattant fel melőlem vigyorogva.

     -Elmegyünk?-kérdeztem extázisban.

     -Aha.-vágta rá lazán én meg ott ugráltam meg visongtam.-Na húzás átöltözni, és 10 perc,ami nem több, és itt találkozunk.

Huh. Sebastian elvisz tekot csináltatni! Mivel meleg nyári nap volt(pontosan július 31) egy kényelmes öltözéket választottam (rocker énem feltámadt) és közben tárcsáztam Emma-t. Elmondtam neki, hogy összevesztem anyuékkal, hogy itt volt életem nagy lehetősége, a versenyzés, de nem bírtam elfogadni. A végén kinyögtem, hogy vissza akarok menni hozzájuk.

       -Tiszta jó, hogy többes számban mondtad!-ujjongott Emm.-Ki vagy hangosítva.

       -Ohh sziasztok!-köszöntem vidáman.

Innentől hallottam olyat, hogy 'Namizu Németosrzág?'(gyanítom Lou lehetett) vagy 'Mondd azt, hogy hozol nekem valami Német kaját!'(skandálta Niall, mintha ő nem járna ide. Mindegy, amit én viszek biztos ''Sienna'' izű.) 'Vigyázz magadra!'( Ez Liam volt) 'Remélem nem teszel valami marhaságot az elkövetkező egy órában...'(Zayn... Ki más lehetett volna! És beletrafált, de nem szóltam semmit). 

       -Hiányzol.-szólalt meg Harry, nekem meg a torkomba ugrott a szívem. Olyan szomorúnak hangzott, és meggyötörötnek.

      -Te is hiányzol.-mondtam, és komolyan gondoltam.

      -Ohó a párocska turbékol!-óbégatta Louis. De vicces...

      -Sienn ígérd meg a kaja részt és akkor viszem a fiúkat, hogy dumáljatok.-mondta Niall 'üzletiesre' véve a figurát.

      -Viszek neked Niall, és ígérem is!-nevettem el magam.

      -Akkor. Viszem őket. Sziaaa!-ordított a telefonba.

      -Hali!-köszöntem úgy általánosságban, aztán meg mint a birkák egyszerre, egymás szavába vágva köszöngettek. Kivéve Emma-t. Ő normálisan köszönt el, és mondta, hogy mihamarabb várnak otthon.

       -Sienna.-kezdte komolyan Harry.-Hogyha ez az álmod, hogy versenyezz... Akkor tedd. Én nem állítalak meg benne.

Éreztem ahogy összeszorul a torkom, és nem tudtam szólni. 

       -Nem, ezt így nem lehet. Harry mikor végre megtaláltam azt aki a másik felem, nem hagyom ott! Majd még ráérek versenyezni. Te fontosabb vagy.-fejeztem be. Aha, szerintem.

       -Nem!-ellenkezett.- Sienna ha csak én vagyok a baj...

       -Harold kérlek ne folytasd.-suttogtam.-Kérlek ne hagyj el most amikor a legnagyobb szükségem van rád. Itthon áll a bál. Kérlek...

       -Most megölelnélek.-mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Sienna nem szakítani akartam. Hanem veled menni.

       -MI VAN?-kérdeztem elkerekedett szemmel.

       -Hééé!-nevetett fel. Szórakoztató lehettem...-Ha te miattam én is miattad.

       -Neeeem. Azt nem hagyom. Feloszlik a banda?-ébredtem fel, és magamat okoltam ezek miatt.

       -Szó sincs erről.-nevetett fel jóízűen.-A fellépéseket úgy tennénk ahogy a futamok vannak.-mondta.

       -Jaj!-csaptam a homlokomra. Tényleg hülyének éreztem magam.-Hát... Izé...hebegtem.

       -Igen?

       -Nem teheted ezt. Maradunk úgy ahogy voltunk.-mondtam.

       -Gondold meg.

       -Nem gondolkozok ezen.-vágtam rá.

Nem volt min. Nem adhatja fel a karrierjét miattam, vagy ne keverjek bele mindenbe. Elbúcsúztunk, és aztán leszaladtam Seb-hez.

        -Régóta vársz?-kérdeztem vigyorogva.

        -Nem, de induljunk, mert be vagyunk programálva.

Az út fél órát tartott (hülye piros lámpák) és közben volt időnk mesélni. Hogy miről? A kimaradt évekről. Egyes esetekben pár hét is sok, ha kihagyunk annyit egy barátságban. De nem egy igaziban! Mire mindennek tövéről-hegyére jutottunk megérkeztünk. Tartottam tőle, mert aztmondták, hogy fáj egy két helyen. Előbb Seb ment a tulajhoz, aki egész jófejnek ígérkezett, és nem az a kitetovált 'hájpacni' mint akiket a TV-ben látsz, hanem egy Seb-el egy idő fiú, aki nem rendelkezett (túl) sok tetoválással.

       -Ki jön előbb?-kérdzete (mint kiderült) Scotty.

       -Én.-mondtam, és beültem a székbe.- A nyakamra egy szarvast.

       -Értem. Az fájni fog.-bátorított

       -Jaj de nem ide előre!-mutogattam.-Hanem ide!-csaptam a tarkomra. Nehéz németül beszélni...

       -Oké. Elkészítem a vázlatot, és megnézheted.Seb te mit szeretnél?

       -Én a szarvas agancsát.-mosolygott rám.

Aham, szóval ez egyen tetoválás. Hát jó. Fél óra alatt kész lett a tetoválásom, de a Sebastian-é akkora volt, hogy két órát tartott. Miután kész voltunk Scotty felajánlotta, hogy lefényképezi nekünk. Imádom. Hazafelé úton azt próbáltam, hogy nem dőlök a széknek, mert akkor fáj a tarkóm. Seb okosabb volt, neki a két karját(!) borította a tetoválás.

         -Van egy meglepetésem.-mondta vezetés közben.