11. The big big Bang

Sziasztok!

Sajna nekem szombaton is sulim van,úgyhogy péntek este nem tudtam részt írni

(akkor vagyok leginkább aktív), de mára meghoztam(:

Hálásan köszönöm a kommenteket!AmaZayn-ek vagytok!!! :x

Na ennyit magamról, jó olvasást,and of course the music! (:

      Harry szemszöge

Hát tényleg késő volt. Még jobban és eszméletlenebbül beleszerettem. Az egyik kezemmel a combját

símogattam,míg a másikkal szorosan magamhoz húztam. Egy kissebb csókcsatába kezdtünk,és azon kaptam magam, hogy messzire mentem. Már a nappali kanapéján voltunk, és igen tökéletes pillanat lehetett volna, ha a kanapé kicsit nagyobb. Mivel Sienn alul volt fordulni akartam, de azt nem konstatáltam, hogy hol is vagyunk,ígyhát hatalmas puffanással értem a földre, Sienn meg rám.

     -Úr Isten,nem esett bajod?-pattant fel,majd segítőkészen felém nyújtotta a kezét.

     -Hát kicsit fáj a hátam.-szóltam tettetett fájdalommal, és megfogtam a kezét, de csak, hogy vissza rántsam.

     -De bolond vagy!-mondta nevetve,és egy puszit nyomott az arcomra.

     -Na gyere fel, mert tényleg késő van!-mondtam, és az ölembe kaptam Őt.

A lépcső feléig értünk el,de ott le kellett tennem,mert nagyon fájt a lábam, és nem bírtam tobább menni, biztos mikor leestem kicsit meghúzódott.

     -Harry ez nem teszik nekem!-szólt szerelmem aggodalmasan.

     -Semmi baj, tényleg!Inkább ülj le ide mellém, és beszélgessünk,ha már ezt elszúrtam.-mondtam, és kettőt ütöttem a szőnyegre ami a lépcsőt borította.Szegény olyan riadtan ült le mellém.

     -Nagyon szeretlek Harry!-mondta a hercegnőm,és fejét a vállamra hajtotta.

     -Én még jobban szeretlek te kis bogár.-mondtam neki miközben egyik kezemmel a derekát, másikkal szorosan a kezét fogtam.

     -Mikor lesz turnétok?-kérdezte szinte suttogva.
     -Egy hét múlva.-suttogtam.
Nem kellett volna elmondjam.Miért nem tudtam halgatni?Ehhez is késő volt. Sienn próbálta magát tartani, mármint, hogy ne sírja el magát, de éreztem, ahogy meg-meg rázkódik.
      -Sienna figyelj rám kicsit.-mondtam,és közelebb húztam magamhoz.-Attól mert elmegyek nem törik össze a világ. Tudunk telefonon beszélni, webkamerázni, és ott van a twitter is.-felemeltem a fejét, és letöröltem a könnyeit,  de ujabbak potyogtak.
     -És ha lesz valaki szebb vagy jobb mint én?-kérdezte és közben a szemembe nézett.
     -Nincs olyan, hogy 'és ha'. Nekem csak te vagy.Csak Te!-ismételtem meg, és megsímogattam az arcát.
     -Tényleg?-nézett csillogó szemekkel rám.
     -Tényleg.-jelentettem ki egy mosoly kíséretében,majd közelebb, és közelebb hajoltam.-Szeretlek!-mondtam, és megcsókoltam.-Na gyere, mert holnap majd délutánig lustálkodni fogsz!
     -De bírsz jönni?
     -De még hogy!-szóltam, és azonnal fel is kaptam.
Pont jól számítottam ki mindent, habár a lépcső és a fal között kevés hely volt. A szoba ajtót is csak berúgni tudtam,és Sienn-t meg az ágyra tettem. Mellé feküdtem, és csak figyeltem, ahogy a plafont bámulja.
      -Olyan szép vagy!-törtem meg a csendet,és eltűrtem egy hajtincset az arcából.
      -Köszönöm.-suttogta,és láttam rajta, hogy nagyon álmos lehet, mert a mosolya is eléggé annak tűnt.
      -Hozom a pizsamádat.-álltam fel,és nyomtam egy puszit a homlokára.Nem kellett sokat kutatnom, mivel Sienn rendet tartott, nem úgy mint én. Szóval kivettem a Ramones-es pólómat és a azt a fura nadrágot. Fogalmam sincs mi tetszik neki ezekben. Nos oda adtam, és ledőltem az ágyra.
      -Ha akarod kimehetek.-szóltam csendben.
      -Nem kell.-mondta mosolyogva, és megpuszilta az arcom.
Még arrébb se ment, hanem az ágy szélénél kezdte el levenni a pólóját, majd a nadrágját, de ennél többet nem láttam, mert felvette az említett éjjeli viseletet. Khm... Azthittem begolyózok lassan, de nem várom kell rá. Hát gondoltam, hogyha Sienn átöltözött akkor én is, és ez abból állt, hogy megválok a ruhadarabjaimtól és egy szál boxerben maradok. Gyorsan bebújtam a vékony takaró álá,majd hercegnőm is követte a példámat, és a mellkasomon pihent. Nem akartam és nem is tudtam mit szólni, csak élveztem a pillanatot, és azt kívántam bárcsak megállna az idő. Bárcsak ne lenne semmi ami szétszakít minket. Ő sem szólt semmit, de kb. 5 perc múlva hallottam ahogy már mélyen veszi a levegőt, ebből arra következtettem, hogy alszik. Én nem tudtam, mivel nagyon megrémisztett ez a gondolat. Mármint az, hogy az útjaink elválhatnak. Még nem igazán volt ilyen, hogy ennyire szeressek egy lányt, viszont a turné, a rajongók, a távolság, az idő... Ez mind mind olyan tényező ami szétválaszthat bennünket, de nem hagyom! Ő az enyém, és harcolni fogok érte, nem érdekel mi történik. Sajnos nem bírtam tovább gondolkozni, mert az álmosság legyőzött, pedig elég nagy harcot vívtunk...
                                   Sienna Szemszöge
Reggel Harry mellett ébredtem, és éreztem ahogy puha kezét a derekamon pihenteti. Lasan kicsusszantam melőlle, nehogy felébredjen és leszaladtam a konyhába, hogy egyek valamit, mert farkas éhes voltam. Mivel nem akartam túl komplikálni az egészet így készítettem pirítós kenyeret, és a hűtőben a 'nagy pusztítás után' (A tegnap esti Niall magánakcióra gondolok) maradt még párizsi, meg vaj. Na hát tovább el tudjátok képzelni, hogy mit csináltam. Persze megkentem a kenyeret vajjal, és rá a párizsit, persze Harry-nek is készítettem egy adagot, hogy ne legyen majd az, hogy 'na de nekem miért nem csináltál' vagy 'lusta vagyok, kérlek nekem is adj egy felet legalább'. És ha ez nem elég 'csoda' még valahol találtam olivabogyót is, úgyhogy tettem az enyém mellé, és beültem a nappaliba TV-zni. Csak bekapcsoltam az előbb említett szerkezetet, és egy zenecsatornán volt. Gondoltam nem lesz belőle baj, ha ott hagyom. Le ment Rihanna-tól a Where Have You Been és aztán következett a Nickelback-How You Remind Me. Minden emlék eszembejutott ami Travis-el kapcsolatos. Gombóc termett a torkomban, és nem bírtam tovább enni. Letettem a tálat a dohányzóasztalra, majd az arom a tenyerembe temettem. Egyre csak hangosabb lett amíg el nem ért a refrénig, aztán ugyanazzal a decibellel ment tovább. Kicsit felnéztem, és a képernyőt bámultam míg éreztem, ahogy a forró könnycseppek égetik az arcom.
      -Guten Tag!-köszöntött Harry vidáman a kezében pedig az általam készített reggelit forgatta.
      -Ne-ked is.-mondtam, és habár nem szipogva akrtam, de így sikerült...
      -Naaa ennyire rémes nem lehet a kiejtésem!-mosolygott rám,és levágta magát a kanapéra.
      -Nem.-nevettem fel letörölve a könnyeim.-Csak eszembe jutott valami.
      -Vagy valaki.-olvasott a gondolataimban.-Na mondd csak el, mi a baj?-tette félre a hülyülést, és fejét a combomra hajtotta, és onnan figyelt.
      -Csak meghallottam ezt a zenét, és szembe jutott mokor Travis-el elmentünk egy Nickelback koncertre. Igazából az volt az első randink, és mikor ez a szám ment akkor megcsókolt.-fejeztem be a mondanivalóm, és Harry-re néztem. Ő csak pislogott mint a kisbéka szokott a vízbe.
      -Most azt akarod mondani, hogy vigyelek el egy koncertre?-kérdezte, és azthiszem, hogy a képzeletbeli kis villanykörte kigyulladt, habár én nem ezt akartam mondani vele, de tökmindegy. Nem volt időm válaszolni, mert felült mellém, és ráérősen megcsókolt. Azthiszem ezt a 'jó reggelt' csóknak szánta.
     -Na mostmár tényleg együnk, mert nagyon éhes vagyok!-'nyafogtam' miután sikerült elválni egymástól.
     -Együnk, mert hosszú napnak nézünk elé!-mondta, és elvette a két tányért az asztalról.
Pontosan nem értettem meg, hogy mit akar csak amikor evés után bevágta, hogy 'na jó pakolj össze költözünk!'