9.Meet ya!

               Sziasztok!

Sajnálom,hogy  csak most hozatm a rész, 

és keveset,de szerdán is jön,ha meglesznek a komik(:

Zene:D Jó olvasást xx

                       Harry szemszöge.
   Én csak egy serpenyőt akartam levenni,erre még a csillagos ég is legött jött akkora zajjal, hogy lehet a szoméd is hallotta. Pedig meglepetést terveztem. Na mindegy remélem Sienn nem éberdt fel és, hogy tovább készíthetem a 'mesterművem'. Nos szakácskönyvvel a kezemben elég furcsán nézhettem ki nem tagadom, de minden bonyolultnak tűnt, úgyhogy végül vissza tuszkoltam mindent a helyére és egy teát meg pirítóskenyeret szántam reggelinek. Hát nem csodás? A teavizet feltettem a tűzhelyre a pirítósnak való kenyeret meg a pirítóba.
  Ezek után felsettenkedtem a lépcsőn és besurrantam a szobánkba, mint egy kis cica. De Sienna nem volt sehol, tehát azt láttam legjobbank, hogyha ledőlök az ágyba,és megírom a fiúknak, hogy ma 7-re(legkésőbb) legyenek itt.
             Sienna szemszöge
Épp, hogy befejeztem a tusolást, amikor hallottam, hogy 'valaki' bement a szobába. Gyorsan magam köré tekertem a törölközőmet, és a ruháim kerestem. Mekkora 'szerencse'. Kint hagytam azthiszem az ágyon, vagy ha nem ott, akkor a szék támláján. Nos egyszer ez is el kell jöjjön,hogy így lásson (törölközőbe). Azért mielőtt kiléptem a tükör 'visszahívott', hogy nézzek végig magamon. Megtorpantam, és csak néztem magam, amint egy belső hang azt súgta 'nem vagy elég jó neki'...Egy ideig azon merengtem, hogy ki menjek, vagy ne. Végül is arra jutottam,hogy ha így nem tetszem neki, akkor az egészet lehet a fenébe hagyni. Még egy mély szippantás a párás levegőből amivel egy hatalmas bátorsági löketet is vettem, és lassan kinyitottam az ajtót. Egy szót se szóltam, megpróbáltam kerülni a tekintetét is, de egyszercsak gyengéden megfogta a karom és végigmért. Nem olyan (úgymond) perverzen, hanem mint aki szeret.
     -Nagyon szép vagy!-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.
     -Kérlek Harry csak ne hazudj.Azt utálom a legjobban amikor...-nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
     -Szerinted azért szeretlek ahogy kinézel?Csak azért járok veled?És a legfontosabb.Szerinted hazudnák én neked valaha bármiben is?-nézett le rám hatalmas zöld szemeivel választ várva.
      -Nem.-feleltem tömören,majd könycseppek folytak le az arcomon.
      -Hercegnőm miért sírsz?-követte a kérdés az előbbieket.-Hiszen tudod,hogy Szeretlek!
 Ez a 'szó' felébreszette azokat a begubózott pillangókat,és egy mosolyra késztetett. Harry lassan hajolt le hozzám. Lassabban mint szokott,de félúton megállt,és szóra nyitotta a száját:

      And I'm inlove with you
      And all your little things!

   Fogalmam sem volt mi ez az ének, de nagyon tetszett, és el bírtam volna hallgatni, ahogy énekel nekem, de tudtam, hogy ma más dolgunk is lesz,mint egymásnak bebizonyítani azt, hogy mennyire szeretjük egymást.
      -Még ma eléneklem neked az egész dalt,de most hagylak, hogy felöltözz.-törölte le a könnyeim.-Lent várlak a konyhában.-mondta,és egy pillanat alatt puha ajkai az enyémen landoltak majd kiment a szobából. Mint mondtan a ruhám ki volt készítve, így csak magamra kellett kapnom. Nem igazán sokat időztem bent,mert kíváncsi voltam arra, hogy Harry hogy festhet a konyhapult mögött. Gyorsan leszaladtam a konyhába, de ott nem találtam senkit, csak pár evőeszközt és egy gyufásdobozt. Automatikusan az udvarra szaladtam, és ott megpillantottam Harry-t amint a Grill sütő felett vágott egy fura arcot, de még az is szívdöglesztően állt neki, és mindennek a teteje, hogy csövessapiban volt. Lopakodtam, hogy ne vegyen észre, de ez lehetetlen volt, mert ahogy felnézett persze, hogy meglátott.
      -Mióta állsz ott az ajtóban?-kérdezte mosolyogva.
      -Kis idő óta, de ez mi lesz?-lépkedtem Harold mellé és szemügyre vettem a kissé megégett húsokat.
      -Hát pontosan még nem tudom, de sokminden nem, az tuti.-nézett le rájuk gondterhelt arccal.
Az elfolytott nevetésem mostmár kitört belőlem, és hangosan felnevettem. Szegény Harry egy ideig azt hitte, hogy én sajnálom a húst(vagy őt?), pedig nem. Nos amint én hahotáztam ő otthagyta az amúgy is elég fura alakú ételnek nevetett akármit,és lendöntött a fűbe,míg én kicsit 'elkomolyodtam' ő főlém hajolt.
       -Jót szórakoztál mi Wilde?-húzta szívdöglesztő félmosolyra a száját.
       -Mi az, hogy Styles!-mosolyogtam el magam,és éreztem, ahogy elpirulok.
       -Na most aztán kapsz te!-mondta,és aztán Harold nemes egyszerűséggel rám csusszant. Persze azért vigyázott rám, nehogy összenyomjon.-Csataaaa!-kiáltotta el magát nevetve.
   Nos miből állt a mi hatalmas csatánk...Ő elkezdett csiklandozni,de én nem hagytam magam,és lelöktem magamról.Erre ő azt gondolta, hogy 'Na ezt nem hagyom!' és megint elkapott, de én valahogy elszebadultam, és futottam volna,ha Harry nem kap el.De ezúttal én ültem a combján,és ő kérlelt, hogy hagyjam abba.Láttam, hogy már könnyezik a nevetéstől,és abbahagytam.
       -Na jó van egy ajánlatom.-kezdte a mondandóját,és felült majd az ölébe húzott.-Szóval kössünk békét.
       -Ez jó ötlet.-mondtam fáradtan.de túl egyszerűnek tűnt az ajánlata.
       -De van egy felételem.-vigyorgott rám.-Tudod este 7re jönnek a fiúk, de már két óra van,és nekünk nincs kaja csinálva.Mi lenne,ha...
       -Nem!Én egyedül nem főzök!-háborodtam fel.
       -Pedig ez jó ötletnek tűnt.Na akkor úgy, hogy ketten főzünk?-kérdezte reménnyel tele.
       -Hát jó, legyen...De csak, ha nekem adod a sapid.-mondtam,és megpróbáltam rá nézni. Harry szó nélkül vette le a sapiját,majd a fejemre húzta.Felálltam,és meg akartam igazítani a sapkát,de Harry megelőzött.
       -Igazán jól áll.-mosolygott rám,majd hosszasan megcsókolt.
       -Köszönöm.Na gyere lássunk neki a főzésnek!-mondtam,és tudtam, hogy nehéz délutánnak nézünk elé.
                             Hat óra körül

Már minden étel kész lett... Igaz, amikor Harry megsózta a kukorica levesünket én nem láttam, és meglöktem, mert azt hittem, hogy elbambult. Pedig nem. Ezek után csak nevettünk, de a leves ugyan olyan maradt. De a Brownie finom lett. Nem öltöztem át, mert nem tartottam értelmét, hisz ez a szerelés tökre olyan 'én'-es. Harry-vel a nappaliba a kanapén ültünk, jobban mondva én az ölében, és azt beszéltük, hogy 06:59 van és biztos nem fog jönni senki 7re. És akkor csengettek.
       -Megyek én.-mondta Harry és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
Meglepetésemre Emm ugrált oda hozzám,de mikor puszit adtam neki,és megöleltem még három idegen fiút pillantottam meg.-Nos ő itt az életem értelme, Sienna!-lépett mellém, és hátulról ölelt át.
       -Szép jó estét hölgyem!Én Zayn vagyok.- mondta a feket hajú, barna szemű srác, és egy oldalról megpuszilt.
       -Khm...Most mondtam, hogy az ÉN életem értelme!-mondta Harry, és amint láttam kicsit ideges lett. Nem tudtam semmit mondani, csak hátra mosolyogtam.
       -Hali,én Louis vagyok, de hívj csak Répa embernek.-mondta,majd megölelt.Hát ő biztos nagy mókamester.
        -Szia Sienna.Én lennék Liam.-mondta kedvesen a barna hajú srác,majd egy liliomot nyújtott át gondosan becsomagolva.
        -Na akkor én meg Niall vagyok!-jött oda a szőke,és azt a kezét amelyikben nem volt kaja felém nyújtotta.
        -Előbb edd meg a kaját kedves Niall, aztán majd beszélünk.-nevettem még mindig.-Nos fiúk, remélem jóban leszünk és, hogy ma este jól fogjátok érezni magatokat.-mondtam, és a kertre mutattam arra utalva, hogy ki mehetnénk.El is indultak kifelé és én is már kifelé akartam lépkedni, de Harold visszahúzott,és amint a derekamnál ölelt mélyen a szemembe nézett.
       -Ugye nem tetszik neked senki sem?-kérdezte.
       -Ne légy buta!Nekem csak TE vagy!-suttogtam a fulébe és egy puszit nyomtam a füle hátamőgé. Közben Ő szorosan ölelt és éreztem, ahogy kirázta a hideg,majd egy forró csókot nyomott az ajkaimra, az eddigi legforróbbat.
       -Majd a vacsora után folytatjuk.-vigyorgott kajánul,majd kifelé indultunk.
Hát amint kiértünk egy nagyon furcsa látvány fogadott.Ezt nem vártam volna Zayn-től!