6. Definitely Maybe...

Sziasztok!

Komolyan mondom csodálatosak vagytok!Köszönöm a komikat (: x

Nem szoktalak bennetetek ilyesmire megkérni,de kérlek benéztek ide ?
Itt a zene amit halgathattok,miközben olvastok.Jó olvasást(: xx

Emma-ék elmentek arra hivatkozván,hogy most hagynak minket beszélni.Egy ideig álltunk egymással szemben,majd ráészméltem,hogy mit is tett.

       -Harry nem akarok hallani semmit,nincsenek kifogások!Megcsókoltad,akkor is ha ittas voltál...-mondtam,és ki szabadítottam kezemet gyenge szorításából.

       -Kérlek hallgass meg,csak egyszer!-kérlelt.

       -Nem...Félek hogyha meghallgatlak akkor...-és itt elcsuklott a hangom.

       -Akkor?Akkor mi lenne?-kérdezte,és a szemem sarkából láttam,hogy fürkészte az arcom.

       -Akkor semmi!-mondtam határozottan,és a szemébe néztem.-Csak hagyj magamra!Egyedül akarok most lenni a barátaimmal.Nincs szükségem meghallgatni a magyarázataidat.-mondtam és még mindig a szemébe néztem.

       -Megértelek,de azért megérthetnéd,hogy nem tudtam mit csinálok,rá tudott venni bármire!-mondta,majd sarkonfordult,és elment.

       -Harry várj!-kiabáltam utána.

       -Tessék?-fordult vissza,és felcsillant a remény a szemében.

       -Bizonytalan vagyok,de egyet tudok...Mégpedig,hogy szakítok...-mondtam,és éreztem ahogy Harry szíve megszakad.Elfordult,és némán elballagott.
Nem tehettem mást.Egy ilyen eset után.Ő híresség,én meg csak egy lány,és ha megint részeg lesz akkor ki tudja mi lesz?Sajnos akármenyire is szeretem be kell látnom,hogy jobb lesz így nekünk,egymás nélkül.Ezen nem volt sok időm gondolkozni,mert az ügyvédem hívott.
       -Jó napot Sienna!-szólt kedvesen.
       -Magának is.
       -Azt szeretném mondani,hogy a másik fél előrébb hozatta a tárgyalást,és ma délután szeretnék megrendezni.Magának ez megfelel?
       -Meg, persze csak essünk már túl rajta!Nekem most sietnem kell,köszönöm,hogy szólt.További szép napot!
       -Köszönöm,magának is!-mondta nyugodtan az ügyvédem,majd letette.
Nem értem meg Harold-ot miért hozatta előre a tárgyalást?Nem volt neki elég a mai napból?Nekem eléggé elegem lett belőle.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan megy?Nem,nem hiszem,mert nagyon a szívembe zártam,de hogy pontosan mit is akarok nem tudom még én sem.Az a lényeg,hogy haza kell zúzni,és nagyon hamar. Emmáéknak se szóltam,csak cupp egy sárga taxiba,és 'Adieu'!Az úton szótlan maradtam,csak a ház számot adtam meg,és aztán már csak bámultam kifelé az ablakon. Semmi kedvem nem volt egy idegennel társalogni, elég az én bajom,nem hogy a máséval is én törődjek. De egy dolog még mindig nem fért a fejembe.Mi a csudáért tette ezt vajon?Lehet Niall tudná,de az most nagyon szemét húzás lenne tőlem,hogy csak ezért felhívjam,nem?Végre hazaértem.Megköszöntem az utat,odaadtam a pénzt,és felviharzottam a szobámba.Felnyitottam a laptopomat,és kerestem egy zenét ami megfelel az állapotomnak. Előkerestem a megfelelő cuccot ,de nem lehetek egyedül soha...
      -Miért hagytál ott bennünket?-rontott be Emm a szobámba.
      -Jobb kérdés.Mit kerestek itt?-néztem rá kérdőn.
      -Mert aggódtunk érted.-mondta,és a padlót bámulta.
Kis csend állt be,de ezt Niall törte meg.
      -Mondta Harry,hogy ma lesz a tárgyalás.-szólalt meg a szöszi.
      -Igen,ma.Kérlek elkísértek engem?-néztem a barátaimra bociszemekkel.Ez egy olyan 'jaj kérlek bocsáss már meg,hogy bunkó vagyok' nézés is volt.
     -Ott leszünk veled.-mondta Emma,majd mellém lépett,és megölelt.
     -Köszönöm.-mondtam,és Niall-re néztem.
                                2 óra múlva
Még a sminkemet dobtam fel,de barátaim már tűkön ülve vártak lent.Minimum 3x szóltak,hogy elkésünk,és én meg annyit reagáltam,hogy 'Várhatnak kicsit nem?'.Persze nagyon idegesek voltak már,tehát leindultam a lépcsőn.Mind a ketten kipréselték magukből,hogy 'na végre!',és indulhattunk.Hát persze,nem is mi lettünk volna,hogyha nem tévedünk el...
    -Én mondtam,hogy nem itt kell lefordulni!-mondtam,és a két első szék közé hajolva nevettem.
    -Sienn olyan vagy mint egy rossz gyerek.Ülj vissza,és csatold be az öved,mert nem akarom,hogy be kasznizzanak!-mondta Niall kicsit idegesen.Emma válaszul csak megsimogatta az arcát,és egy 'nyugi van' pillantást vetett rá.
   -Na most jobbra!-ordítottam túl a zenét,mivel Emma feljebb tekerte,mert én is rákezdtem az énelkésemre.Én annak nevezem,a többiek meg ahhoz hasonlítják, amikor a krétát húzod a táblán... Végül is igen,eljutottunk a bíróságra.Az ügyvédem,és Harold is ott volt már. Én hercegnősen kilépkedtem Niall járművéből,majd oda mentem a védelmezőmhöz.
    -Jó estét!-köszöntem derűsen.
    -Magának is.Mehetünk be?-kérdezte.
    -Menjünk,nincs minek húzni itt az időt.-modtam,és én mentem elöl.
A bulvár elég hamar hírt szerzett erről az egészről,és sajnos ott volt mindenki és minden. Nem volt valami jó érzés,de ez van.Szép csendben nyitottam ki a terem ajtaját,majd ugyanígy mentem be.
                    Fél óra múlva

 -A szerelem egy furcsa dolog, és számtalanul sokszor bajba is keveredsz miatta,de megéri.Szenvedsz vele,sírsz is érte,de az érzés ami végül a hatalmába kerít kárpótol mindenért.-Fejezte be Harold a mondanivalóját,és előbb rám,majd a bíróra nézett.-És igen elítélhet engem,mert bevallom hibás voltam,de szeretem őt.
  Ezen a ponton már nem bírtam tovább,nem érdekelt semmi, idegességemben megpróbáltam felpattani,és elkezdtem mondani a sérelmeim.Nehogy már azt higgye,hogy ő a jófiú aki mindent megbán,és vége!
  -Igen a szerelem valóban kárpótol mindenért.-láttam be én is.-De azokat a napokat amíg  feküdtem azt hogy fogom én átélni újra?Két napot elpazaroltam az életemből...És a törött kezemmel vajon tudok-e még ugyan úgy dobolni?Nem is beszélve a lábamról!-fejeztem be már szinte kiabálva.
  -Kérem nyugodjon le Miss Sienna Wilde!-szólt rám idegesen a bíró.Khm,mit is ne mondjak milyen ideges voltam...Harold persze nyugodtan állt ott,mert neki az oldalán ott állt a banda,tehát indokolt volt a nyúgodtsága.De mellettem az egyetlen barátnőm Emma állt...
  -Az ítélet megszületett.'Kissebb' pénzbüntetést szabtam ki Harold Edward Styles úrra,amit majd a későbbiekben megbeszélünk.-mondta komolyan a bíró.-Ami pedig magát illeti Sienna kisasszony,sokat gondolkoztam mi is legyen,de végül magára is pénzbüntetést szabtam ki,amit a későbbiekben leszögezünk. A tárgyalásnak vége,mindenki távozhat.
     Mindenki egy emberként ereszette ki a magában tartott levegőt,a megkönnyebbültségtől...Kifelé menet Emma kis miséjét kellett hallgatom arról,hogy milyen szerencsésen megúsztam.Hát igen érdekes volt,annyira hogy majdnem elaludtam állva.
    -Kérlek bocsájts meg!-fogta meg a kezem Harold,és tekintetét az enyémbe fúrta.
    -Kérlek csak hagyj békén ...-suttogtam erőtlenül a földet bámulva.
    -Nem,amíg nem hallgatsz meg addig nem.Te nem tudod mit éreztem akkor amikor megtörtént az eset.Nem tudod mit éltem át amikor te a veszekedés után nem beszéltél velem!-mondta Harold,és hallottam hangjában a komolyságot.-Kérlek,csak most az egyszer gyere el velem valahova ahol nyúgodtan birunk beszélni...
   -Nem is tudom.-hezitáltam,és Emma-ra néztem,aki csak mosolyogva bólintott.-Legyen elmegyek.
Harold segítőkészen elkísért a kocsijáig,és elindultunk,de hogy hova az nem tudtam,viszont azthiszem kicsit bíztam benne.Még mindig ideges voltam rá a tette miatt,de már nem annyira.
     -Látom jó kedved lett!-mosolygott rám Harold.
     -Miből gondolod?-kérzedtem tőle.
     -Hát ahogy vered a ritmust a lábaddal...-kezdte el gondolatát.
     -Jaa,hogy ez!-néztem a lábamra.-Ez csak reflex,de igen kezdek felengedni.-mosolyogtam bíztatóan.
Nem igazán volt kedvünk beszélni,mert kifáradtunk ebben az egészben.Szerintem én is a haragban,de azért szeretem húzni az agyát.Fél órát utaztunk,majd egy hegytetőre érkeztünk,ahonnan egy közeli város fényeit csodálhattuk. Előbb Harold szállt ki,aztán nekem nyitotta ki a kocsi ajtaját,én meg leültem a hegytető szélére,de Harold nem jött utánam.Ha nem hát nem,én nem néztem hátra,gondoltam csak nem hagy itt. Kis idő múlva mellém ült,és megmutatta a telefonja kijelzőjét. Kicsit meglepődtem,mivel...Mivel én voltam,ahogy ott ültem a kék ruhámban a földön,és előttem meg a közeli város fényei terültek el.Némán rá néztem.
    -Sienna nem tudom,hogy ódába zengjem,vagy mit tegyek ,hogy elhidd, hogy nekem csak TE vagy!-mondta,és kezei a szorosan átölelték a derekam.-Szóval?
     -Énekelj valamit nekem...Akármit ami szerelmes!-mondtam elég komolyan,habár viccnek szántam,de a következő pillanatban meghallottam:

     I love you like a love song baby!

      -Harry elég!-nevettem rá.-Csak...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert száját az enyémre tapasztotta és megpecsételtük a kibékülésünket.
      -Szeretlek Sienna,és ez soha se fog változni!-mondta Harry,és szorosan magához ölelt.-Mindig vigyázni fogok rád,és bármi is történjen mi mindig itt leszünk egymásnak!Nagyon szeretlek!-mondta és kaptam egy puszit a homlokomra,majd az orromra,és... Minden jó pillanatot félbe kell szakítson valami.Hát most is a telefon csörgése,mi más...