7.So tonight I'll dream about Marabou!

Hi everybody!

Kissé szerelmes rész lett meg minden,de remélem megbocsájtjátok nekem(I fell inlove:) 

Timi is besegített,szóval massive thank you:3

Zene a mithallgatni érdemes mellé:3

Jóó olvasást:3

*Ugyanakkor Emma-éknál(Emm szemszöge)*

Mivel Sienn Harryvel van,úgy gondoltuk Niall-el,hogy mi is szánunk egy kis időt egymásra.Hazamentünk,és rögtön lepihentünk a kanapéra,miközben Niall magához húzott és szóra nyitotta a száját: 
- Van egy meglepetésem a számodra. - vigyorgott.
- Komolyan? Mégis mi? - nyaggattam.
Ő csak vigyorgott tovább,és az ölébe ültetett. - Nyaralni megyünk.Csak TE és Én..na meg a tenger.
Hirtelen fel sem fogtam,hogy mit mondott,majd sikítozásban törtem ki. - Istenem Niall. - öleltem meg olyan szorosan,ahogy csak tudtam. - Tudod,még soha senkitől nem kaptam ennél jobb,ennél szebb meglepetést!Azt sem tudom hogyan érdemeltem ezt ki!Tudom,nem mindig a legegyszerűbb velem lenni...
- Shh. - szakított félbe.Az egyik kezét már éreztem a derekamon,míg a másikkal a hajamat igazította el a szemem elől s megcsókolt. - Melletted vagyok bármikor,bármiért...hisz tudod,hogy Szeretlek!
Ez az a mondat,amit sosem fogok megunni...teljesen elérzékenyültem. - Niall,én is szeretlek! Jobban,mint akárkit!
Elmosolyodott,s ismét megcsókolt,de most sokkal szenvedélyesebben,és mire feleszméltem,már a hátammal éreztem a kanapét.A kezeimmel a hajába túrtam,ő pedig simogatott.A romantikus pillanatot csak a telefon csörgése szakította félbe.
- Ne haragudj,fel kell vennem. - motyogta,miközben félig még mindig engem csókolt.A telefonbeszélgetést hallgattam:
- Jó napot kívánok.Mr. Niall Horan-nal beszélek? - mondta egy hang.
Niall udvariasan válaszolt: - Üdvözlöm.Igen,én lennék.
- Az utazásukról lenne szó.Ugye ma estére számíthatunk az érkezésükre? - folytatta a hang. 
- Igen,természetesen.Körülbelül 2 óra múlva ott vagyunk. - mondta Niall.
- Rendben,akkor szeretettel várjuk önöket.Viszlát.
- Viszlát. - tette le a telefont a Hercegem. - Ugye tudod,hogy rohannunk kell? - fordult hozzám,miközbe egy puszit nyomott a homlokomra.Hirtelen mindketten felpattantunk,és szaladtunk pakolni.Életem legjobb pakolása volt,mert Niall folyton nevettetett,vagy csikizett.Fél óra össze-visszaság után a cuccokat a kocsiba tettük,mi is beültünk,és megkezdtük utunkat.Utazás közben együtt énekeltük a számokat a rádióban,beszélgettünk,és imádtam minden pillanatot.Teljesen úgy éreztem,hogy megtaláltam a tökéletes személyt,akivel bármit el tudnék képzelni...akár le is tudnám éleni vele az egész életemet!De persze ezt nem mondtam ki,féltem,hogy elijeszteném.Körülbelül 1 vagy másfél óra utazás után elértünk a célállomáshoz.Leparkoltuk a kocsit,a csomagokat kipakoltuk,amit egy hordár máris elvitt.A következő pillanatban a Hercegem kezeivel eltakarta a szememet. 

- Ne less! - nevetett.Így vezetett el a házig,amit megvett. - Ez mostmár csak a miénk! 
Nem tudtam eldönteni,hogy álmodom-e.Gyönyörű látvány fogadott.Egy tengerparti házikó,ami mellesleg elég tágas,medence,pálmafák... - Niall,ez hihetetlen!
- Gyere térképezzük fel. - szólt rám,s átkarolt.
Miközben mi a házban lődörögtünk beesteledett,és valaki csengetett.A pincér volt az. - Jó estét kívánok!A vacsorát hoztam.
Majd láttam Niall-t,amint odasúg valamit a pincérnek. - Mi az? Nem kéred a vacsorát? - nevettem rá.
- Inkább gyere sétálni. - mosolygott.
Kézenfogott és így sétáltunk kb.15 percet a parton,kellemes időben,mikor előreszalad. - Hová mész? - kérdeztem meglepetten,és csak futottam utána.Hamarosan ODA is értünk.Egy plédet láttam leterítve,rajta csupa finomság,s ez mind körberakva gyertyákkal,méghozzá szív alakban.És mellette Niall térdelt,pár szál rózsával a kezében.
- Niall... - könny szökött a szemembe,ő pedig felémhajolt,átadva a virágokat. - Szerelmem,mondanom kell valamit.Ma,amikor a kocsival jöttünk arra gondoltam,hogy te vagy a tökéletes számomra,de nem mertem elmondani.Féltem,hogy hülyének gondolnál.De most...de most végtelenül tudom,hogy senki mással nem akarok lenni!Nagyon szeretlek! - vallottam be neki,és odabújtam hozzá.
- Emm...úgy gondoltam,hogy ez az hétvége még közelebb fog minket hozni egymáshoz,ha ez egyáltalán lehetséges...De mikor először megláttalak,én már akkor tudtam ezt.Örökre te leszel az én Hercegnőm!Szeretlek! - emelte fel az államat s csókolt meg talán még több szenvedéllyel,mint délután.
Az este többi részében elfogyasztottuk a vacsoránkat,és egymáshoz bújva figyeltük a csillagokat. - --    -Minden tökéletes! TE és ÉN... - hajolt fölém,és megajándékozott egy csókkal.
Majd eldöntöttük,hogy felhívjuk Sienn-t és Harry-t azt remélve,hogy ők is ilyen tökéletesen érzik magukat...

                               *Sienna szemszöge*               

     -Szia Niall.-szólt Harry a telefonba.-Igen,minden rendben.Nem nincs semmi gond.Oké, szórakozzatok jól.Szia!

     -Hamar lerendezted-mondtam,és ránéztem.

     -Néha muszály.-mondta,és rám mosolygott.

Egy olyan jó érzés fogott el,mert tudtam,hogy mostmár semmi se szakíthat el tőle, és mindig itt van nekem. Ő az én megmentőm,szerelmem,lelkitársam,barátom,védelmezőm és minden jó amit csak el tudsz képzelni.

      -Min gondolkozol cica?-kérdezte pajkos mosollyal az arcán.

    -Csak azon,hogy…Hogy milyen jó,hogy vagy nekem!-mondtam,és fejem a vállára hajtottam.

    -Én is hálát adok az égnek,hogy vagy nekem.Nélküled ki tudja hol lennék,és mit csinálnék.-mondta,majd egy puszit nyomott a hajamba.

    -Tudod Harry valamit el kell mondjak neked…-kezdtem kicsit félősen.

    -Mit?Baj van?Rosszat tettem?-Kérdezte ijedten.

   -Nem,dehogy!-mondtam,és szembe ültem vele.Azthiszem a kék ruhám csupa por lett,de ez izgatott a legkevésbe.-Hanem mesélni szeretnék neked.A multamból valamit amit tudnod kell.

   -Hát rajta.Bármi legyen is az nem fog változtatni semmin.-mondta,és megfogta a kezem.

   -Nos volt egy barátom,Travis.15 voltam mikor járni kezdtünk,az új sulimban ismertem meg…És fél évig tökéletes volt minden.De egyszercsak egy másik lány tunt fel.Ő szebb és okosabb volt mint én.Egyik este hazafelé mentem unokatesómtól,mert át kellett ugorjak hozzá,és mikor a főutcára értem megláttam Travis-t azzal a lánnyal.Előbb csak ölelték egymást aztán csókolóztak is…Még aznap este olyat tettem amit nem akartam soha.-mondtam és a karkötők sorát feljebb toltam,hogy meg tudjam mutatni Harry-nek a sebek helyét.-De kérlek ne mondd el senkinek,mert csak te tudod.-suttogtam,és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

    -Ne tedd ezt kérlek többé.Számomra nállad tökéletesebb soha se lesz senki!-mondta.Letörölte a könnyeimet,majd megcsókolt.-Na gyere menjünk,mert itt nem éjszakázhatunk.

Kézenfogva sétáltunk a kocsiig,és beültünk.Egy szót se szóltam egész úton,csak a radio duruzsolt.Egyszercsak Harry kezét a combomra tette fonoman,én meg megfogtam. Lassan ment,mivel tudta,hogy este elég kevés a valószínásége annak,hogy fanokkal találkozzunk.Elég rosszul gondolta…

6. Definitely Maybe...

Sziasztok!

Komolyan mondom csodálatosak vagytok!Köszönöm a komikat (: x

Nem szoktalak bennetetek ilyesmire megkérni,de kérlek benéztek ide ?
Itt a zene amit halgathattok,miközben olvastok.Jó olvasást(: xx

Emma-ék elmentek arra hivatkozván,hogy most hagynak minket beszélni.Egy ideig álltunk egymással szemben,majd ráészméltem,hogy mit is tett.

       -Harry nem akarok hallani semmit,nincsenek kifogások!Megcsókoltad,akkor is ha ittas voltál...-mondtam,és ki szabadítottam kezemet gyenge szorításából.

       -Kérlek hallgass meg,csak egyszer!-kérlelt.

       -Nem...Félek hogyha meghallgatlak akkor...-és itt elcsuklott a hangom.

       -Akkor?Akkor mi lenne?-kérdezte,és a szemem sarkából láttam,hogy fürkészte az arcom.

       -Akkor semmi!-mondtam határozottan,és a szemébe néztem.-Csak hagyj magamra!Egyedül akarok most lenni a barátaimmal.Nincs szükségem meghallgatni a magyarázataidat.-mondtam és még mindig a szemébe néztem.

       -Megértelek,de azért megérthetnéd,hogy nem tudtam mit csinálok,rá tudott venni bármire!-mondta,majd sarkonfordult,és elment.

       -Harry várj!-kiabáltam utána.

       -Tessék?-fordult vissza,és felcsillant a remény a szemében.

       -Bizonytalan vagyok,de egyet tudok...Mégpedig,hogy szakítok...-mondtam,és éreztem ahogy Harry szíve megszakad.Elfordult,és némán elballagott.
Nem tehettem mást.Egy ilyen eset után.Ő híresség,én meg csak egy lány,és ha megint részeg lesz akkor ki tudja mi lesz?Sajnos akármenyire is szeretem be kell látnom,hogy jobb lesz így nekünk,egymás nélkül.Ezen nem volt sok időm gondolkozni,mert az ügyvédem hívott.
       -Jó napot Sienna!-szólt kedvesen.
       -Magának is.
       -Azt szeretném mondani,hogy a másik fél előrébb hozatta a tárgyalást,és ma délután szeretnék megrendezni.Magának ez megfelel?
       -Meg, persze csak essünk már túl rajta!Nekem most sietnem kell,köszönöm,hogy szólt.További szép napot!
       -Köszönöm,magának is!-mondta nyugodtan az ügyvédem,majd letette.
Nem értem meg Harold-ot miért hozatta előre a tárgyalást?Nem volt neki elég a mai napból?Nekem eléggé elegem lett belőle.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan megy?Nem,nem hiszem,mert nagyon a szívembe zártam,de hogy pontosan mit is akarok nem tudom még én sem.Az a lényeg,hogy haza kell zúzni,és nagyon hamar. Emmáéknak se szóltam,csak cupp egy sárga taxiba,és 'Adieu'!Az úton szótlan maradtam,csak a ház számot adtam meg,és aztán már csak bámultam kifelé az ablakon. Semmi kedvem nem volt egy idegennel társalogni, elég az én bajom,nem hogy a máséval is én törődjek. De egy dolog még mindig nem fért a fejembe.Mi a csudáért tette ezt vajon?Lehet Niall tudná,de az most nagyon szemét húzás lenne tőlem,hogy csak ezért felhívjam,nem?Végre hazaértem.Megköszöntem az utat,odaadtam a pénzt,és felviharzottam a szobámba.Felnyitottam a laptopomat,és kerestem egy zenét ami megfelel az állapotomnak. Előkerestem a megfelelő cuccot ,de nem lehetek egyedül soha...
      -Miért hagytál ott bennünket?-rontott be Emm a szobámba.
      -Jobb kérdés.Mit kerestek itt?-néztem rá kérdőn.
      -Mert aggódtunk érted.-mondta,és a padlót bámulta.
Kis csend állt be,de ezt Niall törte meg.
      -Mondta Harry,hogy ma lesz a tárgyalás.-szólalt meg a szöszi.
      -Igen,ma.Kérlek elkísértek engem?-néztem a barátaimra bociszemekkel.Ez egy olyan 'jaj kérlek bocsáss már meg,hogy bunkó vagyok' nézés is volt.
     -Ott leszünk veled.-mondta Emma,majd mellém lépett,és megölelt.
     -Köszönöm.-mondtam,és Niall-re néztem.
                                2 óra múlva
Még a sminkemet dobtam fel,de barátaim már tűkön ülve vártak lent.Minimum 3x szóltak,hogy elkésünk,és én meg annyit reagáltam,hogy 'Várhatnak kicsit nem?'.Persze nagyon idegesek voltak már,tehát leindultam a lépcsőn.Mind a ketten kipréselték magukből,hogy 'na végre!',és indulhattunk.Hát persze,nem is mi lettünk volna,hogyha nem tévedünk el...
    -Én mondtam,hogy nem itt kell lefordulni!-mondtam,és a két első szék közé hajolva nevettem.
    -Sienn olyan vagy mint egy rossz gyerek.Ülj vissza,és csatold be az öved,mert nem akarom,hogy be kasznizzanak!-mondta Niall kicsit idegesen.Emma válaszul csak megsimogatta az arcát,és egy 'nyugi van' pillantást vetett rá.
   -Na most jobbra!-ordítottam túl a zenét,mivel Emma feljebb tekerte,mert én is rákezdtem az énelkésemre.Én annak nevezem,a többiek meg ahhoz hasonlítják, amikor a krétát húzod a táblán... Végül is igen,eljutottunk a bíróságra.Az ügyvédem,és Harold is ott volt már. Én hercegnősen kilépkedtem Niall járművéből,majd oda mentem a védelmezőmhöz.
    -Jó estét!-köszöntem derűsen.
    -Magának is.Mehetünk be?-kérdezte.
    -Menjünk,nincs minek húzni itt az időt.-modtam,és én mentem elöl.
A bulvár elég hamar hírt szerzett erről az egészről,és sajnos ott volt mindenki és minden. Nem volt valami jó érzés,de ez van.Szép csendben nyitottam ki a terem ajtaját,majd ugyanígy mentem be.
                    Fél óra múlva

 -A szerelem egy furcsa dolog, és számtalanul sokszor bajba is keveredsz miatta,de megéri.Szenvedsz vele,sírsz is érte,de az érzés ami végül a hatalmába kerít kárpótol mindenért.-Fejezte be Harold a mondanivalóját,és előbb rám,majd a bíróra nézett.-És igen elítélhet engem,mert bevallom hibás voltam,de szeretem őt.
  Ezen a ponton már nem bírtam tovább,nem érdekelt semmi, idegességemben megpróbáltam felpattani,és elkezdtem mondani a sérelmeim.Nehogy már azt higgye,hogy ő a jófiú aki mindent megbán,és vége!
  -Igen a szerelem valóban kárpótol mindenért.-láttam be én is.-De azokat a napokat amíg  feküdtem azt hogy fogom én átélni újra?Két napot elpazaroltam az életemből...És a törött kezemmel vajon tudok-e még ugyan úgy dobolni?Nem is beszélve a lábamról!-fejeztem be már szinte kiabálva.
  -Kérem nyugodjon le Miss Sienna Wilde!-szólt rám idegesen a bíró.Khm,mit is ne mondjak milyen ideges voltam...Harold persze nyugodtan állt ott,mert neki az oldalán ott állt a banda,tehát indokolt volt a nyúgodtsága.De mellettem az egyetlen barátnőm Emma állt...
  -Az ítélet megszületett.'Kissebb' pénzbüntetést szabtam ki Harold Edward Styles úrra,amit majd a későbbiekben megbeszélünk.-mondta komolyan a bíró.-Ami pedig magát illeti Sienna kisasszony,sokat gondolkoztam mi is legyen,de végül magára is pénzbüntetést szabtam ki,amit a későbbiekben leszögezünk. A tárgyalásnak vége,mindenki távozhat.
     Mindenki egy emberként ereszette ki a magában tartott levegőt,a megkönnyebbültségtől...Kifelé menet Emma kis miséjét kellett hallgatom arról,hogy milyen szerencsésen megúsztam.Hát igen érdekes volt,annyira hogy majdnem elaludtam állva.
    -Kérlek bocsájts meg!-fogta meg a kezem Harold,és tekintetét az enyémbe fúrta.
    -Kérlek csak hagyj békén ...-suttogtam erőtlenül a földet bámulva.
    -Nem,amíg nem hallgatsz meg addig nem.Te nem tudod mit éreztem akkor amikor megtörtént az eset.Nem tudod mit éltem át amikor te a veszekedés után nem beszéltél velem!-mondta Harold,és hallottam hangjában a komolyságot.-Kérlek,csak most az egyszer gyere el velem valahova ahol nyúgodtan birunk beszélni...
   -Nem is tudom.-hezitáltam,és Emma-ra néztem,aki csak mosolyogva bólintott.-Legyen elmegyek.
Harold segítőkészen elkísért a kocsijáig,és elindultunk,de hogy hova az nem tudtam,viszont azthiszem kicsit bíztam benne.Még mindig ideges voltam rá a tette miatt,de már nem annyira.
     -Látom jó kedved lett!-mosolygott rám Harold.
     -Miből gondolod?-kérzedtem tőle.
     -Hát ahogy vered a ritmust a lábaddal...-kezdte el gondolatát.
     -Jaa,hogy ez!-néztem a lábamra.-Ez csak reflex,de igen kezdek felengedni.-mosolyogtam bíztatóan.
Nem igazán volt kedvünk beszélni,mert kifáradtunk ebben az egészben.Szerintem én is a haragban,de azért szeretem húzni az agyát.Fél órát utaztunk,majd egy hegytetőre érkeztünk,ahonnan egy közeli város fényeit csodálhattuk. Előbb Harold szállt ki,aztán nekem nyitotta ki a kocsi ajtaját,én meg leültem a hegytető szélére,de Harold nem jött utánam.Ha nem hát nem,én nem néztem hátra,gondoltam csak nem hagy itt. Kis idő múlva mellém ült,és megmutatta a telefonja kijelzőjét. Kicsit meglepődtem,mivel...Mivel én voltam,ahogy ott ültem a kék ruhámban a földön,és előttem meg a közeli város fényei terültek el.Némán rá néztem.
    -Sienna nem tudom,hogy ódába zengjem,vagy mit tegyek ,hogy elhidd, hogy nekem csak TE vagy!-mondta,és kezei a szorosan átölelték a derekam.-Szóval?
     -Énekelj valamit nekem...Akármit ami szerelmes!-mondtam elég komolyan,habár viccnek szántam,de a következő pillanatban meghallottam:

     I love you like a love song baby!

      -Harry elég!-nevettem rá.-Csak...-nem tudtam befejezni a mondatom,mert száját az enyémre tapasztotta és megpecsételtük a kibékülésünket.
      -Szeretlek Sienna,és ez soha se fog változni!-mondta Harry,és szorosan magához ölelt.-Mindig vigyázni fogok rád,és bármi is történjen mi mindig itt leszünk egymásnak!Nagyon szeretlek!-mondta és kaptam egy puszit a homlokomra,majd az orromra,és... Minden jó pillanatot félbe kell szakítson valami.Hát most is a telefon csörgése,mi más...

5. Everybody hurts

Hi there!
Ti vagytok a legjobb olvasók!Nagyon köszönöm a komikat,
és a visszajelzéseket,nagyon jól esik,és késztetést érzek a folytatásra,MIATTATOK♥

3 komi után jön a következő tudjátok:D. Jó olvasást(:x

Telefonom ébresztésére ébredtem. Fehér szobám kis ablakán ki tudtam nézni,de a nap kis fura felhők mögött volt... Ami azt illeti frissen, és üdén keltem fel, és ugyanígy pattantam ki az ágyból is, de amint eszembejutott, hogy ez nem egy átlagos nap, átlagos reggellel minden megváltozott. Kimentem a fürdőbe, letusoltam, és felvettem a köntösöm, hogy keressek valami normális cuccot. Mondtam már, hogy néha kidobnám a telefonomat az ablakon?
  -Tessék?Mond gyorsan kérlek, mert sietek!-hadartam,de azt nem tudtam, hogy kinek, mivel csak felkaptam a készüléket.
  -Harry vagyok.Akkor elmondom gyorsan.Csak hallani akartam a hangod és tudni, hogy minden okés!- mondta el egy szuszra.
  -Tényleg gyorsan elmondtad.-nevettem el magam,miközben megtaláltam egy elegánsnak mondható ruhadarabot,ami még tetszett is.
  -Hát te mondtad,hogy gyorsan rendezzem le...De mostmár leteszem,mert kezd gyanús lenni Louis-nak,hogy ilyen sokáig el vagyok menve.Szeretlek.

És ennyi volt letette a telefonját.Ahogy a telefonom kijelzőjét bámultam kicsit megszédültem,és le kellett ülnöm.A ruhámat odakészítettem,ami egy rószaszín ruhából állt,egy krémszínű ballerina,és egy szegecses karkötő(fénykép jobbra:).Elég jó kedvemben voltam ahoz képest,hogy tudtam hová készülök és miért.Felöltöztem,és leszaladtam a lépcsőn. Nos azthittem,hogy félkézzel dobolni a legnehezebb.Tévedtem. Reggelit készíteni borzasztó.Szerencsére a gipszemen nem látszott meg semmilyen nyom(legalábbis én nem láttam),és visszamentem a szobámba.Nagyon rosszul éreztem magam.Lehet nem kellett volna az a tegnap esti idegeskedés és dobolás.A telefnom megint csörögni kezdett.
     -Szia Sienna!Niall vagyok,és tudom,hogy ez nem a legalkalmasabb időpont,de valamit el kell,hogy mondjak!-mondta Emma barátja.
     -Hali Niall.Tessék mond csak.-szóltam kicsit rekedtesen.
     -Szóval az van,hogy...Nem tudom hogy mondjam el neked!-kertelt Niall.
     -Talán a saját szavaiddal?!-szemtelenkedtem kicsit.
     -Oké,te akartad.Az van,hogy feltűnt Harry volt barátnője,és tegnap este kicsit becsípett,és lesmárolta.
Kiejtettem a telefont a kezemből.Nem akartam elhinni.Akkor mik voltak azok a tegnap esti Sms-ek?És amit visszaírt? Mit is gondoltam? Csak egy lány vagyok.Miért hittem neki?Lenéztem a mobilomra,de az szétment.Nem baj,most úgysem akarok kezdeni semmit vele.Ahogy álltam a szobámban elfogott egy erős fájdalom.Előbb a fejemben éreztem,majd az egész testemre kihatott.Le akartam ülni,de késő volt, összeestem...
                           Niall szemszöge
Fogalmam sincs mi lett Sienna-val,de mostmár bánom,hogy elmondtam neki,de Harry-t elnézve simán hallgatott volna róla,és kivárja a megfelelő idppontot,hogy ne okozzon neki akkora fájdalmat. Emma már fel volt öltözve,és besiettem hozzá.
    -Emm egy nagyon rossz dolgot tettem!-mondtam neki.
    -Eléggé rosszul hangzik.Mi ez a tett?-nézett rám mosolyogva.Azthitte,hogy viccelek.
    -Elmondtam Sienna-nak,hogy tegnap este mi történt Harry és a volt barátnője között.-suttogtam a hercegnőmnek.
    -Niall gyere ide közelebb,te kis buta!-nézett rám,és kedvesen mosolygott.Oda lépkedtem,de nem mondtam el neki a történet végét is,és tudtam,hogy nem mosolyogna,ha tudná...
    -Emma én hallottam ahogy leejtette a telefonját.-álltam meg egy lépéssel előtte,és a padlót kezdtem el bámulni.
     -Oda kell mennünk,nem várhatunk,ki tudja mi lett vele.-mondta aggodalmasan.
Felkaptunk egy vékony dzsekit,és bepattanva az autóba,csak hallgattunk.Egy piros lámpánál azonban nem bírtam tovább,furdalt a lelkiismeret...
    -Emma mi lesz ha miattam esett baja?-fordultam felé,de válaszul ő csak megfogta a kezem,és a szemembe nézett.
Sokkal 'nyugodtabb' volt mint én.Mondjuk az is igza,hogy az ő barátnője,ő ismeri régebb óta.De akkor is minek kellett akkora szám legyen?Mostmár mindegy a múlton rágódni.Harry még nem is tud semmit erről az incidensről.Majd ha Sienna-hoz értünk értesíteni kéne,hiszen mégiscsak az ő párja.Vagy már nem?Nem volt több időm gondolkozni,a lámpa váltott,én meg a gázpedálra tapostam.3-4 perc alatt oda is értünk,és szerencsére Emma-nak volt kulcsa így be tudtunk menni.Hercegnőm rutinosan lépkedett fel a lépcsőn,de amikor Sienna szobájába nyitott hallottam,hogy elkezd sírni,és azt suttogja,hogy 'Hívj mentőt'.Megtettem,leadtam a helyzetet,és aztán lementem a konyhába,hogy felhívjam Harry-t.
                     Harry szemszöge.
A fejem szétmegy még mindig.Nem kellett volna annyit innom.Csörgött a telefonom,de kinyomtam,és leballagtam a konyhába,hogy igyak egy kávét.Ott volt a pulton,tehát elvettem,és kortyolgatni keztem miközben visszahívtam Niall-t.
      -Harry tudom,hogy te akarta elmondani,de így jobbnak láttam,és nem akartam Sienna-nak rosszat. Kérlek ne haragudj!-mondta Niall.
      -Miről van szó pontosan?-szólaltam meg.
      -Elmondtam Sienna-nak,hogy tegnap este berúgtál,és lesmároltad az exed.-nyögte ki végre.
      -Tessék?!-ordítottam fel.-Miért?És most mit csinál Sienna?-kérdeztem riadtan.
      -Nincs eszméleténél,de most le kell tennem,mert jött a mentő.
Letette.Hirtelen minden beugrott.Az,hogy tegnap este sokat ittam és,hogy tényleg csókolóztam Xenia-val.Mivel ittas állapotban voltam ő meg józan persze,hogy megcsókolt,és Niall ezt láthatta.Én nem akartam pedig!Hogyan fogom ebből kihúzni magam?Lehet örökre megútált.Amint ezeken gondolkoztam gyorsan felkaptam magamra valamit amiben elmehettem hozzá.
                     Emma szemszöge
Sienna-hoz bementek a mentősök,és becsukták az ajtót,mi meg lent vártunk Niall-l a nappaliban. Hogy is gondolhattam,hogy Harry más mint Travis?Ez a nőszemély is csak úgy be pofátlankodott(már bocsánat a kifejezésért),és mindent felbolygat.De nem kenhetünk rá mindent,mivel Styles is hibás volt,ha ő nem hagyta volna,akkor most nem lenne semmi!Szerencse,hogy nekem itt van Niall,és vele minden rendben.Hallottam ahogy az ajtó kinyílik,és egyből a lépcső aljához rohantam.
    -Mi történt vele?-kérdeztem a mentőst?
    -Sokk érhette,valamint előző nap valami megeröltető.Semmi gond,csak pihennie kell még ma,holnap már azt csinálhat amit akar.-mondta a fiatal úr,majd kilépett az ajtón köszönés nélkül.
    -Máskor befogom a szám.-mondta Niall,és a kezei már a derekamon voltak,majd megölelt.
    -Jól tetted,hogy elmondtad neki,de gyere menjünk fel hozzá.-mondtam,majd kezen ragadtam,hogy menjünk fel.
Lassan nyitottunk be a szobába,de semmi értelme nem volt,mert Sienna felöltözve ült az ágya szélén,és sírt.Olyan rossz látni,hogy szenved...De egy biztos nagyon szereti őt.Le guggoltam mellé,és símogattam a hátát.
    -Kérlek Sienna ne haragudj!-ült le mellé Niall.-Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni!
    -Ez nem a te hibád.-suttogta Sienn,és a padlót bámulta.-És köszönöm,hogy elmondtad,azt meg mégjobban,hogy mellettem álltok!Megölelhetlek benneteket?-kérdezte és persze, hogy mindketten bólintottunk,majd megölelt minket.-Kérlek kicsit egyedül hagynátok?-mondta miután elengedett minket.
     -Persze!-mondta Niall helyettem is.

Kimentünk,és leültünk a kanapéra,csakhogy a hercegemnek eszébe jutott,hogy a mobilját Sienn-nél hagyta tehát felszaladt,én meg lent maradtam addig.Csöngettek.Azt kívántam,hogy ne ő legyen.Kinyitottam az ajtót.
     -Szia Emma.Kérlek beengedsz?Beszélni szeretnék Sienna-val.-mondta a göndör.
     -Szia.Szerintem Sienn-nek most nincs hozzád kedve,szóval...-próbáltam mondani valamit,de nem jött semmi.-Menj csak el.Majd ő hív ha van kedve,ne zargasd,miattad esett össze!-szaladt ki a számon.
     -Miattam?-kérdezte kicsit hitetlenül.-Éppen ezt akarom elmondani neki,hogy mennyire bánt az egész!-mondta megbánóan.
      -Se engem se őt nem érdekli fogd már fel!-emeltem fel a hangom.-Menj a közelünkből.Nem elég amit tettél eddig vele?-kérdeztem,szerintem jogosan.
Nem mondott semmit,csak egy könnycsepp gördült le az arcán,és elment.Végre.De Niall még mindig nincs sehol.Felszaladtam,hogy megnézzem,mi a helyzet...
               Sienna szemszöge
Végre egyedül maradtam és sírhattam kedvemre.Magamra zártam a fürdőm ajtaját,és csak sírtam.
      -Sienna minden rendben?-hallottam Niall hangját.
      -Persze.-préseltem ki magamből,de ezt is elég szipogósan.-Csak kérlek most hagyj békén.
      -Ezt nem tehetem!Sienna kérlek gyere ki még mielőtt valami baromságot csinálsz!-mondta Emm barátja és próbálta kinyitni az ajtót.
Nem törődtem vele.Tovább sírtam,és elég rossz dolgon törtem a fejem... Aztán meghallottam ahogy Emma is már bent van a szobámban,és ő is kérlel,hogy nyissam ki.Sajnálom,ezt most nem tehetem.Viszont egy dolgot elfelejtettem.Mégpedig azt, hogy Emma régen is be tudott jönni,amikor bezárkóztam, mert itt írtam a dalszövegeket. Most is bejött.
       -Miért tetted ezt?-kérdezte megrőkönyödve.-Tudod,hogy mi mindig melletted vagyunk!
       -Mert szeretem...-mondtam halkan.
Emma és Niall velem maradtak a szobámban,és elmeséltem,hogy mi történt azon az estén,és, hogy mit is érzek Harold iránt.

        -Na jó eleget lelkiztünk,és depiztünk,ideje kimozdulni!-vetette fel Niall.-Kezdetnek ellátogathatnánk a McDonalds-ba.
        -Oké Niall felveszek valamit,és mehetünk-mondtam nevetve.
Felvettem egy fekete cicanadrágot,mellé egy szürke trikót,aminek az alja buggyos volt,mellé egy kékes szürkés sálat és legvégül egy leopárdmintás cipőt.
        -Indulhatunk is.-mondtam mosolyogva.
Niall kocsijába ültünk,és bementünk LA egyik eldugottabb részébe,és sétálgattunk. Emmáék a hátam mögött sétáltak kézen fogva,én meg elöl baromkodtam nekik.Később Niall bement az egyik McDonalds-ba,és leadta a rendelésünket,mi meg Emma-val kint vártunk,és én tovább folytattam a sajátos magatartásomat amivel azt értem el,hogy óriásiakat nevetett.Nos amint álldogáltunk és nevettünk egyszercsak feltűnt Harry.Elfordultam és megpróbáltam tovább nevetgélni,de amint megéreztem,hogy megfogja a kezem elhallgattam.Magával szembe fordított,és szóra nyitotta a száját...