19. Too much to ask.

Drága olvasóim!

Nagyon köszönöm, hogy kiálltatok a blog mellett, és erőt adtatok, hogy folytassam!

Elképesztően örül(ök)tem amikor megláttam a komment áradatot, és A feliratkozót. Nagyon köszönöm ezúttal is, és  egy képzeletbeli 'legjobb olvasó' díjat adnák át mindegyikőtöknek. És Sienna nevében is mondhatok egy nagy 'köszönöm'-öt mivel ez az ő története. Nem akarom tovább húzni az időt, úgyhogy befejeztem az ömlengésemet(: Jó olvasást, és persze a muzsika:D xx

Egy hét. Annyi idő amennyi elég átgondolni mindent. Tudtam miért jövök vissza. Emma itt várt rám, és mindenről tudott. Emma-val valami olyan szoros kapocs fűz össze ami összetettebb egy barátságnál. Mintha a nővérem lenne, vagy valami még közelebbi. Amikor kellett átjött, és együtt sírtunk vagy nevettünk. Elmagyarázni nem lehet azt a mi köztünk van. Ő volt a fő oka annak, hogy visszajöttem, de a másik, hogy még be kellene fejezni az iskolát. A mai nap felforgatta az életemet. Jó értelemben is, meg nem is...
   Ma reggel úgy ébredtem, hogyaz eső kopogtatta az ablakom. Hát ez is bescúszik, egy-két viharosabb nap. Igazából nagyon szeretem az esőt, de hogy mindíg essen azt nem bírnám. At ablakomhoz battyogtam, és kinéztem. Parapapapaaam... Travis autója állt a bejárón. Mivel nem (igazán) érdekelt a jelenléte ergo úgy mentem le ahogy voltam. Lásd: egy térd felettig érő Ramones-es póló, és a hajam mivel kontyban volt pár tincs rakoncátlanul kicsúszott.
    -Reggelt!-köszöntem rekedten.-Te engedted be?-suttogtam Emma fülébe.
    -Ja.-mondta szűkszavúan.
Trav-re emeltem a tekintetem aki elmosolyodott. Nem láttam rajta semmi ellenségesnek úgyhogy visszamosolyogtam rá.
    -Reggeliztek velem?-kérdeztem a hűtőből, és mikor kivettem a tejet, meg előkutattam a gabonapelyhet Trav foglalt helyet az egyik széken, de Emma 'fontos ügyekre hivatkozva' elment.
    -Sienna sajnálok mindent ami a múltban történt...-kezdte.
    -Ohó! Ugye nem azért jöttél, hogy megint összejönnél velem?-kérdeztem
    -Azthittem, hogy tudunk normálisan beszélni.- mondta csalódottan.
    -Oké, bocs.-szólaltam meg, de nem bírtam a szemébe nézni.
    -Sienna nem kell bocsánatot kérni, mert megértem azt, ha így gondolod, de nekem nem tetszett az ahogy elváltunk, és ahogy aztán kibékültünk. Most sikerült erőt gyűjteni, és gondoltam, hogy eljövök hozzád.-mondta, és gabonapelyhet szórt a tejbe.
    -Tudod, hogy hogy fájt?-kérdeztem a barna hajócskákat lapogatva.
    -El tudom képzelni, de akkor elvette az eszem, és nem gondolkoztam. Ha vissza tudnám pörgetni az időt hidd el másképp tenném.
   -De nem tudod.-mondtam szomorúan.
   -De nem tudom.-ismételte.- Viszont a jelent és a jövőt irányíthataom, szóval fontos kérdésem lesz számodra, de előbb öltözz fel, hogy tudjunk elmenni az állatkertbe.
    -De...-emeltem fel a kezem.
    -Semmi de. Eszünk, öltözöl, megyünk. Más kérdés?-nézett rám vidámabban.
    -Nincs, monsieur. Vagyis de van. Hány fok van odakint?-néztem rá, majd ki az ablakon.
    -Páratartalmat nem akarod tudni?-pillanott rám visszafolytva a mosolyát.
Nem szóltam semmit, csak felmentem, és tekintettel az időre Nirvana-s pólót vettem, egy szürke szvetterrel meg egy fekete nadrággal és fekete Converse-el. Minő menő öltözék...
    -Nem sokat változtál.-jegyezte meg Trav. amikor beszálltunk az autóba.
    -Travis ha te azt tudnád, hogy min mentem keresztül amióta elváltak útjaink.-mondtam szomorúan.
    -Valaki értesített.-szólalt meg váratlanul, én meg rá néztem.
    -Mennyit tudsz?-kérdeztem halkan.
    -Mindent.
    -És?-kaptam el a tekintetem.
    -Érthető amit tettél, és melletted vagyok.
    -Köszönöm.-mosolyodtam el halványan.
    -Mit köszönsz? Nekem kellene megköszönnöm, hogy szóbaálltál velem Sisi!-mondta, és felém fordult, míg megálltunk egy piros lámpánál.
    -Sisi-nek neveztél?-kerekedett el a szemem.
    -Igen, mié...?
Nem hagytam, hogy befejezze. Úgy öleltem meg, mint egy kisgyerek aki most kapta vissza a kedvenc maciját, mert eddig el volt veszve. Travis is szorosan megölelt, és megsímogatta a hátam. Nem számított ami a múlt, az se, hogy anno úgy elhagyott. A múltat magad mögött kell hagynod, és a jelenre koncentrálni. Hát én ezt tettem. Jó, egyes esetekben nem megy, de most, hogy tudtam, hogy ő kiáll mellettem, és miattam eljött ide és egy napot eltölt velem azért, hogy mindent megbeszéljünk megérdemelte az ölelést. A Sisi becenevet meg még ő ragasztotta rám amikor egyszer a valami mesét akartam megnézni a moziban, és Sisi királynőről is szó volt benne. Hát ezért hatott ez meg ennyire. De nem volt több időnk, mert egy ideges ember a hátunk mögött ráfeküdt a dudára.
    -Na ennek is elmaradt a mai idegnyugtató adagja!-morogta Trav, én meg elnevettem magam.
Az út további része azzal telt, hogy a rádióban hallható számokat énekeltük vagy Travis dobolt, míg egyszer Live While we're young...
csak egy 1D szám következett.
    -Kapcsoljak át?-kérdezte és rám pillantott, én meg intettem a fejemmel, hogy nem kell.
''And live while we're young!' - Fejezte be a dalt és rám vigyorgott.
    -A hatalmas Travis koncertezett nekem!-tapsoltam nevetve.
Még öt perc kellett és ott voltunk. Mindig is imádtam az állatkerteket, de itt a renoválás óta nem jártam. Travis addig barmoskodott míg az én jegyemet is kifizette, de csak azért, mert az eladó megelégelte, hogy én adom oda a pénzt aztán Trav majd kitépem a kezéből és megint én nyomom oda. Nos, érthető. Mivel az állatkert nagy mint Trav étvágya előbb egy étkezdét kerestünk meg, és azon hülyültünk, hogy állatkaját veszek neki, amikor a telefonom csörögni kezdtett.
    -Hali Zayn!-vettem fel a készüléket, és arrébb mentem egy kicsivel.
    -Szia Sienna. Hol vagy?-kérdezte kissé ingerülten.
    -Egy régi barátommal az állatkertben. Miért?
    -Csak kérdeztem. És mi a helyzet?-tette fel az újabb kérdést feszülten.
    -Zayn nem értem mi a bajod. Eljöttem Travis-el egy kicsit kikapcsolódni, ne legyél már ennyire görcsös!-ripakodtam rá.
     -Mi van? Nem vagyok görcsös csak féltelek.-jelentette ki.
     -Keep calm semmi bajom, Trav vigyáz rám.
     -Jó de ha valami...
     -Neked is szép napot Zayn!-mondtam vidáman.
     -Miss sunshine.-mormogta.-Neked is.
Travis pont akkor tért vissza az üdítökkel(gondolom tudjátok mit ittam) és indulhatott a nézelődés. A vizilovakat piszkáltuk amikor én ujjongva ugráltam a lovakhoz. Travis tudta, hogy szeretem őket, és ezért is vett állateledelt. Amíg én gyanútlanul etettem Travis előkapta a telefonját, és lekapott. Persze a többi látogatónak kezdett elege lenni a 'csillámpónis' lányból (alias éééén, és igen Travis mondta ezt) és az egyik azzal fenyegetőzött, hogy 'beköp a dirinél'. Inkább elhúztunk onnan. Aztán a zsiráfoknál időztünk egy kicsit, mert Trav meg akarta mutatni nekem, hogy akkora vagyok mint a fél lába a zsiráfnak, ő meg akkora mint az egész. Szóval azt demonstrálta, hogy ő egy fejjel nagyobb mint én és, hogy milyen kicsi maradtam. Amikor már fél a állatkertet bejártuk fáradtan és nevetéstől kifulladva ültünk le egy padra.
    -Ki hívott?-kérdezte levegő után kapkodva
    -Csak Zayn.-mondtam és elkezdtem csavargatni az egyik raszta tincsét.
    -És bővebben esetleg?
    -Azt akarta tudni, hogy kivel vagyok és hol.-három tincset elkezdtem egybe fonni.
    -Tudod most, hogy elrabolt egy raszta félnie kell mindenkinek.-jelentette ki komolyan.
    -Igen, szerintem is.-nevettem el magam.
Kis szünet után elvette a három tincset tőlem, és rám nézett. Szóra nyitotta a száját, de csak egy sóhaj jött ki, de másodjára sikerült.
    -Si és akkor most mi lesz a barátaiddal?-kérdezte kissé szomorúan.
    -Zayn-ékkel? Nem tudom. Itt kellene maradnom, de nem tudom azt se, hogy Emma megy-e Niall-el vagy marad itt.-mondtam a cipőmmel egy követ rugdosva.
     -Értem. És ha én tudom?-nézett rám.
     -Akkor mondd el
     -Emma menni fog. Niall-el vettek egy házat London közelében egy csendes kis helyen, csak nem akarta megmondani neked, mert félt a reakciódtól.-avatott be Travis, és amikor látta, hogy elszontyolodtam meglökte a vállam.-Sisi ne legyél már ilyen, még egy évet kell itt kibírnod.
     -De egyedül maradok...-suttogtam.
     -És honnan tudod, hogy én nem maradok?
     -Mert az lenne a normális, hogy elmennél egyetemre Travis.-jelentettem ki.
     -Megyek is.
     -Hova? Mikor? Kell költözni? Messze leszel?-szegeztem neki a kérdéseim ő meg csak pislogott.
     -Szóval kedves Sisi.-karolta át a vállam, és nem reagált a kérdéseimre.-Mit szólnál, ha magammal vinnélek?
    -Az attól függ, hogy hova.-mosolyodtam el.
    -Angliába.-mondta halál komolyan és nyugodtan is persze.
    -Travis Wilson most szívatsz?-pattantam fel, és úgy bámultam rá.
    -Nem. Szerinted akkor miért hívtalak volna el, és lelkiztem volna veled, valamint puhatolóztam volna, hogy mik a szándékaid a jövőben?-vonta fel a szemöldökét, és felállt, hogy várja a reakciómat.
     -Traviiiis!-ugrottam a nyakába, és úgy belé csimpaszkodtam, hogy megnyekkent.-De hogy, vagy miért, és mikor?
     -Na a kismajom nem szorít mert a raszta megfullad.-könyörgott, mire engedtem a szorításon, de még mindig rajta lógtam.- Szóval az egyetem miatt megyek ki, mert ösztöndíjat kaptam, anyámék is kiköltöznek. És gondoltam, hogy velünk tarthatnál. Mikor? Pontosan egy hónap múlva, de te jöhetsz pár nappal később, és a beiratkozást elintézik neked anyuék, mert tudod, hogy anyu tanárnő. Csak a válaszodra várunk, és valami beleegyezés is kéne, hogy velünk élsz majd.
     -A válaszom hatalmas nagy igen, csak az lenne a kikötésem, hogy ugyan ilyen szakon zárjak ott is. A beleegyezés meg felejtős.-vigyorogtam.
     -Nem, nem Sisi.-rázta a fejét, és kifelé vezetett.- Illegálisan nem csempészünk ki, úgyhogy valahogy ki kellene csikarni egy aláírást.
     -Az túl nagy bosszú lenne, ha én is elhívnám őket ide, hogy baj van?-kérdeztem, és még utoljára a lovak felé vettem az irányt.
    -Inkább úgy állítsd be, hogy jöjjenek el meglátogatni.-mondta bölcsen.
    -Öcsém... Trav te filozófus leszel?-bámultam rá, és közben nekimentem egy oszlopnak kishíján.
    -Nem éppen.-nevetett fel, és elránott.
Még fél órát voltunk ott, de aztán Emma hívott, hogy menjek már, mert Zayn ott van, és szeretne velem beszélni, és amúgy is már négy óra körül járhatott az óra. Travis hazavitt, és abban állapodtunk, meg hogy majd hív. Még egy ölelést adtam a kapuban, aztán észrevettem egy göndör fejet a bejárati ajtóban amitől ösztönösen összerezzentem. Travis az autója felé volt fordulva, és kicsit jobban szorított rajtam.
     -Bírni fogod?-kérdezte mikor meglátta.
     -Persze.-erőltettem mosolyt magamra.- Mindent köszi Trav.
     -Nincs mit. Akkor hívlak majd. Szia!-intett és beszállt a kocsijába.
Mély levegő Sienna, nem fog semmi történni nyugtattam magam, és lassan fodultam meg, majd méglassabban mentem befelé.
     -Szia!-köszönt derűsen Harry, és meg akart ölelni.
     -Hali.-mondtam, hagytam, hogy megöleljen.
Emma Zayn-el tárgyalt valamit amíg én ledobtam a cipőmet meg a szvetteremet. Ösztönösen a hűtőhöz mentem, és kivettem egy csokit, amit jóízűen faltam.
      -Mi az ábra?-huppantam le, és egy szeletet haraptam a csokoládémba. De jó! Éppen a kedvencem, epres Milka.
     - Sienna én megyek a fiúkkal Londonba.-jelentette be Emma, és elég idegesnek látszott.
     -Tudom.-vontam vállat, és azon gondolkoztam, hogy a csoki miért ragad minidíg a fogamra?
     -És csak ennyi? Semmi 'naa vigyél engem is'?-utánozott Emma.
     -Arra gondoltunk, hogy...-kezdtett bele Harold.-Ott is lakhatnál nállunk.
Félrenyeltem a csokit amit akkor akartam lenyelni mikor Harry belekezdett a mondókájába, és fulladozni kezztem, de gyorsan helyrejöttem.
      -Harold ez most békülési szándék nyilvánítása lenne?-néztem rá kétkedően.
      -Igen.-vigyorodott el szélesen, Zayn meg oldalbabökte, és a göndörnek leolvadt a vigyora.
      -Harry azt akarta mondani, hogy szívesen hozzánk költözhetsz, mivel Emma is ott fog lenni, és gondoltuk jó lenne ha ketten lennétek, mert új város, meg ahogy hallottuk nagyon összenőttetek.
      -Aha.-dolgoztam fel a hallottakat, és azon agyaltam, hogy hogy tálaljam be, hogy Trav-nél leszek.-Skacok az a helyzet, hogyha már bejelenteni valók estéje vagy délutánja van nekem is mondanom kell valamit.
Fürkészően néztek rám, és szerintem azt várták, hogy örömkönnyekkel küzködve bejelentem, hogy 'Igen, megyek hozzátok!' de az kicsit szemétség lenne Travis-el szemben. Na akkor most mi a fenét csináljak?

18. Last resort

Sziasztok kedves olvasók!

Ami azt illeti igazán imádok írni, és azért mert TI motiváltok, de mostanában

kevés visszajelzés van és a legutóbb is csak két komment. Nagyon elkeseretem. Ha most

se hagytok semmi jelet magatok után(még a pipa is nagyon sokat jelent!) akkor a blog bezárja kapuit):

Nos jó olvasást, és az elmaradhatatlan zene, amiből két fajta lesz.

Első verzió(akik szeretik a Rock-ot) / Második(akik nem szeretik:) Jó olvasást! x

    Harry szemszöge
     Sienna már az elején se tűnt könnyű falatnak. Most se. Nem tudom, hogy most mi lesz, mert neki is van egy álma, amit most megvalósíthat, és nekem is van. Az az álmom amit most élek. Viszont olyan jól mint Sienna-val nem igazán jöttem ki senkivel. Most mi a büdös fenét csináljak? Ha őt választom valahogy időt kell szakítsak rá. Ha magamat akkor meg őt vesztem el. Mindig is gondoltam, hogy egy komolyabb kapcsolatnak ára van, de nem gondoltam, hogy ennyire. Harry ezt megcsináltad magadnak!
    -Minden oké?-nyitott be Zayn.
    -Aha.-pattantam fel.
    -Mennünk kellene próbálni.-mondta.
    -Jó. Menjünk.
    -Haver látom, hogy valami nincs rendben.-fogta meg a vállamat hátulról, én meg rápillantottam.
    -Nem, tényleg nem.-adtam meg magam.
      Zayn nem szólt semmit, csak intett, hogy menjek vele. Nem, a fiúknak elég egy pillantás, vagy vállba bökés és értik, hogy mi a helyzet. Oké, néha megöleljük egymást, de az akkor van, mikor valami lényegesebb dolog történik, nem egy ilyen 'kis' kirohanásom van. Meglepetésemre nem a konyhába mentünk, hanem engem kiküldött a teraszra(a második emeletre) ő meg elment valamiért. Míg vártam azon csodálkoztam, hogy miért pont őt választottam? Lehet, hogy csak egy hírnév éhes liba. De nem. Sienna szeret. Képes lenne az álmát feladni miattam. Szeret, és nem az énekes énemért, hanem az aki igazából vagyok. Az igazi Harry Styles-t.
    -Itt is vagyok!-mondta, és letett egy-egy doboz Coca Cola-t a kisasztalra.-Gondoltam ne igyuk le

magunkat.
    -Hát ne is.-mosolyogtam.
    -Harry, te most komolyan azthitted, hogy este tizenegykor mi még próbálni fogunk?-kérdezte.
    -Most minden hihetőnek tűnik.-böktem ki miközben kibontottam a koffein-bombát.
    -Ezt, hogy kell érteni?-fürkészett, és próbált leolvasni az arcomról valamit ami árulkodik.
    -Sienna. Hallottad, hogy pilóta szeretne lenni.-egy aprót bólintott, és azzal szórakozott, hogy az újját a doboz szélén húzta. Körbe- körbe.-Szóval nem tudom mi legyen. Nem akarom elszakítani az álmától, a versenyzéstől, de azt se akarom, hogy elveszítsem.
    -Harry. Nem akarlak megvádolni, vagy megbántani, de valamit kérdeznem kell.- Rám emelte tekintetét, de még mindig játszott a dobozzal.- Még mindig úgy szereted mint az elején?
      Nem, Zayn tényleg nem kertelt, és rátért a témára. Ismer. Jobban mint kellene. Feltette azt a kérdést amire nem igazán tudtam értelmes választ kinyögni. Fogalmam se volt, hogy csak a 'tökéletes kémia' hozza a hatását, vagy tényleg szerelmes vagyok-e belé. Tudom, attól mert egy lány szép a belső tulajdonságát is kell nézni, de valami fiú tulajdonság lehet az, hogy nem csak azt nézzük. Vagyis nem beszélehetek mindeki nevében, de szerintem legtöbbünknél így van ez.
    -Nem tudom.-szólaltam meg egy kis csend után, és meghúztam a dobozt.
    -Kicsit gondold át. Ha nem szereted nincs miért húzni se magad, se őt.-mondta ki a fájó igazságot.
    -Igazad van. Eleinte imádtam. Bárminel jobban imádtam, de mostmár rájöttem, hogy ez nem az aminek hittük. Most mégis mi a fenét tegyek?  Egy rohadt kontinens választ el bennünket!-mondtam idegesen.- Ha szerencsém van nem tudja még ország világ. Ha meg nem elkürtölte. Na azt nehezen viselném, ha azon csámcsogna mindenki, hogy még egy lány. Őt sajnálnám.
     -Harry, Sienna nem olyan lány aki ezt elmondaná ország világnak!-fortyant fel Zayn.
     -Na mi van? Talán érzel valamit iránta?-kérdeztem, de amint kimondtam éreztem, hogy elvetettem a súlykot. Mindegy volt már.

    -Kedves barátom!-állt fel az asztaltól Zayn, és visszatolta a széket a helyére.-Segíteni akartam, de úgy tűnik, hogy k_rvára félreértettük egymást.-mondta kimért hangon.- Ezek után ne várd el, hogy bármit is elmondjak. Talán még annyit, hogy-megfogta a széke támláját és újra kihúzta.- igen, érzek valamit Sienna iránt. Figyelj, mikor te megbántottad, én voltam ott vele, nekem öntötte ki a lelkét. Én foglalkoztam vele, és annyira vigyáztam rá amennyire csak lehetett. Tőled nem lehet, és nem is tudtam megvédeni. Őszintén amikor elmentünk bemutatkozni, már akkor tudtam, hogy ő egy nagyon különleges lány, és reméltem, hogy vigyázol rá! Hányszor vesztetek össze? Hányszor bántottad már meg? Harry nem érdemled meg őt, és a kémiádat meg hagyd meg más lánynak. Ébredj már fel ember, nem az iskolában vagy! Tudod te, hogy hányszor borult ki miattad? Amikor te leittad magad bánatodban, Emma, Niall és én vigyáztunk rá. Te is minthogy leiszod magad oda kellett volna gyere, és beszélni vele!-kiabálta. Tisztában volt azzal amit mond. Az emlékek engem is felkavartak.- Megvígasztaltam. Először nehezen ment, mert nem tudtam, hogy hogyan. De nem kívántam azt, hogy másojára is úgyan úgy, ugyan ott kössön kii ugyan az miatt. De tessék. Megtörtént. Tudud te, hogy kinek töröd össze a szívét a te kis játékoddal? Igazán büszke lehetsz magadra Harold Edward Styles!-mondta ki az utolsó felém intézett szavait, és úgy viharzott el onnan, hogy a szék egy hatalmas puffanással ért földet.
   Most kellene felhívjam Sienna-t. Érzéketlennek tűnhetek, de ez a kapcsolat olyan már, mint amikor a kaját beteszed a mikróba, és ott próbálod felmelegíteni. Hiába, egyszer csak kihűlik. Elővettem a telefonom, de egy ideig csak az ujjaim között forgattam. Nem mertem megtenni. Nyápic vagyok. Végül megtettem, felhívtam.
       -Szia Harry!-csilingelt vidám hangja.
Na most hogy a fészkes pókhálóba mondjam meg neki amit akartam? Hogy bántsam meg azt a lányt aki megtanított igazán szeretni? Ha kevés ideig is, de bebizonyította, hogy mi az az igaz szerelem! Meginogtam, de el kell mondanom neki. Mindent!
      -Szia Sienna. Egy fontos dolgot kell megbeszéljünk.-mondtam, és próbáltam nyugodt maradni. Amennyire csak lehet.
      -Ez nem hangzik jól.-komorodott el.
      -Nem. Tudod elgondolkoztam kettőnkön...
    Sienna szemszöge
Ahogy kimondta, hogy elgondolkozott kettőnkről nem tudtam másra figyelni. Mérhetetlen csalódottságot, dühöt és fájdalmat éreztem. Istenem de naív vagyok!
      -És mire jutottál?-törtem meg a csendet. A kínos csendet.
      -Arra, hogy nem vagyunk egymásnak valók.
      -Bővebben?-kérdeztem, és az előbb érzett vidámságom hamar elszállt.
      -Sienna. Nem éreztem irántad igazi lángoló szerelmet, esetleg az elején. Aztán már csak a kémia hozta a hatását, és nézz rám, rád... Ránk... Nincs közöttünk akkora hasonlóság, mint amekkora kellene...
      -Alljunk csak meg! Neked elvárásaid vannak velem szemben? Egy nőideálnak kellene lennem vagy annak megfelelni?-kérdeztem ingerülten.
      -Azt hallasz meg amit akarsz.-nevett fel idegesen.-De igazából te jobbat érdemelsz nálam.
      -Hagyjuk már ezt a tipikus 'jaj ne, te jobbat érdemelsz nálam!' dumát. Ha igazán szeretnél nem engednél el. Ha meg nem nincs minek együk egymás idegeit.-mondtam sírógörcsel küzködve.
      -Igazad van. Nem szeretlek.-mondta ki, nekem meg egy sós könnycsepp égette az arcom.
      -Harold fejezzük be.-mondtam szinte suttogva.
      -Bocsánat, nem akartam semmi rosszat. Nem akartalak megbántani, se sebet okozni neked, vagy esetleg elmélyíteni azt. Bocsánat mindenért.-mondta. Semmi zaklatottsáág, semmi fájdalom.
      -Semmi gond. De kérlek pár napig ne keress, ne hívj, ne üzenj. Nem érdekel, ha meg is bántad, ha nem pont így gondoltad. Nekem ebből ennyi elég. Szakítottunk.-mondtam ki. Amint elhagyták a számat a hangok amiből ezek a szavak formálódtak úgy éreztem, mintha egy űr lenne a mellkasomban. Hatalmas űr, amit szinte lehetetlen pótolni.
      -Nem foglak. Szia.-köszönt el.
      -Szia.-tettem le.
És ez mind hol történt? Egy bevásárlóközpont kínai éttermében. Sebastian-al elmentünk enni még egyet. Út közben betértünk ide is. Mivel a bátyám mellettem ült mindent hallott. Tudjátok ha nem ültök távol a telefontól meghallatok olyat is amit nem kellene, de ezt most kellett. Nem volt erőm mégegyszer elmondani. Szerencse, hogy Seb-el megbeszéltük, hogy hazamegyek még ma éjjel. A repülőjegyem meg volt. Sebastian egész úton szótlan maradt, tudta, hogy most nem kell semmit szólni. Otthon gyorsan összeszedtem a cuccom, elköszöntem anyuéktól, és Sebastian-al kimentünk a reptérre de mielőtt felengedett volna a repülőre szorosan megölelt.
      -Kérlek ne tegyél semmi olyat amivel kárt tehetsz magadban.-mondta még mindig engem ölelve.
      -Megígérem neked, hogy nem teszek semmi olyat.-mondtam, és erős akartam maradni.
      -Menj, indul a géped!-húzta mosolyra a száját, de láttam, hogy nem ment neki könnyen.
      -Megyek. Vigyázz magadra, meg a szüleinkre.-mondtam. Elengedett, és intettem neki még egyet.
Aztán felkeveredtem a repülőre. Tizenkét óra vagy legalább tíz elég arra, hogy gondolkodjak. De nem volt erőm, egyszerűen csak az álmaimba akartam menekülni. Mikor felébredtem Paul várt rám. Na ezt onnan tudtam, mert egy kis táblán volt a nevem, és oda mentem. Aztán mutatkozott be.
      -Zayn-el jöttem, csak tudod milyen egy pár őrült rajongó.-mondta Paul miközben segített átverekedni a tömegen.
Hálásan rá mosolyogtam, és próbáltam olyan mosolyt magamra erőltetni ami igazinak, boldognak, felszabadultnak tűnik. Nem könnyű, amikor tudod, hogy a szüleid segítségét visszautasítottad, a testvéred messze van tőled, a barátnődet nem akarod terhelni, és az egyetlen akire számíthatsz az te magad vagy. A fiúk biztos megútáltak. Habár nem engem kellene, mert nem az én hibám, nem én tehetek róla! Miközben én ezen törtem az agyam ott voltunk a kocsinál. Zayn nem szállt ki, de bent olyan ölelést kaptam amilyenre szükségem volt. Szeretetteljes. Nos mivel LA nem kis város időbe telt míg átjutottunk rajta, de közben volt
időnk beszékgetni. Zayn elmesélte, hogy ő beszélgetett Harold-al, de nem gondolta, hogy ilyen vége lesz.
        -Zayn ne okold magad. Köszönöm, hogy megtetted, mert nem lett volna értelme vergődni egy olyan kapcsolatban mint amilyen ez is volt. Ne okold magad.-néztem rá, ő meg csak átölelte a vállamat. Nem szereti a feltűnést, vagy brillírozást, tehát egy szimpla autóval jött. Ő meg Paul, és persze egy ember aki vezetett. Mivel nem akart odavinni ahol a banda lakik ahhoz a házhoz vitt, amit Harry vett kettőnknek. Amint láttam a cuccai nem voltak már ott.
     Egy héttel később
Harry nem keresett. Boldog voltam nélküle, és valamennyire kihevertem. Emma segített, mindíg elterelte a
figyelmem, és átjött ha a fiúknak megbeszélés volt, mert amúgy mindig ott volt velem Zayn. Esténként mikor már lehűlt a levegő annyira, hogy el tudjunk menni valahova elmentünk a közeli parkba, és ott beszélgettünk.
Minden lenyugodott valamennyire. Az érzelmeim, körülöttem a dlogok, és kezdtem azt érezni és hinni, hogy tényleg minden rendben lesz ezután. Hát... Majdnem...

17. Counting stars

Hii!

Sajnálim, hogy elhúzódott a részírás, és remélem meg bocsájtjátok nekem, 

csak kicsit tömött volt eddig minden. Elmentem, itthon voltam, elmentem, itthon voltam.

Mindig csak pár napig, szóval nem igazán volt idő írni, és nagyon sajnálom!):

Több mondani valóm nincs. Jó olvasást, és a zene!(:xx

     -És mi az ötleted?-kérdeztem tőle csillogó szemekkel.

     -Legyél te is pilóta.

     -Khm. Én ott. El tudsz képzelni?-nevettem ki jóízűen.

     -Most min nevetsz? Mindig velem lehetsz, és vezethetsz is.-mondta komolyan.

     -Szóval nem viccelsz.-vettem vissza.-Nem mehetek.-böktem ki.

     -Mi? Miért?-kérdezte és eléggé szomorú lett.

     -Seb, neked ez az életed, és habár engem is ez éltet, a sebesség, autók, száguldozás...Nem mehetek.-mondtam könnyes szemekkel.

      -Nehogy sírj!-ölelt meg-De miért nem jöhetsz?

      -Meséltem neked, hogy van EGY fiú. Ő a mindenem, és nem akarok elszakadni tőle.-mondtam, és rá pillanottam, hogy lássam mit reagál.

      -Emlékszem.-mosolyodott el.- De ki ez a titokzatos fiú?

      -Sebastian, mikor anyuéknak elmondtam nek akadtak ki túlságosan. Na jó kicsit. Kérlek te ne veszekedj velem. Szóval...-hezitáltam, de Seb elkezdte mutogatni, hogy 'na, gyorsabban máááár!'- Harry Styles.

      -Hm.-töprengett.- Az a göndör tag az öttagú brit fiúbandából?

      -Talált! Szóval ő az.-mondtam mosolyogva, mivel láttam rajta, hogy ő igazán örül.

      -Sienna.... Hát gratulálok! Aranyosak lehettek együtt.-mosolygott rám bízatóan, afféle 'áldásom rátok' stílusban.

Elmeséltem, hogy hogy jöttem össze Vele (a bátyámnak nem igazán smakkolt a sztori eleje, meg benne pár rész) ő meg csak türelmesen hallgatott. Miútán én elregéltem mindent rákérdeztem, hogy nála mi a szitu. Senki sincs a láthatáron.

     -Hugi van neked olyan, hogy tetoválás?-pattant fel melőlem vigyorogva.

     -Elmegyünk?-kérdeztem extázisban.

     -Aha.-vágta rá lazán én meg ott ugráltam meg visongtam.-Na húzás átöltözni, és 10 perc,ami nem több, és itt találkozunk.

Huh. Sebastian elvisz tekot csináltatni! Mivel meleg nyári nap volt(pontosan július 31) egy kényelmes öltözéket választottam (rocker énem feltámadt) és közben tárcsáztam Emma-t. Elmondtam neki, hogy összevesztem anyuékkal, hogy itt volt életem nagy lehetősége, a versenyzés, de nem bírtam elfogadni. A végén kinyögtem, hogy vissza akarok menni hozzájuk.

       -Tiszta jó, hogy többes számban mondtad!-ujjongott Emm.-Ki vagy hangosítva.

       -Ohh sziasztok!-köszöntem vidáman.

Innentől hallottam olyat, hogy 'Namizu Németosrzág?'(gyanítom Lou lehetett) vagy 'Mondd azt, hogy hozol nekem valami Német kaját!'(skandálta Niall, mintha ő nem járna ide. Mindegy, amit én viszek biztos ''Sienna'' izű.) 'Vigyázz magadra!'( Ez Liam volt) 'Remélem nem teszel valami marhaságot az elkövetkező egy órában...'(Zayn... Ki más lehetett volna! És beletrafált, de nem szóltam semmit). 

       -Hiányzol.-szólalt meg Harry, nekem meg a torkomba ugrott a szívem. Olyan szomorúnak hangzott, és meggyötörötnek.

      -Te is hiányzol.-mondtam, és komolyan gondoltam.

      -Ohó a párocska turbékol!-óbégatta Louis. De vicces...

      -Sienn ígérd meg a kaja részt és akkor viszem a fiúkat, hogy dumáljatok.-mondta Niall 'üzletiesre' véve a figurát.

      -Viszek neked Niall, és ígérem is!-nevettem el magam.

      -Akkor. Viszem őket. Sziaaa!-ordított a telefonba.

      -Hali!-köszöntem úgy általánosságban, aztán meg mint a birkák egyszerre, egymás szavába vágva köszöngettek. Kivéve Emma-t. Ő normálisan köszönt el, és mondta, hogy mihamarabb várnak otthon.

       -Sienna.-kezdte komolyan Harry.-Hogyha ez az álmod, hogy versenyezz... Akkor tedd. Én nem állítalak meg benne.

Éreztem ahogy összeszorul a torkom, és nem tudtam szólni. 

       -Nem, ezt így nem lehet. Harry mikor végre megtaláltam azt aki a másik felem, nem hagyom ott! Majd még ráérek versenyezni. Te fontosabb vagy.-fejeztem be. Aha, szerintem.

       -Nem!-ellenkezett.- Sienna ha csak én vagyok a baj...

       -Harold kérlek ne folytasd.-suttogtam.-Kérlek ne hagyj el most amikor a legnagyobb szükségem van rád. Itthon áll a bál. Kérlek...

       -Most megölelnélek.-mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Sienna nem szakítani akartam. Hanem veled menni.

       -MI VAN?-kérdeztem elkerekedett szemmel.

       -Hééé!-nevetett fel. Szórakoztató lehettem...-Ha te miattam én is miattad.

       -Neeeem. Azt nem hagyom. Feloszlik a banda?-ébredtem fel, és magamat okoltam ezek miatt.

       -Szó sincs erről.-nevetett fel jóízűen.-A fellépéseket úgy tennénk ahogy a futamok vannak.-mondta.

       -Jaj!-csaptam a homlokomra. Tényleg hülyének éreztem magam.-Hát... Izé...hebegtem.

       -Igen?

       -Nem teheted ezt. Maradunk úgy ahogy voltunk.-mondtam.

       -Gondold meg.

       -Nem gondolkozok ezen.-vágtam rá.

Nem volt min. Nem adhatja fel a karrierjét miattam, vagy ne keverjek bele mindenbe. Elbúcsúztunk, és aztán leszaladtam Seb-hez.

        -Régóta vársz?-kérdeztem vigyorogva.

        -Nem, de induljunk, mert be vagyunk programálva.

Az út fél órát tartott (hülye piros lámpák) és közben volt időnk mesélni. Hogy miről? A kimaradt évekről. Egyes esetekben pár hét is sok, ha kihagyunk annyit egy barátságban. De nem egy igaziban! Mire mindennek tövéről-hegyére jutottunk megérkeztünk. Tartottam tőle, mert aztmondták, hogy fáj egy két helyen. Előbb Seb ment a tulajhoz, aki egész jófejnek ígérkezett, és nem az a kitetovált 'hájpacni' mint akiket a TV-ben látsz, hanem egy Seb-el egy idő fiú, aki nem rendelkezett (túl) sok tetoválással.

       -Ki jön előbb?-kérdzete (mint kiderült) Scotty.

       -Én.-mondtam, és beültem a székbe.- A nyakamra egy szarvast.

       -Értem. Az fájni fog.-bátorított

       -Jaj de nem ide előre!-mutogattam.-Hanem ide!-csaptam a tarkomra. Nehéz németül beszélni...

       -Oké. Elkészítem a vázlatot, és megnézheted.Seb te mit szeretnél?

       -Én a szarvas agancsát.-mosolygott rám.

Aham, szóval ez egyen tetoválás. Hát jó. Fél óra alatt kész lett a tetoválásom, de a Sebastian-é akkora volt, hogy két órát tartott. Miután kész voltunk Scotty felajánlotta, hogy lefényképezi nekünk. Imádom. Hazafelé úton azt próbáltam, hogy nem dőlök a széknek, mert akkor fáj a tarkóm. Seb okosabb volt, neki a két karját(!) borította a tetoválás.

         -Van egy meglepetésem.-mondta vezetés közben.