13.I can take you!

Sziasztok!

Csak most tudtam hozni a rész, mert félévieim voltak:D
Zene lejjebb is lesz, jó olvasást xx

Arról feledkeztem meg, hogy nekem mennyire tetszett Sienna. Igen, csak múlt időben, mert beláttam, hogy neki nem arra a Zayn-re van szügsége akit a média bemutat, hanem arra aki mellette van, és felszedi a padlóról. Igen, egy fiú is tehet ilyet, mármint egy fiú barát, nem csak egy barátnő aki fura tanácsokkal lát el. Na jó lehet ez fiús gondolat, de akkor is így van. Amint ezen gondolkoztam észrevettem, hogy Sienn már alszik, és a vállamnak volt dőlve. Csak megsímogattam a haját, és tovább néztem a filmet ami a Project X után jött.

    -Szerinted haragszik rám?-suttogta.

    -Te fent vagy?-és feltettem az eléggé bugyuta kérdést.- Nos szerintem nem, csak felkapta a vizet, meg most majd kezdődik a turné is, és aggódik érted.

    -Igen?-kérdezte csillogó szemekkel.

    -Igen így van. De kérlek ne sírj S.-rövidítettem le a nevét.-Olyan rossz látni, hogy potyognak a könnyeid. Azért jöttem át, hogy felvidítsalak.
     -Tu-dom, de most úgysem tudsz velem semmit se kez-deni...-mondta szaggatottan, és megpróbálta befejezni a sírást.
     -Gyere menjünk el sétálni, hátha attól jobb kedved lesz.-mosolyogtam rá bíztatóan, és megsimogattam a karját.
 Sienn nem szólt semmit. Feltápászkodott az ágyról, és felment átöltözni.  telefonok még mindig ugyanott voltak, de az enyém csörögni kezdett. Harry volt az.
     -Ugye nem beszéltem Sienna-val az elmúlt pár órában?- kérdezte Harry aggodalommal tele.
     -Haver nyugi van, távol tartottam a telefontól.-mondam neki nyugodtan.-De most mit akarsz tőle?
     -Kibékíteni, és bebizonyítani neki, hogy nagyon szeretem.- szólt a másik végről.
      -Micsoda terv...Csak ennyi?-kérdeztem szemrehányóan.-Ja és amúgy kijózanodtál?
      -Nem, nem csak ennyi. Nyolc előtt nem vidd haza, és igen józan vagyok!-jelentette ki ünnyepélyesen.
       -Oké.Remélem ezt nem szúrod el, mert szegény S. nagyon érzékeny.-zártam le a témát.- Akkor nyolckor. Szia!
        -Igen, és köszönöm. Szia!-tette le a készüléket.
 Még vártam egy kicsit S.-re és aztán  indulhattunk is.
     -Látom egész vidáman öltözél ahhoz képest, hogy milyen kedved volt.-mosolyogtam rá miközben lekanyarodtunk egy utcán.
     -Hát nehéz lenne szomorúnak lenni, ha van egy ilyen jó barátom mint te.-emelte rám hálás tekintetét.
     -Ugyan már!-öleltem át a vállát, és közelebb húztam magamhoz.- Gyere menjünk ki a városból!- szóltam hirtelen felindulásból.
S. nem sokat gondolkozott, és rá bólintott az felvetett ötletemre, szóval egy buszra ültünk. Azthiszem elhamarkodott döntés volt, mivel pár rajongó(az őrültebbik fajta) oda se jöttek, hanem arra lettem figyelmes, hogy Sienn-t piszkálják, majd nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik meg. Ekkor betelt a pohár.
      -Sziasztok!-fordultam hátra barátságosan.-Figyeljetek. Nem szeretném, ha félreértés esne, szóval... Ő itt -mutattam Sienna-ra- a haverom, semmi több, és ha több is lenne mint barátság akkor se kellene leszólni mindennek!-mondtam kicsit ingerültebben, ők meg csak pislogtak rám.-Ha közületek lennék valakivel akkor az sokkal jobban féjna nektek higgyétek el!-törtek belőlem elő a szavak, és aztán gyorsan visszafordultam. Aztán egy pisszenés se hallatszódott.
       -Gyere megérkeztünk.-fogtam meg Sienn karját, és leszálltunk a buszról.
Igazából fogalmam sincs arról, hogy hol vagyunk, csak nem akartam bajba keverni azzal, hogy ott maradunk tovább. Így is elég nehéz lehet most neki, ezzel az egész Hazza-s üggyel...
                         Sienna szemszöge
Szép kis hely, itt lakik az apai ágról való nagyim. Eléggé kihalt kis falucska... Vajon tudta, hogy itt lakik, vagy csak úgy le akart itt szállni? Ahogy felnéztem rá észrevettem, hogy nagyon gondolkozik valamin, tehát inkább hagytam, és rugdostam pár kavicsot, de ösztönösen lekanyarodtam az első utcába.
       -Hova mész S.?-kérdezte Zayn kicsit furcsán.
       -Khm, bocsi csak reflex.-vágtam rá.
       -Márminthogy?-horgonyozott le.
       -Itt laknak apa szülei.Ők törődtek velem kiskoromban, de ez hosszú történet. Ugye meglátogathatjuk őt? Légyszi, naaa.-kérleltem kiskutya szemekkel.
       -Legyen.-adta be a derekát-de akkor mesélsz nekem!
Furfangos!-gondoltam magamban.
       -Ez az egész akkor kezdődött mikor két éves voltam.Anyuméknak 'fontos üzleti útra kellett utazni' én
meg ide kerültem. Képzelheted, hogy két évesen mennyit tudtam ebből leszűrni. Semmit. Új hely és kész. Nos az évek teltek, a nagyiék meg öregedtek, és annál jobban szerettek engem. Emlékszem, hogy mindig elmentem a nagypapival horgászni, meg együtt szereltük meg az autóját. Körülbelül hét éves voltam amikor a nagyim sírva jött haza, és én meg oda mentem hozzá, és megkérdeztem, hogy a nagypapi hol van? Szegény nagyi alíg tudta kimondani, hogy kórházban van. Mivel eléggé talpra esett voltam előhúztam egy kisebb bőröndöt, és pakolni kezdtem a nagypapi cuccait könnyezve. Nem tudtam mi lehet. Beértünk a kórházba, és ott azt mondák, hogy a nagypapinak valami súlyos baja van, de majd csak 2-3 év múlva jön ki teljesen, és nem tudnak ellene semmit se tenni. Teltek múltak az évek, és már ötödikbe mentem. Mikor egy őszi napon autót szereltünk nagypapival felállt valamiért, és összeesett. Gyorsan kihívtuk a mentőt, de már nem tudtak rajta segíteni, agyvérzést kapott. Az volt életem legborzalmasabb pillanata, amikor ott álltam az autó mellett, vártam, hogy a nagypapi visszajöjjön, de ő sohase jött vissza. Aztán a temetésen megjelentek anyumék, és haza akartak vinni. Sikerült is nekik, mert magamtól mentem. Nem akartam a nagymamámnak gondot okozni, és inkább elmentem anyumékkal. Nehéz volt de megtettem. Ezek után apáméknak el kellett menni a munka miatt, és lepasszoltak az ottani nagyiméknak akik addig csak egszer láttak, még polyás ként.
     -Azta...-szólalt meg Zayn és látszott rajta a meglepődöttség. Nem is szóltunk többet csak amikor odaértünk a Nagyi házához. Istenem mennyi emlék jutott eszembe mikor ránéztem! Lassan mentünk, és én kopogtattam, Zayn meg a hátam mögül pislogott befelé.
     -Sienna!- kiáltott fel örömében, és megölelt. Mikor elengedett láttam, hogy könny szökött a szemébe. Rég látott, talán négy éve, vagy több is.
     -Nagyikám, úgy hiányoztál!-mondtam meghatottan, majd mikor elengedett hátra fordultam. -Nagyi ő itt Zayn.-mutattam rá, ő meg mosolyogva integetett.
      -Gyere ide egy ölelésre.-mondta Nagyi Zayn-nek és megölelte.-Gyertek be, mert még a végén megsültök odakint!
Beljebb léptünk, és ugyan az a kis előtér fogadott, telis tele régi képekkel amin a nagypapi és a nagymami meg persze én szerepelünk. Mosolygásra késztetett, de nem sokáig idézhettem fel az mélkeket, mert a nagyi be invitált bennünket a nappaliba. Lehuppantunk a kanapéra és a kedves nagyikám hozott nekünk ropit, és nekem egy dobozos Cola-t Zayn-nek meg egy Cappy-t, mert ő azt kért.
     -És te vagy Sienn barátja?-tette fel a nagyim az ominózus kérdést amit és azzal tetőztem meg, hogy Cola-t amit pont le akartam nyelni, hát félre ment.
     -Nem, én csak az egyik közeli barátja vagyok, semmi több.-mondta Zayn nyugodtan.
     -Értem. Nos még nem is mutatkoztam be, Tania Vettel vagyok!- mosolygott a nagyim Zayn-re.
     -Én pedig Zayn Malik.-nyújtotta a kezét, majd 'hiavatlosan' is bemutatkoztak egymásnak.
Mindezek után Tania nagyi msélni kezdtett a zűrös gyerekkoromról, meg arról, hogy mennyire ragaszkodok az emberekhez. Sok mesélni valója volt, nagyon is sok, de egyszer csak a végére ért.
     -És maga a Formula 1es Sebastian Vettel rokona?-tette fel a kérdést Zayn amitől féltem. Lesütöttem a fejem, és csak a cipőm orrát volt erőm bámulni
     -Ez honnan jutott eszedbe?-kérdezte meg a nagyim.
     -Hasonlít a nevük.-jelentette ki Zayn büszkén, mintha nagy felfedezésre tenne szert.
     -Igazából Sienna testvére. Ezért kell a szüleinek mindig úton lenni, és  mikor ezt megtudták az apai ágról való nagyszüleik ellenségnek tekintenek engem. Pedig én aztán abszolúte nem vagyok hibás semmiben. Viszont az tény, hogy Seb már kiskorában is imádott mindent aminek kereke volt. Ezt onnan tudom, mert ő is itt volt Sienn-el.
     -Ezt nem mesélted soha sem!-szólt hozzám Zayn.
     -Nem, mert gondoltam, hogy érdekelne várkit is.-néztem rá, és láttam, hogy dühös rám.
Tania nagyi híres arról, hogy frappánsan tud témát váltani, és egészen estig beszélgettünk. Mikor már sötétedett gondoltam, hogy ideje menni, mert mire haza érünk késő lesz.
     -Örülök, hogy megismertelek Zayn!-ölelte meg a haveromat, majd engem.-Sienn téged meg többször szeretnélek látni!-mondta mosolyogva Tania nagyi, és elengedett bennünket. Még egy ideig kint állt  az ajtóban, és onnan nézett bennünket míg ki nem fordultunk az utcából. Egymás mellett bandukoltunk egy ideig aztán Zayn telefonja megcsörrent. Pár 'igen' 'nem' 'oké' 'nem tudom' után rájöttem, hogy Zayn barátomnak fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, így kis útba igazítást adtam. Lou jött utánunk az autójával, és Zayn-nek még volt kedve parodizálni, és úgy csinált mindha stoppolt volna.
     -Na gyere be te kis útszéli!- vigyorgott rá Lou. Én ösztönösen hátra másztam, és Zayn elöl ült Lou-val.- Sienn drága, mi a baj?-kérzedte aggodalmasan.
      -Semmi, csak kicsit fáradt vagyok, de ha haza érek biztos belefekszek egy kád forró vízbe!-jelentettem ki, és bekapcsoltam az övem, a fiúk meg össze vigyorogtak.
Komolyan feltettem a költői kérdést mi szerint 'Lenni vagy nem lenni?' az ő esetükben agy... Valamit biztos kiterveltek! A hazafele út csendben telt, csak a fiúk énekeltek valami csöpögős dalt, én meg hátul a szemem forgattam mint egy ötéves. Lou a házunk előtt állt meg, és rám pillantott mikor kiszálltam.
     -Aztán csak finoman!-kiáltott utánam.
Hát oké, mostmár eléggé félek. Lassan nyitottam ki az ajtókat, de a legfélelmetesebb az volt amikor a főajtót nyitottam ki. Lassan léptem az előszobába, de ott semmit nem találtam. Gyorsan fel slisszoltam az emeletre

ahol az a látvány fogadott, hogy: rózsaszrimok, és gyertya minden mennyiségben. Valaki a hátam mögött volt, és lassan a kezeit a derekamra csúsztatta, majd megfordított, hogy vele szemben legyek.
     -Kérlek bocsáss meg!- suttogta a fülembe, és aztán rám nézett. Elmosolyodtam, de mivel egy hang se jött ki a torkomon megpusziltam a nyakát. Hah elértem amit akartam, a hideg kirázta. Gonoszul rá mosolyogtam, és vártam a folytatást. Persze, hogy ő egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra amitől engem rázott ki a hideg. Ő is gonoszul mosolygott rám, és a furdő felé mutatott. Tulajdonképpen onnan szűrődött ki a gyertyák fénye, és oda támolyogtunk.
     -Nos mit szólsz megmártózunk?-huzta kaján vigyorra a száját.
     -Háát...-vigyorodtam el én is. És bumm, a tökéletes kémia meghozta az eredményét!